Szerelmes versem

Az első virág volt nyíló tavasszal, 

Hozta bűbájos, szép kikelet;

Te szembe jöttél.rám mosolygó arccal

S már vitted magaddal a szívemet.

És mentem utánad a fényes utamon, 

Boldogság vitte a lépteimet

Nem láttam szépnek mást a világon 

Csupán a rózsát és két szemedet.

S hogy múltak az évek, fáradó szárnyuk 

Súlyosan verte sokszor vállaim 

Jártam az úton, hol sokan beváltjuk 

Sivár valóra fényes álmaink

De száz csalódás ezer sorscsapáson,

Meg nem ingatta soha hitemet

Hogy nem teremtett szépet a világon

Az ég, csupán a rózsát s tégedet.

És hogy az álmok a nyíló tavasszal,

Bár olyan rég volt az a kikelet

Életre hívják a meleg sugárral,

Amit szívünkben őrzünk odabent,

A régi kép az ott a ragyogáson!

A régi láng égeti telkemet 

Nem látok én mást szépnek a világon, 

Csupán a rózsát s tégedet.