Mesiko-szan álmai

Három libatolvaj: Gazsi, Menyus, Boldi,
Mindhárman testvérek, s együtt voltak lopni,
Nem láttak egyebet, csak nagy szegénységet,
Nem is ismertek mást, csak e mesterséget.

Látta rajtuk Matyi, hogy bár enyves kezek,
Alapjában véve nem oly rossz emberek,
Bajuk Döbrögivel már nekik is meggyűlt,
Haragjuk iránta azóta se enyhült.

5.
Eközben Döbrögi szervez ünnepséget,
Kastélyában égnek mindenféle fények,
Megválasztották hát, s ő a polgármester,
Hiszen támogatja őt a nagy pártrendszer.

Megválasztották , hisz nem volt ellenjeleölt,
Emlékeztek , mi volt négy évvel ezelőtt,
Volt egy derék ifjú, egyetemet végzett,
Jelöltette volna magát ellenfélnek.

Kedves szelíd fiú, nép őt támogatta,
Ezt viszont Döbrögi csak úgy nem hagyhatta,
Emberei fogták őt, és eltüntették,
Eltűnt vagy meg is halt?-- kérdezni se merték.

Döbrögi nagyuram ül a nagy termében
Hájával elfolyva a karosszékében,
Ült magában, büszkén, szájában pipával,
A győzelme okán eltelve magával.

Miközben ült vígan, nagy büszkén  magában,
Ispánért füttyentett akkor unalmában.
--Ispán!"-- így szólt hozzá-- Hozass egy parasztot!
Kit előttem kénnyel-kedvvel kínozhattok.

Hoztak is egy legényt,  sápadtat, soványat,
Döbrögi rendelte: húzzanak rá százat,
Miközben a hajdúk szegény fiút verték,
Matyi és társai a szökést tervezték.

6.
Börtön konyhájában osztották a kosztot,
(Íze, mint mosléké, erről ennyit mondok,)
Matyi és társai három libatolvaj
Ismeretlen legény mellett helyet foglal.

Ez az ismeretlen magas volt és szőke,
Ő volt Döbröginek az ellenjelöltje,
Kit a gaz földesúr ily rútul tönkretett
Koholt vádak nyomán börtönbe vettetett.

Megkérdezi Matyi a fiatal srácot,
-Hogy hívják, és mit is végzett uraságod?
-Csillag Aurél, ez az én nevem, kérem.
Vegyészmérnök volnék, ez a végzettségem.

-Azt mondja, jó uram, vagyészmérnök volna?
Ez bizony nagyon szép, és jött épp kapóra!
Meg is van, hát, kérem, a szökési tervem,
Társaim, s Szűzanya, segítsenek engem!


7. 
De mit csinál Piros, Matyi felesége?
Támadja Döbrögi sok aljas pribékje,
Elvenék a házuk s a szép termőföldet,
Tennék nincstelenné a pribékek őket.


Ám Piros nem olyan, hogy ezt csak úgy hagyja,
Áldott állapotban is kész a nagy harcra
Segítségre jön sok szomszéd lány és asszony,
Döbrögi bandája neki ne árthasson.


Markos Margó eljön és Sodrófa Sára,
Jelentkeznek női had vezérkarába,
Nem ismer félelmet Keménykezű Kata,
Nélküle nem teljes az asszonyok hada.


Tízet üt az óra, s az éj leple alatt,
Sereglenek immár haramia-hadak.
Tervük, hogy elvegyék Matyi házát s földjét,
Ura után nejét is bebörtönözzék.

Sötét a házikó, semmi nem nem világít

Minden oly nyugodtnak, oly békésnek látszik,
Döbrögi hajdúi s a maffia-népek,
A kis, csinos háózba ekkor betörnének.


Egyik ember belép a sötét szobába,
Ám az ajtó mögött áll Sodrófa Sára!
Fogja ekkor Sári sodrófa- fegyverét,
S hogy meg ne sántuljon, üti a gaz fejét.


Ordítja a pribék: --Segítség, segítség!
Azonnal adjatok, kérlek erősítést!
Ám a többi lator nem jön segítségre,
Harapós ebekkel küdenek elvégre.


A ház alatt oson másik csapat rabló,
Nem látják: padláson figyel Markos Margó,
Alkalmas pillanat, mikor jön, megvárja,
Forró olajat önt a gazok nyakába.


Vadászné Ilonka jön a fegyverekkel,
Miket ő tisztított, s nem használ már ember,
Kézre járnak puskák, töltenek és lőnek,
Így lett diadaluk a hős barátnőknek.


Ekkor nagyot dobban Pirosnak a szíve,
Itt  az idő , folyik már a magzatvize!
Asszonyok és lányok sürögnek-forognak.
Vajúdó társuknál egyre bábáskodnak.


Ki meleg vizet hoz, ki tiszta kendőket,
Margó irányítja mind a teendőket,
Képzett ápolónő, ezért erős Margó,
Így lett Piros mellett szülésnél fronttartó.


