Lampérth Géza: Genfi tó partjáról / Vom Ufer des G

Toni11•  2020. április 29. 06:28  •  olvasva: 166


 Genfi tó partjáról

1

Genfi tó partjáról, hegyen-völgyön által,

Fut a gőzparipa liliomterhével,

Szivünk szerelmével, lelkünk bánatával;

De hiába hivjuk, de hiába várjuk:

Mi hozzánk nem ér el!

2

Koronás árnyai a bécsi sírboltnak

Kemény tilalommal az útjába állnak.

Hallga ! pedig szive megdobban a holtnak:

„Ereszszetek engem szép Magyarországba.

Odahívnak, várnak!”

3

„Ti maradjatok itt . . . Csak egv jöjjön vélem:

Sudarában törött én dali hajtásom,

Duna zsongó partján. Gödöllő kertjében,

Ott hadd pihenjünk el valamelv napfénves,

Virágos tisztáson ...”

4

„Ott hadd nyugodjunk mi... Magyar köny öntözte

Virágok nőjjenek a mi sírunk halmán,

Ott hadd álmodjunk mi. .. Magyar sziv költötte

Dalok ringassanak, arra bolyongók a

Kóbor szél fuvalmán ...”

5

Így dobog a szent sziv. Hiába, hiába !

Meg nem hallgatják a zord hatalmú árnyak,

Magukhoz idézik ! . . . Szép Magyarországba

Néma borongással csak a gyászszal terhes

Őszi felbök szállnak.

***

1898 Szeptember 16

***

Lampérth Géza 1873 – 1934

***

***

Vom Ufer des Genfer Sees

1

Vom Ufer des Genfer Sees durch den Arlbergtunnel,

rennt das Dampfross mit der teuren Lilienladung,

mit unseren Herzensliebe und Seelentrauer,

aber wir rufen und warten auf Sie vergebens:

Sie kommt nie mehr zu uns!

2

Die gekrönten Schatten der Wiener Grabstätten

stehen ihm mit einem harten Verbot im Weg.

Hört ihr! Wenn das Herz noch einmal geschlagen hätte:

„Ihr sollt mich sofort ins schöne Ungarn bringen.

Das macht ja kein Umweg!“

3

„Ihr bleibt hier. Nur einer soll auf mich dort warten:

In der Mitte des Wegs zerbrach jetzt mein Leben,

an dem Donauufer ins Gödöllős Garten,

dort wollte ich bei dem Sonnenschein entspannen,

mit Blumen umgeben!"

4

"Lass uns dort ruhen, dort wo mit ungarischem

Tränen bewässerte Blumen wachsen an Grab,

lasst uns dort träumen, dort von einem ungarischen

Herz dichteten Lied, von Wanderer gesungen wird,

wo mich Ungarn umgab,"

5

So schlägt ein heiliges Herz. Umsonst und achtlos!

Das Hören nicht, die Schatten der grimmigen Macht,

die beerdigen Sie bei sich! Zu uns fliegen bloß

die trüben Wolken mit der stillen Trauer, im

herbstlichen dunklen Nacht.

***

Am16 September 1898

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom