Szájtár 🦉

 A halál árnyékában....

Élet és halál közt....

Holnap tán hajnalban,

amikor fénybe szökken a vidék,

elhagyod ezt a fekete földet,

mely eddig dédelgetett.

Vagy sötétedéskor alszol el,

lehunyod barna szemed,

s többé e földi nem leszel,

átlépve egy más világ küszöbén.

Látod tudom, hogy ez vár rád,

átmész erdőkön réteken,

menni kell, hát menni kell,

nem maradhatsz tovább.

Nem kérdezik meg, hogy 

maradnál vagy mennél-e,

lelked itt hagyja ernyedt testedet,

melyet majd földbe temetnek.

Csodálatos utakon részt veszel,

ahová halandó nem jut el,

tudjuk oda majd menni kell,

nem lesz akkor kérdés se felelet.

Percenként a gondolataim,

oh, eljön lassan a szomorú vég,

bús szemmel fogok járni kelni,

keresem a szót a fel nem foghatót.

Kergetőznek a gondolatok,

Vajon mi van odaát mennyország ?

Vagy egy sivár néma ágy ?

Boldogság vagy nyughely csupán ?

Leszegett fejjel nem fogok látni,

siket leszek s néma csendes,

kívül minden üressé válik,

belül a szívem nagy csatát vív.

Zajt sem halva szellőt semmit,

mint egy zord pusztaság,

kietlen homokkal teli sivatag,

az leszek én azon a napon.

Egyedül egymagamban fogok,

keservesen búslakodni utánad,

s kérem a jóságos Szentlelket,

magához emeljen fel téged.

Legyen hozzád irgalmas kegyes,

vegyen oltalmába az örök létbe,

a boldogság kapuján engedjen be,

onnan nézz le ránk a földre.

Isten segedelmével ha megélem,

ha majd hajlított háttal,

ízületes ráncos kezekkel,

botomat magam mellett emelem.

Szomorúan emlékezve összekulcsolt,

reszkető gyenge kezekkel,

állok elmerengve sírodnál,

ahol csak két dátum áll.

Amikor születtél s meghaltál,

egy néma magányos sírkő,

alatta egykoron egy test kihűlt,

akinek szíve megszűnt dobogni.

Ha megérkezem a sírodhoz,

legyen ősz avagy zord tél,

napsütés avagy hideg szél,

leteszem sírodra  virágkoszorúm.

Elmondok egy imát teérted,

egykoron te voltál maga az élet,

szemedbe izzott a huncut mosoly,

melyet oly rég lecsuktál egy napon. 

2023.05.28.

Gyermeknap....

Gyermeknap a földtekén,

május utolsó vasárnapján,

jusson el a szeretet s fény.

Legyen felhőtlen szeretetben, boldogságban kacagásban,

megannyi csodás pillanat.

Szemekben csillanjon remény,

ott ahol szomorúság él,

s fájó bús könny fakad.

Ahol a lét csak nélkülözés,

kesergés helyett vidámság,

E napon nem pótolhat semmit.

A GYERMEKI MOSOLY.

2023.05.24.

Kovács Gabriella : Gyermeknapi kívánság

című verse alapján

Nem láttam még....

Nem láttam még sok mindent,
de már nem hajt a vágyam.
Az idő tájt ígéretet tettem,
mondtam megteszek majd bármit.

Csak sokat lássak e világból,
a beígért mesés csodákból.
Úgy távozzak el eme helyről,
mint felvilágosult ember.

Események kusza sora ölelő,
mint vadul hullámzó óceán.
Tajtékos haragos sűrű habjai,
rabul ejtve húznak a mélybe.

Kétségbeejtő s zavaros, hogy
mi zajlik itt a világban.
Nyoma sincs a boldogulásnak,
őszinteségnek sem boldogságnak.

Sárba taposott nyomorult emberek,
keserves bús rossz szájízzel.
Egymást kétségbeesve marcangolja,

mint partját a viharos óceán.

