Gyopárka álma

Komor kövén a messzi bércnek
madár se járt egekbe nézek,
világanyám, a föld, az áldott
az égnek szánt bennem virágot.

Azt akarta legyek hófehéren
csillagcsoda az égi réten,
s ne földszagú, poros palánta
amit letipornak majd a sárba.

Földanyám, te nagy álmú asszony,
mondd,lesz ,valaki ki leszakítson
vágyom azt, ki jönne bár ma
és halálosan reám csodálna.

A völgybe vinne, büszke-szépen
merengni messzi bérc-meséken,
szívére tűzné csillagékem
úgy hervadnék el, hófehéren.

És elmúlnék boldog halálban,
mert szépségem szemében láttam.