Eltelt az éjszaka, a hajnal is végre,
Megszületett Piros erős csemetéje,
Vasgyúró fiúcska, Mátyás lesz a neve,
Apja után persze,  hisz az ő gyereke!





8.


Eközben Matyiék őrségváltást lesik:
Amit Csillag kevert altatóport teszik
Titokban az egyik kis üveg kólába,

Visszateszik aztán automatába. 

Jön már a börtönőr, pénzt dob a matába,
Várja, előugrik szokásos kólája,
Fogja az üveget, húz egyet belőle,
Egy kicsit szédeeg, majd elalszik tőle.


Alszanak a rabok ki-ki a cellába,
Matyi társaival az alkalmat várja,
Gazsi jó szerelő, kulcsot gyárt pengékből,
Így szabadulnak ki cella sötétjéből.


Menyuson van a  sor, rá a kamerákra,
A berendezésük meg is buherálja,
Mi az, mit az eszközök eztán mutatnak?
Csak üres folyosót, csendet és nyugalmat.

Újabb akadály jön, a börtön udvara,
Tornyokból, folyosón les smasszerek hada.
Ők csendben kerülik reflektorok fényét,
Figyelemmel lesve a tornyok őrségét.

Akkor egy őrkutya épp szimatot fogott,
Gazdájával együtt követik a nyomot,
Hőseink meglelik, az őr psiztolyt szegez,
Ám Boldi leüti, s róla ruhát levesz.

Jól áll Csillagon az őr egyenruhája,
Szól, hogy a rabokat viszi más fogdába,
Teszi Matyit s három társát a rabóba,
El is húznak, mintha mi se történt volna.

De nem mennek ők más börtönbe, 
                                              fogházba,
Hanem egy volt téesz nagy libafarmjára,
Gazsi elemlámpáját itt előveszi,
Libákat a fénnyel  kocsiba vezeti.

Nagy a rabomobil, sok lúd fér el benne,
Döbrögi házához érkeznek reggelre,
Mikor a  gaz házúr mond épp szónoklatot,
A hangja elcsukik, csodálkozik nagyot..

--Lúd! Lúd! Mit jelentsen? Ezt most mire véljem?
Előre vitézek, és minden háznépem!
Kergessétek el a fehér szellemeket,
Megjutalmazlak majd érte benneteket!

Szalad már a háznép, maradék vitézek,
Libát kergetnek már szolgálók, cselédek
,Döbrögi ottmarad a nehéz hájával,
Farkasszemet néznek hős Lúdas Mátyással.

Matyi kezdi akkor:--Azt nagyon sajnálom,
Hogy uraságodnak nem volt elég három.
Látom, uraságod negyediket kéri,
Meg is kapja tőlem, ettől nem kell félni!
 

Jött az előzetes, aztán a tárgyalás,
Mi vád volt ellene? Jogtalan támadás.
Pedig szegény Mátyás nem tört a törvényre,
Bárki megmondhatja, hogy csak magát védte.

Léptek a gengszterek tárgyalóterembe,
Kínba torzult arccal, szipogva-szepegve,
Előadták aztán tettetett sírásssal
Mily dolguk volt nekik gaz Lúdas Mátyással,
Hogy ők gyanútlanul földeken sétáltak,
Azután jött Mátyás, s késsel rájuk támadt.

Döbrögi nagyuram  a teremben ülve,
Vigyorogva néz, és száll pipája füstje,
Bár tilos dohányzás--törvény így rendeli,
Őt megszólni ezért senki nem is meri.

Bíró úr, ne hallgasson a gengszterekre,
Nincs igazság abban, mit mesélnek egyre,
Hallhatja, mit szólnak, minden egyes szavuk,
Ellentmond egymásnak, mind aljas és hazug.

Matyi szólna, de a bíró inti csendre,
Nem kapott védelmet, noha joga lenne,
Mert bár van a törvény, mit könyvben irkálnak,
Hatalmasok azok, kik tényleg diktálnak.

Elhangzik a bíró ítéletete: "Bűnös!"
Döbrögi csak kacag: "Matyi, vár a hűvös!"
Ekkép kerül szegény Mátyásunk rács mögé.
Három ágrólszakadt libatolvaj közé.

4.

     
A gyakorkerdesek.hu-n egy kéérdező kérése alapján kezdtem el folytatni Fazekas Mihály Lúdas Matyi c. verses elbeszélést. http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__hazifeladat-kerdesek__5068246-szoval-van-a-ludas-matyi-fazekas-mihalytol-amint-tudjuk-matyi-3-szor-adja-vis

Döbrögi nagyuram túlélt verést, hármat,
Várták kényszerkúrák, orvosok, kórházak,
Ahogy a rehabon a szalagon futott,
Szuszogva gondolni csupán egyre tudott:

Elcsípi majd Matyit a sereg hajdúja
Ki kerékbe töri, vagy élve megnyúzza,
Gondolt is Döbrögi erre épp eleget,
De tudta, hajdúi erre biz' kevesek .