Hercegekként kellene élni,
vidáman táncolni énekelni.
Fájdalom nélkül a parton ülve,
az óceán hullámzó vizét nézni.

Hallgatni a víz csapódó hangját,
zúgását az erős szélben.
Egy tiszta szigetről álmodni,
ahol a mocsok alól kibúvót találni.

Ember és ember halálos fegyverei egymásnak,
az irigység rosszindulat irányt ad.
Egymás ellen fordul a nép,
van akiknek csak ez a szép.

A fodros tajtékos hullámok,
csak loccsannak a sziklákon.
Nem mások mint összetört cseppek,
átlátszó s színváltó, ahogy sziklát érnek.

Pár színes csepp az óceánból,
mely csodásan fénylik s tündököl.
Az csak pár felszíni csepp,
de ott lent a rengeteg víz mélybe fetreng.

Az óceán fenekén megfeneklett a sötétség,
foglyait rabul ejtve nem ereszti.
Éhező vagy jól lakott szájak,
innen nincs menekvés a fényre.

Mesélnek a hullámok mint az emberek,
zajjal együtt ring a sirám.
Beszélők s történetet mesélők,
egymás ajkáról keringő rémisztők.

Ahogy hullámok tetején nincs porszem,
mindenütt csak hazug szavak.
Az igazságot távol tartja mindenkitől,
a hatalomra vágyó kényes urak.

Simogat a napfény a sós óceán illat,
itt béke van nincs jobb meg bal.
Nincs ki felborzolja a kedélyeket,
csak a zord nagy vihar.

Varázslat a kékes zöld nyílt vízen,
mennyi csodát s veszélyt tartogat.
Megnyugvás vagy félelem,
hisz a föld sem egy biztonságos hely.

2023.05.24.

Pünkösd napján....

Mindenség Istene....

Messze a távolból,
szól a templom harangja.

Mintha nem is igazi,
harangszó volna.

Hanem ezer s ezer ember,
imára hívó szava szólna.

Pünkösd vasárnapján,
Csodálatos piros rózsa.

Nyílik a virágoskertben,
a kerítésen áthajlik az útra.

Szívünket örömre gyújtja,
ajkunkon szép a nóta.

Pünkösd vasárnapján,
Szálljon reánk a Szentlélek.

Leborulva mondjunk hálát,
Mindenség Istenének.

Odatér be a lelke,
Ahol szeretettel hívják.

S imaszavakkal kérve,
tárt szívvel várják.

Szeretetet csak oda vihet,
ahol talál igaz szívet.

2023.05.22.

Megérintett a lelked....

Repülni akarok....

Szárnyakat akarok,

a repüléshez.

Magasan a felhők közt,

szabadon lebegni veled. 

Halkan suttogok,

hallom, hogy lélegzem.

A szavak elhagyják,

csendesen ajkamat.

Szelíden lenézel rám,

megérintem szívedet.

Felnézek rád s látom,

izzó fényben testedet.

Mindig áldom a napot,

csak sodródok az árral.

Aggódás mindennap,

mi vár rám holnap.

Lángra lobbant a szívem,

melletted nő vagyok.

Feljebb akarok jutni,

veled boldog vagyok.

Csendesen suttogsz,

hallom, hogy lélegzel.

Huncut mosolyodra írva,

kérni szeretnél tőlem.

Hallom lüktető szívedet,

mint a dob pereg.

Hozzám érsz,

simogató kezeddel.

A hangulat mindig mesés,

vigyázzunk egymásra.

A sors tudja csak,

lesz-e jövő számunkra.

Kitartóan jó leszek,

mindig fogom a kezed.

Elkezdődött s várom,

az életet veled.

Élek s lélegzem,

lelkünk magasan száll.

Szárnyakat akarok, mert

veled szárnyalni tudok.

2023.05.15.