Az új virradat

Megyünk az új, nagy virradatba. 

Anyánknak már nemes a vére. 

megyünk rohanva és kacagva 

Az ükapánk gőgös nevére.

Az ős, bölénynyakú emberkék 

Nekünk üres, vén, furcsa árnyak. 

Lelkünkben szítjuk egyre lelkét 

Egy fel pirosló új világnak.

De néha megjő álmainkban 

Egy kúriának régi képe,

S fehér falával odavillan 

Az új, nagy útnak közepébe.

Ilyenkor bennünk bús düh támad

megrezzen gőgösen a testünk.

S arcába vágjuk a cigánynak

Amit egy életen kerestünk.