kevelin blogja
GyászApám
Apa már tudok úszni
Mègis könnyezem
A szívem hevesen ver
Apa úgy nem sakkozók
Soha mint te
De jó lenne egy partit
Játszani veled
Apa már nyugdíjas vagyok
Ès a kertet úgyanugy szeretem
Unokáim is megnőttek
Mègis könnyezem
Apa lassan feledjük a hídat
Mit te èpitettèl fel
Átmentünk rajta
De sokat szeretettel
Sogórnőm
Mulandó,röpke èlet
Persze,hogy fáj
öreg lelkemnek
Hogy mindannyian elmentek
Máshová,egy
Màs dimenzióba,oly gyorsan
Nyargaltak,igen
Èlt hatvannyolc èvet
Vègülis nemis olyan keveset
De akkor is mègis
Jobb lenne,mindig a földön
Maradni
Olyan nehèz az èletet
Tagadni
Pedig ilyen melegbe
Igen könnyű meghalni
Volt az èlet,ès már nincs
Elrabolta valaki,aki nincs
szomorú versről
Kis unokám tízenkettő Csengő,bongó,ès csicsergő
Elszavalta versemet
Ès mèg kicsit hozzátett,
Szomorú vers volt
Halottakról szólt
Társairól gyerekekről
Kik tán nèznek odafentről.
buszbaleset
Fehèr havon,vörös a láng
Èg a busz,benne magyarok,
Főleg fiúk,lányok,ès tanárok
Látom fiatal arcukat
Hallom fájdlalmas hangjukat
Fáj,nagyon fáj,ez az èrtelmetlen
Szörnyű halál
Elkèpzelhetetlen az a fájdalomAmit èrezhetnek,hozzájuk tartozók
Rokonok
Akik sielni indultak,olyan boldogok voltak
Utazás közben,lehet,hogy danoltak
De eljött a perc,ès mindennek vège
Szörnyű fájdalmas halála,
Több gimnazista gyereknek
Legnagyobb kincs a gyermek
Elvesztèse megemèszthetetlen!
Volt ki menteni ment,ès èletèt
Hőskènt vesztette el
halál
Mentèl,jöttèl vègül
Vègleg elmentèl
Drága testvèrem
Drága fèltestvèrem
Elmúlt minden ami volt
A szèp a csúnya ugyanúgy
A szèpet sajnálom
A csúnyát is bánom
Meghaltál te is,
Mint más,melettem voltál
Mègis elhagytál
Megvolt helyetek a föld felett
Mègis alá mentetek
Apa,anya,nagynènik
Nagybácsik,unokatestvèrek
Ismerősők,barátok
Mind elmentetek
Hogy foglak megtalálni
Bennetek? Szemem majd
Nem lát,fülem majd nem
Hall, lehet sehogyse?
Ès kedves szomszèdok
Vicces kolegák,nagyszüleim
Fönökeim,mind már
Ott vagytok
Sőt mèg a kutyánk is
Az is elhagyott
A halál mindannyiatokat
Elragadott
A nagy semmibe
Őrők pihenèsre
Földünk belsejèbe
Erőszakolt