Nem tudod meg soha

Nem tudod meg soha,mi voltál nekem
annyira csend van benn még felőled,
könnyeimmel fátylat vont köréd titkod
s föld indái közt nehéz utat találnom.

Újabb társra már soha sem vágytam
s mégis a szíved szívemnek lett társa,
megadtál nekem egy újabb reményt
s benned ragyogásom újból remélt.

Csak azt tudom, hogy erős testedért,
öröktől ismerős lett az én testem,
fejemnek fészke ott honol melleden
dobogó szívedbe magam befészkelem.

Szemed nyugodt komolyságát igézem,
mint egy kis tündér simulók térdedhez
elszunnyad bennem az érzékiség vadsága
szerelmesen várlak újra piros ruhámban.

A történtek, mint álmomban, lebegtek
semmit se tettem, csak történt velem,
benső szemem kinyílt a külső helyett
minden belül kavargott, forrt, feszített.