Papírfecskék

Gondolatok
Steel•  2019. november 1. 16:38

Imák hajnalán

 

Merengő angyaltekintetek a felhők,
elhamvadó ágparázs az alkonyat,
a temetők kis szentjánosbogár-mezők,
ahogy a gyertyaimák fellobbannak.

Fénytérdeplő a táj, és ahogy sejlenek
a csillagtávolok, magába halkul a perc,
míg a bánatpárák a hantra cseppennek,
és a könnyek kezét megfogja a szeretet.

Dérderengést lehel az éji közel,
olyan rezzenetlen még a lomb is körül,
mindig így van, ha Halottak napja jön el,
mert nem a múlás, hanem az élet dicsőül.

Hisz minden pillanat itt lélegzik bent,
mit az idő látszón a halálnak adott,
mind egy hajnalmosoly ott, ahol a csend
mögött az emlékezés Istennek találkozott.

Steel•  2019. október 10. 08:53

Őszi szép - őszi mély

Az alkony utolsó szalmalángja

kilaszik, majd elhull, mint ezernyi

parázscsipke, és a falutájra

csillagvirrasztást súgva lebbenti

áldását Isten. Szirom-remegő

neszek, csupa fűpisszenés a szél,

ködcsend pilinkél, hűvöst cseppenő

fénykáprázat ma ez a ringló-éj.


Füstszatént fércel a kémény-kontúr,

árnymacskák járnak a kertek alatt,

padmagányon koldusvilág az úr...

Fáradt arcán a ráncok utolsó szavak,

míg házablakból meleget inhalál,

kutyahangú útján reánéz a Hold,

majd avarszívébe beleles a halál,

és páraravatalát festi a horizont.

Steel•  2018. november 17. 18:46

Épp elég

Szénpor-lelkét kitárja most az este,

hófehérke haját leengedi minden

árnyék, csönd és télközel ül a percre,

mégis bölcső-melegség érint itt benn.

A házak felett égi parázslatok,

talán Anyám és Apám gyújt jelző tüzet,

vagy csak fel lélegeznek a varázslatok,

melyek a szív hintaszékében ülnek.

Nem tudom, de valami kápolna-béke

ez, mint mérföldkövét elért pillanat.

S ahogy szét dereng az éj zafír-kékje,

és az ablakszemek fénybe csillannak,

a csillagzúzmarák hidege alatt

a betűk szembogarán szülém mosolyog.

Már érzem, nem kellenek többé a falak,

ahol lennem kell, épp ott, otthon vagyok.

Steel•  2018. szeptember 21. 09:24

Elszendergő



Épp, hogy mécsesláng-derengés az este,
a fények csupán álmos gyermekszemek,
ahogy közelebb oson az éjjel perce,
és a párák gyöngyparazsa feldereng.
Csillagok születnek, kis csipke-pillék,
a fuvallat pulzusa jámboran halk,
a völgy ringatja már a patak szívét,
míg fodros hajába az ég Hold-csatot rak.
A pázsit-rezdülés libbenésnyi nesz,
az árnyak szederleve mindent elönt,
míg kis falum Isten vállára szendereg,
és nyugalmát belé leheli a csönd.

Steel•  2018. június 27. 10:46

Korallkép



Halvány tulipán-lob a korai égbolt,
a csillag-gyufalángokat már elfújta
a hajnal, megannyi harmatpetty kis mécsfolt,
majd a sejlő Nap mind ragyogássá gyújtja.
Messze a horizont még szikla-azúr,
s apró tökvirágok sárgái a fények,
bár Isten mennybolt-szemén még felhő az úr.
Falevelek pilléznek a fecske-szélnek,
míg bibe-por aranyát szórja a reggel,
és elszállnak a fekete lepke-árnyak.
A kert itt-ott lányos málnapírt lehel,
míg üde szívverése hallik a határnak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom