Ének

Svarc poetika

Francos-svarcos ez a vers is,
olyan, mint a többi.
Elég bárgyú, elég nyers is,
durva, mint a rögbi.

Nem alkothat mást e szörnyű
félcédulás szerző;
tolla pehely, mégse könnyű...
Olvasóbőrt cserző!

Poétává avanzsálta
a fekete tinta;
ajka sötét... Úgy vizsgálta,
hogy üvegből itta.

Nem csoda hát, hogy árnyékos
felén ül a holdnak.
Minden sora választékos,
summázatot hordnak.

Nem is értem, hogy kiadók
nem kapkodnak érte!
Pedig svarcba, zug-kiadva,
poétásan kérte.

2018. február 3.

Elhagyott a mester

Elhagyott a mester,
lopva könnyezem.
Nincsen az, ki védjen,
tördelem kezem.

Támadás a részem,
küzdve küzdök én,
nincs, ki várna ködnek
néma bűvkörén.

2017. november 15.

Kismadár ül a fán,
hintázik az ágon,
alatta ülök én,
léces hintaágyon.

A hinta, meg az ág
oda-vissza mozdul,
a madár odafenn
az ölembe csordul.

Ülök én, ülök én,
mozdulni sem bírok,
nadrágom sorsáról
ürömódát írok.

Gyerekek a tanúk,
sajnálnak is szépen,
röhögéstől a szemük
könnyben úszik éppen.

2017. április 2.

Mi lehet, mi lehet,
ami iderondít?
Ilyetén kérdés az,
'mi fejemben ordít.

Óvatos vagyok én,
de azért felnézek,
szürkeség ingadoz',
okozója vésznek:

Gilice toporog,
berezeg a farka,
ó, minő szerencse!
Azt hittem, hogy szarka!

2017. április 4.

Óvakodj!

Óvakodj, ki eme sorokat látod.
Ha tovább állsz most, meg sohasem bánod!
Igényes ember nem ködben evickél,
naphatár mentén majd keserű vicc kél.

Óvakodj, ember, hunyd le a szemedet,
fordulj az úton, mely ide vezetett...
Vissza! Vissza! Kerüld ez erdőt messze!
Vigyázz, amid van, gondom le ne metssze!

Kerüld e sorokat, vigyázd az élted!
Félelem bére kezedben, s ha éget,
messze kerül a boldogság madara.

Orvosi eset ez. Hanyatló napnál
lélekben turkáló valaki babrál...
El az útból, el hát! Ébred a para.

2017. március 20.