Ment is hintójával a keresztapjához,
Vén Borisz Volkobhoz, ukrán maffiához,
Kérte a vén vezért, adjon segítséget,
Matyi életének hogy vethessen véget.



Volkov asztalánál cifra irodában,
Fogadta Döbrögit szivarral szájában.
"Zrdasztutye, Danicska!"--mondta mosolyogva,
"Gondolom, szomjas vagy. itt van egy kis vodka!

Ahogy együtt ittak Döbrögi és Volkov,
Megvitatták közben Matyiról a dolgot,
Matyit elintézni a hajdúk kevesek,
Megbeszélték, segít a maffia-sereg.

2.

Matyi közben felnőtt, Mátyás lett belőle,
Lett szép felesége, vagyona és földje,
Lett a falu végén kis,  csinos tanyája,
Neje, Piros elsőszülöttjüket várta.

Előugrott akkor csapat vezetője
Ellenszenves arcú, aranyfogú törpe.
Így szólt:-- Nincs esélyed, akármilyen nagy vagy,
Most örömöt okoz, ha megkínozhatlak.

És akkor Nyikogyim, a szadista törpe.
Térden rúgta Mátyást, és küldte a földre.
A földön hősünket rugdosta, köpködte,
Miközben a többi kajánul röhögte.

Mátyás egy darabig várt, amíg tűrhette,
Megvárta, míg a sok rossz őt nem figyelte.
Hirtelen megfogta a kis Nyikogyimot,
Elvette pisztolyát, s vele tüzet nyitott.

Egyiknek térdére, másik lábszárára,
Ügyelve arra, ne legyen nagyobb kára,
A rosszak a helyszínt ijedten elhagyták,
Sántítva, üvöltve-- érdemük megkapták.

Mátyás ekkor fogta a kis Nyikogyimot
--Ki volt a megbízód?-- rá ekképp ordított.
--Dö.. dö... dö...-- dadogott a kis, ocsmány törpe
Látszott, bátorsága elillant örökre.

Lúdas Mátyás menne éppen tanyájára,
Rendőrkocsik állnak ottan szirénázva,
A szegény hősünket ím, bilincsbe verik!
--Le van tartóztatva!-- ez szövegük nekik.

Jött az előzetes, aztán a tárgyalás,
Mi vád volt ellene? Jogtalan támadás.
Pedig szegény Mátyás nem tört a törvényre,
Bárki megmondhatja, hogy csak magát védte.

A reszelős női hang a piros csuklyás lányt kereste-- vagyis engem. Ne fáradj, kedves ellenszenves hangú ismeretlen, én talállak meg téged. Elhagytam a hadszíntérré lett csarnokot, ahonnét a foglyul ejtett sportolókat kiszabadítottuk, és ahol Lucas Kellan,akiről kiderült, hogy a bátyám, és Aeneas Kerche, a volt koporsóvivő Etzil Kerché-nek , alias Belami-nak a fia, (és aki nekem bizonyos értelemben tetszik), derekasan kivették a részüket a harcból. Aeneas-- ez a srác egyszerre bizonyult a szavak és a tettek emberének. Azt bánta, hogy inkább az anyjára ütött, és nem lett olyan nagydarab, jóképű fickó, mint az apja. Ne bánd, Aeneas, hiszen nem csak a külsődet, de az eszedet is anyádtól örökölted. Belamiról amit megtudtam, hogy egy kedves, finom modorú srác volt, de a gondolkodás nem volt éppen az erőssége. Úgy is lehet mondani, ő volt a Koporsóvivők cspatának az Achilles-sarka. Olyan igazi szőke szépfiú volt, akinek a külseje sok belső hiányosságára adott mentséget.  Érdekes módon ő volt az egyetlen Radec hatos elitalakulatából, aki életben maradt. Ne aggódj, Aeneas, sőt ahelyett, hogy bánkódnál miatta, inkább örülj annak, hogy nem olyan vagy, mint ő.


Mentem egy darabon a folyosón, majd benyitottam egy másik gyártócsarnokba. Itt régen géppuskákat és gépkarabélyokat szereltek össze a munkásasszonyok. Most viszont csak egy nőt találtam ott egy  vagy négy és fél méteres robot vezérlőfülkéjében. Egy negyvenes éveiben járó, szúrós tekintetű, kopasz nőt, arcán olyan mosollyal, szemében pedig olyan fénnyel, amiben egyszerre tükröződött a rosszindulat, a mindenki iránti gyűlölet, és az ölni vagy meghalni érzés. Ő volt Juta Krechmar, Martha Krechmar-nak a törvénytelen, nyomorék lánya, akit a néhai Jorhan Stahl nemzett. Lábak nélkül született, és a szerencséjének, és annak köszönhette, hogy nem dobták bele a Petrusite tóba, mint más beteg vagy nyomorék újszülöttet, hogy nagynénje Magda Krechmar, asszonynevén Magda Lente volt, a helghast történelem egyik legnagyobb tábornokának felesége. (Valószínúleg azért született nyomoréknak, mert mikor Jorhan Stahl és Martha Krechmar együtt volt, és később kiderült hogy ez az együttlét nem múlt el nyom nélkül az asszony szervezetében, és mivel Jorhan Stahl-nak a státuszára nézve kellemetlen lett volna egy zabigyerek, azt követelte, hogy vetesse el a magzatot. Mivel Helghanon törvény tiltotta az abortuszt, ezért Martha kénytelen volt egy kuruzslót meglátogatni, aki olyan löttyöt kevert, ami a születendő gyerekt megölni nem, csak megnyomorítani volt képes.)

