Minden elmúlt

Meghalt a rét, a pipacs, a búzavirág,
Dísztelen ágyba megyen pihenni a nap
Szomorúan hajtja le fáradt, vörös fejét,
Még szomorú, mocskos, barna felhők alatt.

Társa is búsan jön, az alkonyi szellő,
A nagy vén fák sudarán szomorún zizeg.
Valami tompa, nagy jaj hangzik el messze,
Csitt! Halott van! A tavasz lánya halt meg.

Gyászoló fátylát a messze keletről
Az éj lánya hozza nagy gyászban előre,
Könnyes harmatot sírva ráteríti
Sárga búzakeresztes, bús temetőre.