Csak azt szeretjük

Csak azt szeretjük, akiért 

már könnyes volt az arcunk

Csak azt szeretjük igazán

Akit már megsirattunk.

Míg könnyet nem hullattatok

Sohase esküdözzetek,

Mert, jaj, a csalódás után 

Hiába hull a könnyetek!

Nap-tiszta bár szerelmetek,

Hű záloga csupán maga 

A könny. E nélkül ajkatok 

Csak csókvigalmak asztala.

A szó elszáll, a csók egy perc,

Könnyetek szent csak egyedül

Fátylán át már a boldog szív 

Mosolya ragyog keresztül.