O azok a bús délutánok

O, azok a bús őszi délutánok,

mikor szívünk úgy sóvárog

mikor úgy tépődnek a gondok,

és üresen konganak roncsok.

Még ,langyos szívünk dobog

üresben ver és mereng, ropog

az őszi eső átkosan lehangol,

mikor egyedül gondolkodom.

S a vágyódó emlék belemarkol

ázott ,összeaszott szívembe

és remegő, könnyek peregnek

mint százszorszép eső gyöngye.

S rád gondolok egyedül búsan

ragyogó holdnak kék fényében 

áldom a szép percet ,mi remeg

a halotti bágyadt sötét csendben.