A távolság leomlik

A távolság leomlik

Az idő kézen fogva menetel veled
sikoltó fények , zajló örvények felett
de csodálatos, szép a misztérium heve
karcsú bokádon megpihen tekintete.

A kígyó, a tűzpiros kígyó megérint
leköti két kezed s átöleli tested
s hallod a neved, e bűvös percben
kígyózik feletted ámuló tekintettel.

Szemed lehunyod s engem érzel,
csukott szemekkel engem látsz,
az arcomat látod, a hangomat hallod
ezer meg félezer kilométerről fűt a láz.

Zavarba ejt e hirtelen betegséged,
e fájdalmas, fiatal szédület az időben
sikoltó fények s zajló örvények fölött
visszhangja támad szavamnak feletted.

És nem tudod: milyen lehelet éget
és nem tudod: hogy honnan az egész
és nem tudod: hogy mosolyogj-e halkan
vagy ágyad előtt csendesen térdepelj.