Jutát így egészségesként anyakönyvezték, és az életbenmaradásért cserébe keményen kellett tanulnia, később dolgoznia . Sok, a Jorhan Stahl nevéhez fűzött találmány és újítás is ténylegesen az ő agyszüleménye volt, de  nemzőjétől még csak egy köszönöm-öt se kapott ezekért a dolgokért, nemhogy bármilyen elismerést vagy anyagi juttatást.Mikor a vén Jorhan meglátogatta az anyját, őt még csak meg se nézte, csak annyit kérdezett Marthá-tól:
--Hát a kis Taigetosz-pozitív hogy halad az új harckocsi fejlesztésvel vagy nehéztüzérségi ágyúval?
Miután Stahl lebénult, ő egyfajta elégtételt érzett. "Legalább ő is megtudja, miyen >>Taigetosz-pozitívnak<< lenni. " Halálakor pedig úgy érezte, eljött az ő ideje. Így építette majd gyártatta az elesett helghast katonákból a robotzombi-hadseregét, így látta el őket mindenféle fegyverekkel, és ő fejlesztette tovább a nanobombákat is. Bár  apja sose vette a nevére, ő magát Juta Stahl-nak hívatta, ezért adta fegyvereinek és más találmányainak a JSt kódot. Ő hát az én végső ellenfelem.
--Gyűlölöm, ha keresztülhúzzák a terveimet!-- sziszegte oda nekem
--Fogalmam sincs, mik voltak a tervei, hölgyem.
--Nem tudod, kedveském? Nem tudod? Hát ennek a nyavalyás békének a meghiúsítása, amit te meg az a jó édes anyád anyira vágytok, hogy még (pöe!) olimpiát is képesek lettetek volna rendeznia tiszteletére! Olimpia? Még a puszta gondolatától is hánynom kell! Ezért most meg kell halnod!
Ekkor az általa vezérelt robot karjából géppuskacső nyúlt elő.. Én elugrottam onnan hrtelen, mielőtt tüzet tudott volna nyitni rám, így nem talált el, majd szellemálcám aktiválásával láthatatlanná tettem magam.
Így jártam körül Juta Stahl robotját, gyenge pontot keresve rajta. A lábatlan nőnek viszont úgy látszik, hőérzékelő kamerái is voltak, mert kisvártatva  felém fordult, és egy hőkövető rakétatöltettel ajándékozott meg. Az utolsó percben sikerült fedezéket találnom, így a löveg közvetlenül a vállam fölött süvített el, és csapódott bele nagy robajjal a falba.
Aztán még egy és még egy löveg kísérte az előzőt. Szerencsére ellenségem nem volt túl pontos célzó, így viszonylag biztonságban voltam lövésitől.
--Először csak nyomorékká akartalak tenni,--kezdte reszelős hangján--Hogy miután azok az idióta egészséges férfiak a háborúban halomra ölik egymást, mi, fogyatékkal élő nők vegyük át az uralmat a világ fölött.... De rájöttem, hogy te rokkanként is a békét szolgálnád. Pont olyan szolgalelkű vagy, mint az anyád!
Ezektől a szavaktól egyfajta rosszullét vett rajtam erőt, hogy a szemem előt fénypontok kezdtek el táncolni. Össze kell szednem magam!--gondoltam.
Meglaláltam  a Stahl-lány gépének egyik sebezhető pontját: a térdhajlatot. Belelőttem párat, mire a nagy, okkersárga monstrum fél térdre ereszkedett. 
Belelőttem a másik térdhajlatába is, mire a gép eldobta a lábait, és kerekek bújtak elő az aljábó. A robot mint valami autó száguldott felém"Ügyes."--gondoltam magamban, miközben lőttem rá. Mikor elfogyott a munícióm, fel sikerült vennem a terem egyik sarkában egy állványról egy gépkarabélyt. Abban szerencsére volt töltény. Azzal lőttem a robot felsőtestű, autó aljú kentaurra, aminek  vezetője nanobombákat kezdett rám szórni. Szerencsémre barátom, a Bagoly átalakult a levegőben vízpisztollyá, úgy locsolta le rólam a kis elektromoss robbanó rovarokat.
Egyet azonban nem sikerült észrevennie, így az követzlenül felrobbant mellettem egy fémasztaln, mire egy szlánk beleállt a felkaromba. A regenerátor nem volt a kezem ügyében, és éreztem, hogy a szilánk egy gyűjtőeret tamponál a karomban, vagyis ha kitépném , találn el is vérezhetek.
--Most véged!-- rikácsolta Juta Stahl, mikor felém hajtott, miközben gépe fém fogaskerekeket hajított felém. El kellett onnan gurulnom, különben miszlikre szaggat az a monstrum. A hátam mögött azonban fal volt, és oldalt se láttam menekülési irányt. Nem volt más választásom, összeszedtem a maradék erőmet, és nekiugrottam egynesen a vezérlőfülkének.
A meglepett ellenségem nem tudott levakarni  a szélvédőről gépének karjával,  így teljes sebességre kapcsolt, hogy a falnak ütkötzve szétlapítson engem.  Én az utolsó pillnatban csúsztam le és gurultam arrébb az okkersárga monstrum kerekei elől, így ő nagy lendülettel nekicsapódott a vastag betonfalnak, gépét  totálkárosra törve.
Kinyílt egy ajtó a roboton, és karjaival előrevonszolta lábatlan testét.. Nem volt rajta ruhaként más, csak egy rendkívül fura páncéldressz. Kék erekkel gazdagon átszótt fehér fején és testén csak elvétve akadt egy-egy világosabb hajszál . Sápadt, sovány, ráncos teste, lárvaszerű arca sose látta a napfényt. 
Egyszóval nem volt valami vonzó látvány. Emlékeztetett Gollamra Tolkien pompás regényciklusából, A gyűrűk urából. A hangja is hasonlított az egykor Szméagol-ként ismert kis teremtményéhez!
Dresszén különös gombok és műszerek voltak-- feltételeztem, hogy a létfenntartáshoz kellettek neki. Tévedtem: ez a mellény nem volt más, min egy nagy hatóerejű bomba.
"--Isten veled, édes Piroskám'"--kántálta reszelős hangján, mire aktiválta a  robbanószerkezetet. 
Én hívni akartam Kellan-t, hiszen ő ügyesebb tűzszerész volt nálam.  Akkor láttam megdübbenve, hogy nincs térerő.
--Még két perc, és búcsúzhatszz az életedtől. Se a bátyókád, se a kedveskéd nem segíthet.
Ekkor ért oda Aeneas is. Elhadartam neki, mi a helyzet, mire ő megkérdezte Jutától:
--Ön tudja hatástalanítani a bombát?
--Igen, de minek?--kacagott keserűen a lábatlan nő
--Ha hatástalanítaná.--válaszolt a fiú-- Mindannyian életben maradnánk. Higgye el, az új világban, a békében szükség lenne önre és a zsenialitására. Mindenki tisztelné és becsülné önt mint elismert tudóst. Az ön tudása biztosan szolgálhatna békés célokat is.
--Bla, bla, blaaaa---válaszolta Juta--Ezzel csak azt értétek el, hogy lecsökkentettétek egy percer az időtöket... már annyi sincs... hehe!
--De, kérem!
Nem volt már több idő, és felkészültünk a végre, amikor Kellan is megérkezett, és felvette a nyomorék nőt. Mielőtt felocsúdhatunk volna, bevágta a szerencsétlent bombamellényestől, mindenestől a futószalagoktól pár méterre lévő savfürdőbe, amivel a páncélokat edzették, és védték a korróziótól,. A tömény, erős só- és kénsavkeverék hatástalanította bombát, és keserves kínhalált okozott Jorhan Stahl utolsó sarjának, akinek élete során se jutott túl sok a jóból.  Ennek hatására az összes élőholt robot leállt, hiszen az ő testén volt elhelyezve az őket vezérlő egység is. Kár egy ilyen lángelméért. Isten nyugosztaljon, Juta Krechmar, vagy Juta Stahl, ahogy jobban tetszik.
Ez a hír anyámhoz is eljutott, aki elrendelte, hogy emeljék ki a savból elszenesedett maradványait, és temessék el tisztességgel. Ő ugyanis ismerte Stahl másik gyermekét, Juta egészséges, törvényes félbátyját, Jorek Stahl-t, az elkényeztetett anyuci-apuci kedvencét, aki ostoba, gyáva, gyenge, ugyanakkor erőszakos fráterként egy időben anyám férje és Visari és Orlock után Helghan fejedelme lehetett. Ez a nő, Juta meg volt fosztva mindentől, és csak saját magának és tudásának köszönhette életét, és hogy egy ilyen hadsereget és fegyvereket tudott teremteni.  Valahol igaz Lao Ce filozófiája, ami arról szól: ha valamit gyengíteni akarsz, erősítsd, és ha valamit erősíteni akarsz, gyengítsd.

