A gyonyor

Erdely a gyönyör

Mi vagy nekem?Nem színes röptű csóva

és cifra jelzők olcsó serege,

posztó ruhás szívek nyugovója

rólad regél a gyászok gyereke.

Voltál te látvány, vége-fogyhatatlan

és betöltöttél sóvár szemeket

Most köntösödet milliós alakban

fölébe-hulló könnyel temeted.

De fészkeikből akiket kivertek

megbánok mégis anya-kebleden

a száműzöttek haza-menni mernek

mert nincs nekünk hely, ami szebb legyen

O, bús öröké elárvult fiataloknak

Ó, elvarázsolt kincs-rejtő hegyek,

Erdély-anyánk, hej, nagyon megsiratlak

ha egyszer majd én is én is elmegyek.