Gőgös,szíve

És várt,arcán mosoly

a Gőgös,szíve mintegy rög

hatalmas ,merész,

egyből elérte a merészségét.

O,a Gőg,kit még lángész szülte.

Ez volt minden kincsem

de nem múló semmiség,

csak egy kis seb,

mintegy bélyeg

mely pecsétet hagy

a levélen,

és térdelt előtte

merészen

kegyelettel.

De Ő, ki semmit nem érzett

jók,tiszták körében

seb maradt örökre

levélbe zárt érzelem

postaládában

magára maradt örökre.

Senki nem kereste

a hatalmast,

se Őt.