Erről ennyit. A csata után elhagytuk a gyár épületét, és találkoztunk Niké anyóval, aki az immár hajkorona nélküli Stella Capitolival tért vissza. A lány nem szólt semmit, csak rezzenéstelen arccal bámult előre. Valami olyami járhatott a fejében, hogy ezt az áldozatot meg kellett hoznia... egy népért, és barátnőjének szelleméért. Valahogy csodálni kezdtem Stellát elszántságáért, és hogy ilyen áldozatot vállal egy olyan népért, melyhez semmi köze nincs. Ez lehet az a bizonyos pont, amikor megszűnt kislányak lenni, és így lett felelősségteljes, felnőtt nő. Egy bíztató pillantást vetettem rá, majd az öreg Nikével, anyám volt komornájával és bizalmasával váltottam pár szót.
--Mennyi ideig szolgálta Jutát?-- kérdeztem
--Van annak már vagy húsz éve is.
--És nem akart eljönni Vektára anyámmal?
--Úgy gondoltam, öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy másik bolygón éljek, egy másik világban, más szokásokkal. Megszoktam azt, hogy itt éljek és mást szolgáljak. Ezért döbntöttem úgy, hogy ennek a szerencsétlen lánynak, ennek a Jutának leszek a segítségére, hiszen láttad te magad is, hercegnő
, hogy milyen nyomorultul élt. Úgy is mondhatjuk, megsajnáltam.
Én némán bólintottam.
--Vannak még itt önön kívül túlélők?
--Kevesen....-- suttogta--Nagyon kevesen.... Néhány munkás, pár katona, akikből ez a nő nem csinált ilyen robotot...
--Katonák...-- kezdtem bizonytalanul-- Radec tábornokról mit tud?
Még bennem volt a remény, hogy esetleg még él, de Niké így felelt:
--Őt eltemettük.  Talán hallottál arról, hogyan élte túl, hogy kétszer is főbe lőtte magát. Senki nem tudta, hogy mi az oka annak, hogy feltámadt, de mégis... lehet, hogy valami temészetfölötti csoda történt vele Akkor viszont, miután anyád és a néhai Simon Abbas aláírták a békeszerződést, egy bált rendeztek. Radecet azon a bálon  látták utljára élve. A holttestére a Petrusite tó partján, egy fa tövében bukkantunk. Egy pezsgőspohár meg egy pezsgősüveg volt nála... azt hittük, hogy felöntött a garatra, és részegségében alszik mélyen, de tudtuk, hogy soha nem ivott annyit, hogy berúgjon. Így  megvizsgáltuk a testét, akkor láttuk, hogy nincsenek életfunkciói. Hiába újraélesztés, minden... meghalt. Eltemettük titokban nagyapád síremléke mellé. Nyugodjék békében! 

