kevelin blogja

Ez a versem nem egy magasztos óda

Csak figyelmeztet mire figyeljek oda

Hús kenyér sav kàposzta vaj

Nem vagyok ideges hajj

Na és egy pàr zsemle jutott az eszembe

Kikopott szivacs csöpögő vízcsap

Azaz sifon

Ablakom lelógott asztalos munkàhoz 

Lakatos jutott

Hàrom hagymàt veszek s szönyegeimből is

Felrakok hàrmat

Csak arra kérek mindenkit

Töröljön mindig làbat

Izgatottan figyelem ki az aki követ

Megfordulva hirtelen ràcsapok tus

Nem reagàl tovàbbra is követ

Ràcsapok mérgesen mégegyszer tus

De ő kikerül a hàtam mögé ér

Teste sötét szürke egyre nagyobbra nyúl

Kiàltanék csak  tàtongok mint egy hal

Tölgyfa àga nevetve felém int

Nézd csak alkonyodik a nap màr nem tűz

Àrnyékod megszünik ő is meghal

Kösz az infót vén tölgy kezem bucsút int

Lelkemben paràzslik hamvad a  tűz

Mi ez a förtelmes kiabálàs zaj

Kérdezi nyàr éjjen a csend

Egy szép làny hajàt tépik jaj

Kiàltàsa fülembe visszacseng

Együtt ittak finom volt a bor

De fájdalom szívébe mar a seb

Làm az ég màr sem kék sem bíbor

Kedves csókjànàl  nem volt édesebb

Szomorúan sírva peng most a lant

A költő meghallja és verset ír

Melyben jàtszanak kusza àrnyak

Képzeletében emelkedő  mély hant

Leteszi tollàt majd egy kicsit sír

Utàna mosolyog rà sikerek vàrnak

Köszönöm Wilson hogy vagy nekem

Kinyitom szemem smàris dicsérem

Kerek fejed üde zöld színed

Legyen reggel dél vagy délutàn

 Mindig vigyorog hófehér  bohóc szàd  

Megragadlak

Eldoblak fel magasba vagy a falnak neki

Szerencsés ki hozzàd ér

 Pattogsz mint a labda de hisz az is vagy

Örök szerelmem te labda

Edényben tartott életünk

Keveredik borral és olajjal 

Tisztul az átlátszó olajtól

Gazdagodik a vörös bortól

Màriànak edénye csordultig

Kiömlik bànat könnye véres

Kósza szél szárítja az elàzott 

Szépben oly pazar anyaföldet