Papírfecskék

Humor
Steel•  2017. május 28. 12:46

Főfájásra

Száz pogácsát sütött velem a délután,

az édes életért csigát is, kakaóst,
- tán a párnával is lesz légyott éjfél után,
bár az egyéjszakás álom engem hanyagol.

Isten asszonykezekkel áldotta létem,
igaz néha mintha bottal verne éppen...
Pláne, ha agyi renddel ütközik a front,
és a fájdalom boksz-öklén énrám ront.

De a nő azért ilyenkor is halad tovább,
a 24 órás műszaknak nincs vége
itt, még seprűre kapja a szobát és konyhát,
- a háznak is kell, hogy légyen egészsége.

Pár kör bújócska a gyermekkel, naná!
Ellenállni nem lehet, ha unszolják anyát.
Nem baj, ha közben kín-mosolygom a nyavalyát,
ilyen recepttől elmúlnak a fő-blamák.

Steel•  2017. február 24. 09:29

Kéne valami

Kéne valami Cola-light,
mer lelkem megint verset hányt.
Vagy valami jó kis tepertő,
mert emlék-görcsben van a bendő.
Talán egy pohárka ír likőr,
a toll torkán ha az lecsúszna,
nem volna a szív éjjeliőr,
hanem álom-ócejánt úszna.
Kéne valami házi krémes,
vagy egy jókora zsíros kenyér,
hát így pofoz a hiánytenyér.
Jólesne egy nem számít rétes,
de sose voltam matekra képes,
így ezzel kalkulálni is kár,
bennem ez az örök ihletbazár :

A polcon csupa régiség. Sorsok.
Szórják szememre a könnyborsot.
Így vénülő fejemmel látom már,
fűztinta maradok a szép lírán.

Steel•  2017. február 19. 10:01

Férfiszemle

Néhanap elnézem a koronákat,

mit a teremtés fejére tett az Isten,

a markáns borosták és kalózszakállak

mögött a sok rejtező húsvér hímet.


Olykor Adonisznak látni Téged is még,

mikor pőre testedtől elpirul az Ég,

és az este is párás szemmel bámul,

majd mint forró álmot, pillájába huny.


Mily jól mutatsz alvó pózban kedvesem!

Ilyenkor tudom, hogy vállamnak gondja

reggelig már eggyel is kevsebb,

hiszen csöpp kis szád a horkolást dalolja.


Bocsásd meg szívem röntgengépének hát,

hogy valóságod mindenjével együtt lát,

és eképp feromonodat észre váltja,

csitris szerelem nélkül is sok véled a dráma.





Steel•  2017. február 14. 09:14

Édes Életem

Ha nem értendéd még ma sem a lényegem,

s nem tudod kisütni magad belőlem,

akkor megmutatom térdgyöngeségem,

hogy mitől rogy csitrisen remegőre.


Kínálj csak nekem valami édeset!

Mondjuk egy kicsike töményet : nutellát,

kis szájra olvadós finomat, krémeset,

aztán megnézzük künn a lucernát.


Levesz a józanságlábról a dobos,

de meg is lephetsz, jöhet az omlós, a rétes,

nézd, sütőmnek lángja máris hogy lobog!


Mindegy, csak nyelvemre legyen szalonképes,

hadd meredjenek az ízlelőbimbók,

és a gyönyörűség nem lesz majd véges.







Steel•  2017. február 8. 19:29

A takarót azt nem

Olyan szépen-nézős tudsz olykor lenni!

Na rögtön leesik, meg akarsz venni,
- valamire. Most épp az ágy üres felét
koldulod, szerepednek régi helyét
ott...Oké, üres bevallom az a vászon,
a gondolattal mindjárt el is játszom,
mi lenne, ha ezen a szűzfehér mezőn
újra te lennél nővé teremtőm.
Ám legyen. Adjunk öröm-teret a mostban,
tán hozzám olvadsz még a szívbordacsontban.
De előre szólok : ha kialszik itt
ez az Olimpia-láng, mi összehevít,
megfázhatsz mellettem Dávid-kosztümben,
mert engem megkapsz, de a takarót azt nem!






Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom