Papírfecskék

Közélet
Steel•  2012. február 14. 06:48

"Szép", új világ

Horizontra nyitja fényét a hajnal,

s túlgyorsul engem a metró-élet,

még kócosan is oly sietve halad.

 

 

Hétköznapszerelvények sors-síneken,

lélekvagonokra várnak, tenni-kell

munkamenetrendjük megállót sem pihen.

Kölykök isznak flegma vigyor-ízeket,

 

 

bagófüst vagány kabátjába bújva.

Jól pakolt vásároltam-kocsikat tol

a pénzbőség keze, míg vézna szatyrot

visz az épp-megélés, szemet lehunyva.

 

 

Kisgyermek szája görbül, sírón kiált,

anyja szív-fájón csitítja, hisz nekik

nem jut csak nézősor te "szép", új világ.

 

 

 

 

(Megjegyzés: Keretes szonett)

Steel•  2012. február 13. 07:06

Az utca hétköznapjai

Opállá fakult az est szőlő-pirosa,

réveteg a fény, Nap-szeme felhőmessze

mereng, az éjjel is csupa fagy-tivornya.

A kősorják fölött kár-sereg kereng,

 

fekete tolluk akár szárnyaló szín-gyász,

míg a metró-rohanó embertömeget

figyelik. Nézem én is a csak felszínt-látsz

világot, a város gyárfüst-pöffeteg.

 

Nézem a boltok fizess-meg tárlatát,

mozaik-tarka kínálat a butik sor,

a parkok sarkain kiégett lámpa áll,

nem menti meg vakságom más, csak a Hold.

 

Folyó-sebesen ömlik el mellettem

a buli-szomjas ifjúság, szájukban

cigaretta, gondtalan kamaszok, lehetnek...

Kóbor ebek, pad alá fészkelt álmukat

 

alusszák, sovány bundájuk alatt fáznak,

hisz a filléres hideg túl gazdaggá vált.

A hontalanságra pokrócok az árnyak,

 nekik a tél hava csupán halál-láp.

 

A buszmegállók terén munka utáni

részegség gőzöl, az otthont elfeledte

a bor mámorán, de tán ha tudná is,

hogy vacsorával várta a szeretet,

 

akkor is a bárszék asztalához ülne.

Mily torz-tükör ez a ma, a hajdan-kor

mintha a sosem-volt homályába tűnne...

A törődés polca csupa nemtudom-por,

 

a család porcelánja szilánkokban...

Velem szemben szerelembe karolt pár

ballag, mosolyukban még pislákolnak

a jövő szép-lehet vágyai...Halk zsoltár

 

sóhajt szívemben, ahogy tekintetem

rajtuk örömöt pihen...Jég-sötét lett,

s magammal most kell, hogy elhitessem,

lakik ott remény, hol él a holnapi csend.