 Eltelt pár nap, és az olimpiai játékokat újra elindítottuk.. Kellan-nal és Aeneas-szal együtt néztük a női ezerötszázas váltófutás végét, ahogy a Val Harkin-ként regisztrált, zöld páncélos lány  futja a métereket a szélnél is sebesebben Helghan romjain. Elsőként szakította át a célszalagot, de nem állt meg. Rohant tovább a Petrusite-tóhoz, vitte tovább a váltóbotot, majd a nagy tó kráterénél megállt. Lecsavarta a stafétabot kupakját, és beleöntötte a gyilkos, zöld folyadékba az Elixis fényes, kék esszenciáját, mire a tó elkezdett szabályos tűzijátékot játszani. Helghan komor, zöld ege megtelt mindenféle színnel és fénnyel a nézők, a versenytársak és az olimpia más résztvevőinek  nagy ámulatára. Justus és Irene Harkin is látták, hogy a zöld védőruhás, karcsú teremtés hogyan változtatja át a Petrusite-tavat és annak folyóhálózatát vízzé, oxigénné és más, ártalmatlan anyagokká. Tudták, hogy az az atlétanő nem a lányuk, mégis büszkék voltak rá. Rá is, és lányuk emlékre is, hiszen Val az igaz ügyért, a helghast nép békéjéért áldozta életét.
Helghan ege végre fénylő kékbe borult, és ekkor mindenki tanúja lehetett egy bolygó újjászületésének.
Ünnep volt, nagyobb, mint amit Helghan és más , emberek lakta bolygó hosszú évtizedek óta látott. Az ünnep végén Hera Visari kancellárasszony meszólalt.
"Kedves fivéreim, nővéreim, Helghan fiai és leányai! Kedves látogatók az UCN közösség bolygóiról, kedves barátaim!
Stella Capitoli, ez az ifjú verduniai atléátanő eddig példa nélküli tettet hajtott végre a helghast nép üdvére. Visszaadta bolygónk légkörét, és népünknek  ezzel új reményt, és lehetőséget adott a békére. De nem egyedeül az ő érdeme ez. Fejet kell hajtanunk  Miss Rita Parsons egyetemi tanár emléke előtt, aki az Elixis virágot kitenyésztette, és Valerya Irene Harkin-ról is kötelességünk megemlékezni, aki az életét adta azért, hogy az Elixis és annak titka ne kerüljön rossz kezekbe. Isten áldja az emléküket, sose fogjuk elfelejteni őket! Rajtuk kívül azonban köszönetet kell mondanunk olyanoknak is, akik most is köztünk élnek. Elismerés illeti Sebastian Thompson tábornokot, a VSA főkapitányát és csapatát a csatában tanúsított hősies helytállásért. Tábornok úr , fáradjon ide, és vegye át kitüntetését, melyet a helghast nép szeretettel adományoz önnek.
A meglepett albínó férfinak elállt a lélegzete is. "Ez a boszorkány született politikus!"-- gondolta. Nemrég még ő akarta  befeketítetni, Helghan kancellárasszonyát, amiért cserébe ő most kitünteti. Hiába, a körülmények úgy diktálták, hogy együtt kellett működnie a helghasokkal. És a csudába is-- félig ő is az!
--Elismerés illeti továbbá még hármom ifjú harcost,-- folyatta anyám-- akik szintén részt vettek az élőholtak elleni ütközetben, és tanúbizonyságot tettek bátorságról, kitartásról és találékonyságról. Üdvözöljük Aeneas Kerché-t Aoiviridisről, Lucas Kellan főhadnagyot, a Vektai Biztonsági Ügynökség árnymarsallját, valamint az Echo századosként ismert katonanőt, a helghast belső elhárítás tisztjét, aki nem más, mint Maya Visari, és aki...
--A te lányod, vén boszorka , valld már be!--kiabálták be többen is a kancellárasszonynak. Még az volt a szerencséjük a bekiabálóknak, hogy Hera Visari nem olyan volt, mint a megboldogult apja, a nagy Scolar. Anyám ugyans elengedte a füle mellett azeket a beszólásokat, és a nyilvánosság előtt is elismert Kellan-t és engem az ő gyermekeinek. Bár Kellan-t adoptáltatni volt kénytelen a nagyapám parancsára, és engem is titokban kellett megszülnie, soha nem feledkezett meg rólunk. Az is az ő ötltete volt, hogy mindkettőnket árnymarsallnak képezzenek ki, csak éppen a két ellentétes oldalon. Mert az ő célja nem Vekta és a többi ember által lakott bolygó leigázása volt (Scolar Visarival és Dimitar Alaryk Orlock-kal ellentétben), hanem a béke, és helghast nép gyarapodása.
--Végezetül annyit mondanék még,-- fejezte be szónoklatát a kancellárnő-- hogy ennek a bolygónak a neve továbbra is Helghan, és a helghast nép fennhatósága alatt áll. Ez nem azt jelenti, hogy más népek, nemzetek polgárait ne látnánk szívesen, de bárki, aki idejön, akár ideiglenesen, akár a végleges letelepedési szándékkal, annak tisztelnie kell törvényeinket és hagyományainkat.
Miután befejezte mondandóját, mindenki tapsban és üdvrivalgásban tört ki, miközben én Aeneas-ra tekintettem, Stella pedig Lucas Kellan kezét fogta meg.


