Szájtár 🦉

Azok a szép virágok.....

Virágcsodák....

Ti drága szép nyíló virágok,

akik adjátok a színes világot.

Mosolyt csaltok az arcokra,

gyönyörködtető szirom pompa.

A szívek köré fonjátok,

gyönyörű szép formátok.

Az illatotok bódító s kellemes,

élvezi aki belélegzi ezt.

Szép kertben sorban ácsorgó,

zöld mezőben sűrűn burjánzó.

Különböző levelekkel körül vett,

koronákkal s tüskével díszített.

Oh, ti édes illatozó virágok,

ellágyul a szívem ha látom.

Évszaknak minden ünnepén,

ott mosolyogtok az asztal közepén.

2023.08.10.

Kosztolányi Dezső: EGY KÉZRE VÁGYOM

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,

akárcsak én itt, most rád gondolok

s akárki vagy, versekkel ünnepellek.

Látom fejed, figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő

az életek, a szívek alkuján.

És néha ő, a magányos ődöngő

kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell - nincs kéz a világon

mit így szorítanék, egy kézre vágyom,

az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.

Gondolj reám és messze útjainkra

s mondd, ki lehet, aki e verset írta,

ki az a testvér és neki mi fáj?

1913

Elmondom neked....

Vallomás....

Tavasszal mikor virágba borulnak a fák,

rügyek pattannak az ágakon.

Vadvirágok réteket mezőket beborít,

végeláthatatlanul zöldell a határ.

A szívemben egy húr megpendül,

elveszíti rögtön a jaj szavát.

Ilyenkor nem tudja mi a bánat,

hajtja a vágy egy érzelem után.

Mámorító ez az érzés,

felragyog az égen a napfény is.

Mosolya meleget áraszt a földre,

szerelem költözik a szívekbe.

Szerelmes szívek egymásra találnak,

egyszerre dobban a szív.

Hallod, hogy suhog a szél a csendben,

még a hajunk is egyszerre lebben.

Állunk csak némán egymás mellett,

szemünk tüzében testünk pucérra ég.

Hallgatjuk nekünk dalol a csalogány,

fent ül magasan a lombos fán.

Nem tudjuk mi történik körülöttünk,

csak hallgatjuk a szív szavát.

Míg egy ütemre lüktet s mozdul testünk,

lelkünk két testben mégis eggyé vált.

Így leszel életem szerelme egy nap hajnalán.

2023.07.06.

Pokol dala....

Csörögnek a láncok....

A pokol ura én vagyok,

ide nem járnak angyalok.

Én vagyok itt az ördög,

de senkit nem köszöntök.

Én parancsolok te meg tűrsz,

felteszem rád a rab láncot.

Kezedre kattintom a zárat,

itt húzogathatod a szádat.

Feladatom a törekvés,

minél több lelket törjék szét.

Míg a pokol tűzén égsz,

Testedet fájdalom tépi szét.

Senki nem hallja sikolyod,

ráébredsz a sötétségbe.

Annak idején miket vittél végbe,

miért kerültél le a mélybe.

A pokolnak vörös tűzébe,

a gőzölgő földön fetrengve.

Miként tettél keresztbe másnak,

Lesz idő a gondolkodásra.

Eljött már az ítélet napja,

ezért kerültél te a pokolba.

Rászolgáltál a sötétségre,

feneketlen mélység tűzére.

Láncaidnak fájdalmas zörgése,

nem hallatszik fel az égbe.

Ördögnek elvont világa,

sosem kerül napvilágra.

Nem állnak a sírodnál,

mindenki tudta gazember voltál.

Megszabadult a világ tőled,

A mocskos lelked az enyém lett.

Megbűnhődsz minden tettért,

amit életedben elkövettél.

Kapsz tőlem egy esélyt,

csak, ha jónak látom.

A gonoszság az én barátom,

ide ülhetsz mellém, 

Ha majd én úgy látom,

te leszel az én barátom.

Lehetsz a tűznek őre,

járhatod a pokol táncot.

Hol sok zsivány csörgeti a láncot,

fejvesztve kérik a bocsánatot.

2023.06.25.  

    ( Saját szöveg átdolgozása ) 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

//Eredeti :

Pokol dala....

A pokol ura én vagyok,

Ide nem járnak angyalok.

Én vagyok itt az ördög,

De senkit nem köszöntök.

Én parancsolok te meg türsz,

Felveszed a rab láncot.

Rád kattintom a zárat,

A feladatom a törekvés.

Minnél több lelket törjék szét,

Míg a pokol tűzén égsz.

Testedet fájdalom tépi szét,

Ráébredsz a sötétségbe.

Annak idején miket vittél végbe,

Miért kerültél le a mélybe.

Lesz idő a gondolkodásra,

Hogyan tettél keresztbe másnak.

Eljött már az ítélet napja,

Ezért kerültél te a pokolba.

Rászolgáltál a sötétségre,

Feneketlen mélység tűzére.

Láncaidnak fájdalmas zörgése,

Nem hallatszik fel az égbe.

Senki nem áll a sírodnál,

Mindenki tudja.

Gazember voltál,

Megszabadult a világ tőled.

A mocskos lelked az enyém lett,

Megbűnhődsz minden tettért.

Amit életedben elkövettél,

Kapsz tőlem egy esélyt.

Ha jónak látom,

A gonoszság az én barátom.

Ide ülhetsz mellém, 

Te leszel a tűznek őre.

Járhatod a pokol táncot,

Hol sok zsivány csörgeti a láncot....

2022 09.02. 

(Saját szöveg)

Muhi János:  Mesélj apu

Mesélj nekem apu,

Mi az, hogy becsület?

Hogyha az van nekem,

Jár érte tisztelet?

Milyen lesz apu,

Az igaz szerelem?

És ha majd elmúlik

Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,

Ma is istenek?

Hisznek-e még bennük,

Most is az emberek?

Van-e tényleg élet

A halál után?

És ha ezt kérdezem,

Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,

Nekem is lesz sorsom?

Mert most a tanulás,

Az a legfőbb gondom.

Miért lesznek rosszak,

Apu, az emberek?

Hogy lehet, hogy vannak

Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig

Megkapod a béred.

A hónap végén akkor

Miért nincsen pénzed?

Ha rám nézel, látom,

Fátyolos a szemed.

Hogyha én nem lennék,

Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,

Nekem is lesz szagom?

És az unokákat

Én is elronthatom?

A szomszéd néniből

Mikorra lesz banya?

Hogy lesz egy országból

Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,

De egyet, elhiheted,

Megmutattad nekem,

Milyen a szeretet.

Ne búsulj, apa,

Nem számít a pénzed,

Mert jó, hogy velem vagy,

Én így szeretlek téged.