Önkéntesen

Ha lehetnék neked 
tavaszi szellő
száraz fű között
egy kis elázott szegfű .

Ki kit melegítene
ha eső eredne,,

Ha lehetnék neked
füves terület
ragyogó tündérkert
pattogó bimbókkal .

Ruhám férce alatt
melegíteném ajkad .

Ha majd ellebeg melletted
hangzás és hallgatás
a megfagyott szóra
ajkad kihek szólna?

Míg új nóta összegyűrten
bedöglött zongora fekudne.

Napsütötte izgalom
szerelemen taposva ,
sóhajom kígyó marta
virág nótám kigyúlva .

A föld egybefolyna
a felhők lázában.

Én kinek fogom súgni
ember nótám halkan
királyom ki lenne
 rég kisírt hajnalon.

Vakító álmok nehezén
ki, kit altatna.?

Életre perdült harcban
részletezni ezt, azt
csókjaink hiánya
oly sokat tudna..

Elszabadult zongora dalban
elrepült szellőn a kotta..

És ha veszted leszek
ki,kit taposna 
fülledt nyári napban
önhitten ,könnyedén
senki nem zavarna.