Épp elég

 

Steel•  2018. november 17. 18:46

Szénpor-lelkét kitárja most az este,

hófehérke haját leengedi minden

árnyék, csönd és télközel ül a percre,

mégis bölcső-melegség érint itt benn.

A házak felett égi parázslatok,

talán Anyám és Apám gyújt jelző tüzet,

vagy csak fel lélegeznek a varázslatok,

melyek a szív hintaszékében ülnek.

Nem tudom, de valami kápolna-béke

ez, mint mérföldkövét elért pillanat.

S ahogy szét dereng az éj zafír-kékje,

és az ablakszemek fénybe csillannak,

a csillagzúzmarák hidege alatt

a betűk szembogarán szülém mosolyog.

Már érzem, nem kellenek többé a falak,

ahol lennem kell, épp ott, otthon vagyok.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2018. november 20. 08:28

azt hiszem nekem is szénpor(os) lelkem van, vagy legalábbis volt, szép lett a versed, gratulálok

Pflugerfefi2018. november 19. 10:23

Csoda sorok!

BakosErika2018. november 19. 05:41

Gyönyörű, mint mindig.
Ölellek.

Kicsikinga2018. november 18. 17:10

Jaj, nem tudlak könny nélkül olvasni! Csodálatos a lelked!

Mikijozsa2018. november 18. 15:34

nagyon szép, csodás szavakat bányásztál gyémántbányádból, gratulálok

skary2018. november 18. 07:10

hálaazégnek :)

kevelin2018. november 17. 22:45

Fellèlegeznek a varázslatok amik a szív hintaszèkèben ülnek_szèp vers szèp megszemèlyesítèk

Törölt tag2018. november 17. 19:01

Törölt hozzászólás.