Gyertyaláng

Gyertyám lassan elfogyott, 

sötétben ülök idebenn.

Sokat is égettem szegényt 

álmatlan, hideg éjeken,

ő társam volt, mikor körül 

kísértetek lépéssel lopva, 

áttörlehetlen, szürke leplet 

dobtak a messzi csillagokra,

 ő velem volt, mikor szívem 

nyugtalan hévvel kalapált, 

a könyörtelen éjszakában 

jel volt, mely beszél, felkiált.

Egyetlen pici fénysugár,

 az Istenig világított

s ki nem gúnyolták melegét, 

kitartó, segítő hitét, 

a csillagok.