Kívágott fák

Megritkult már a nyárfák levele

dúsan terül a réti fű vele

hosszan, amint ragadja el a szél

mint egy királyi, arany szemfedél.

Kinti hegyeken, a fosztott völgy körül

az erdőn bús, borongós köd ül

az égről szürke felhők csilingelnek

csak a fű él s a nyárfalevelek.

Csak a zöld fű s a vén levelek élnek.

sárgán ragyognak, öntüzükben égnek

mint aranyfényű szikrák hullanak

mint egy-egy nyári óra - pillanat.

Alig van levél a fákon, hullva hull,

s a zöld mezőre, hosszan, úgy borul

mint arany árnyék, ott fekszik talán

a nyárnak múlt arany ravatalán.

Sáros úton rohan velünk a gép

Betakarított már a mezei nép

Rohan a gép és rohan az idő.

jön a  falu, jön tűzhely és temető.

.