Papírfecskék

Irodalom
Steel•  2012. január 20. 17:51

„A forradalom viharmadara”

 



Értelem voltál, mi a közöny

rapszódiájában sem halkult

magába, bár vasmarkán gyötört

a kor idegenné vadult

közege. Szavaid mint fények

ostora, s tolladon bontott

szárnyakat az igazság vértje.

Lelked madara sosem osont,

büszkén szelted a lét Egét,

még ha vértussal is festették

felhőit. A sors fojtó csendjét

áttörte versekbe fogant

hited, gondolataid nyomán

sok kihűlt eszme lángra lobbant.

A háború gyász-hintett porán

is sasként pillogott benned

a szabadság, a forradalom

húrjain új dalokat zengett

szíved, öröklétbe olvadón.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom