A nász

Neved arcával földre hajlok

Az ég lába kék selyem,

Felhőágyban szeretve

Napjának  nyit egy rejtek ajtót.

Mozdulatával, mit csupán

Szellő utánoz ,rámfonódó

Inga lengéssel viszonzó szó

A nászrahívás,mert  a ruha

Színét átvette már a pázsit

Az ut két  oldala sugárzik

reá a Nap,hogy libbenő

zold szárnyát lássam az égnek

s kapjak reá ,mert száll az ének

s repül a fuben heverve .