Séta a télben

Az első hópehely ma leesett a földre 

Varjú károgott a templom keresztjén 

Színtelen sötét felhők cammogtak az égen 

s mi fáztunk ketten nagyon 

a jeges csend és én.

Szürkülő utcák során lépkedtek fázó árnyak

s egy vén fekete macska surrant a háztetőn 

Feldíszített üzlet fény-áradatába 

karácsonyra várva 

bámulok merőn.

Emberek sietnek. Felhajtott gallérjuk 

alól meleg pára száll az égre fel.

Összebújt párocska suhan el suttogva 

jaj, nektek is egyszer 

egyszer halni kell.

Odébb megyek csendben Elkékült vén kéregető

kalapjába néhány aprópénzt teszek, 

és az utcasarki, öreg anyókánál 

ropogósra sütött gesztenyét veszek.