Hosszú évek teltek el. Helghan minden értelemben virágzott. Anyám bölcsen és igazságosan irányította népét, amiben nagy segítségére volt újdonsült veje, Aeneas is. Én nem vettem részt a politikában, lévén, hogy én mindenek előtt katonának tartottam és tartom magam most is.
Egy fárasztó nap után beszélgetést hallottam anyám lakosztályából. Ő mesélt arról valakinek, aki csak virtuálisan, a monitor túloldalán volt jelen, hogy ezután minden rendben lesz, és végre eljön az az idő, amit ő és ez a rejtélyes idegen megálmodott.
--Szeretlek, Hera!-- hallatszott a férfi hangja
--Én is szeretlek, Zeus!--válaszolt anyám
Ő volt Zacharias Seuso, fedőnevén Zeus. Bár sápadt és kopasz volt, akár egy helghast, fajilag mégis az emberek közé tartozott. Emlékeztem rá: ő tanított meg a kémkedés és a kémelhárítás fortélyaira. Éreztem , hogy van valami külön9s kapcsolat köztünk, de azt eddig nem tudtam, hogy ő a vér szerinti apám. Anyám elmesélte, hogy Zeus egy pseudo-helghast, azaz ál-helghast. Ez a pseudo-helghast projekt az egykori ISA sötét aktáiból való volt
Ennek a programnak a résztvevői olyan többségükben bűncselekmények miatt elítélt személyek voltak, akik csak így menekülhettek meg a halálos ítélet elől. Összegyűjtötték, és egy olyan telepre transzportálták őket, melynek levegője hasonlított a régi Helghanéhoz: Petrusite-gáz és radiaoktív sugárzás a maximumon, oxigén alig. Sokan közülük meghaltak, ahogy a Helghanon is a mi elődeink közül, a túlélők közt pedig jelentkeztek a tüdőégés és más betegségek, amiktől a mieink s szenvedtek. Zeusnak is így hullott ki a haja, és így lett az arca olyan falfehér. Tekintete és mosolya azonban elárulta, hogy bár simán elvegyülhet a helghastok közt, genetikájában megmaradt embernek.
Ezután kiképzést kaptak kémkedésből, fegyverkezelésből, közelharcból, túlélésből: mindabból, amire egy jól képzett titkos ügynöknek szüksége lehet. Így kényszerítették őket kémtevékenységre, sokakat fenyegettek a családjukkal, vagy másként zsarolták őket. Ennyit arról, hogy az ISA jó lett volna.
Zeus még a Vektán ismerkedett meg anyámmal, akivel beszédbe elegyedtek, és egymásba szerettek. Titkon össze is házasodtak, ám nagyapám megtudta ezt, és arra kényszerítette anyámat, hogy váljon el Zeustól, különben megöli a férfit.. Ekkor anyám már terhes volt azzal a fiúval, akit később Lucas Kellan-ként ismertek meg. Mivel a helghast törvények szerint az abortusz tilos, és anyám amúgy se szerette volna elvettetni a kicsit, megszülte, és Zeus rábízta egy ismerősére, az egykori ISA hadnagyra Michael Kellan-ra.
Anyám és Zeus a válásuk után is találkoztak titokban, és én már nagyapám halála után születtem mintegy jó évvel. Viszont az akkori helghast politika nemkívánatosnak tartotta, hogy a vezetőjüknek félvér gyereke legyen, ezért anyámnak engem is titokban kellett tartania. Arra azonban ügyelt, és anyagilag is támogatta, hogy mindkettőnket jó árnymarsallnak képezzenek ki. Így lettünk azok, akik most vagyunk.

Eljött az idő, és anyám végre karjaiba vehette elsőszülött unokáját, akit Aeneas és én Helghan valaha élt legnagyszerűbb harcosának tiszteletére Mael-nek kereszteltünk el.
Igen, Radec tábornok, se mi, se a helghast nép nem felejtett el téged. Ennek jeleként elvittük fiunkat n a Pyrrhus City-beli temetőbe, hogy elixis virágot vigyünk nagyapám, sírjára és a tiedre.
Letettük a kék virágcsokrot a nagy Scolar Visari síremlékénél, majd a te hantodat kerestük. Kellan, Aeneas, én , de a kis Mael is döbbenten láttuk, hogy a te sírod üres. Belülről van kikaparva, és a koporsód is belülről lett kitörve. Mael Radec tábornok, mi történhetett?

-Vége:
Vége?
 







 

Hogy mi történt ezután? Ellenzéki tüntetések, rögtönzött szónaklatok, amikkel Taitor és kormánya mit sem törődött. Ők megkapták amit akartak: ellenségeiket (vagy legalábbis azokat, akiket annak véltek, eltávolították az útból, méghozzá törvényes eszközökkel, és továbbra is folytathatták az ország kormányzását.
Sokan viszont az egésszel nem törődtek már, mint ahogy Charlie se. Charlie-t az apja ugyan letermtette először azért, hogy nem végezte el a hóhérképzőt, meg hogy vissza kell térítenie a családnak a képzési díjat, ám édesanyja fogta magát, és letette a pénzt. Ez a törékeny, halk szavú, semmibe vett asszony ugyanis tdta, hogy a fia nem tudna megölni egy embert sem. Ezért éjszakánként munkát vállalt férje tudta nélkül egy élelmiszercsomagolóban, és az így félretett pénzből ki tudta fizetni Charlie képzési költségeit, ráadásul egy kisebb összeget félre is tett, amit fia  tanulmányaira lehetett fordítani.
--Szóval ezért volt mostanában annyira ehetetlen a főztöd.-- morogta a feleségének az idősebb Greystone, ahelyett, hogy köszönetet mondott volna.
Eljött az egyetemi és főiskolai felvételik ideje, és Charlie-nak sikerült bekerülnie az egyetem orvosi karára. Sikerült-- mint ahogy Barbie Joe megjósolta közvetlenül halála előtt.
Az egyetemen szorgalmasan tanult, hiszen ő --apjával ellentétben-.- tudta, mivel tartozik édesanyjának. Néha azért volt ideje, hogy meglátogassa két fekete barátjával a Három Tarka Macska sörözőt. Cyrus ezalatt megnősült, és együtt ittak arra, hogy felesége, Becca kisfiút vár, Reggie pedig végre talált kiadót a Nagydumás c. rap CD-jének.
Miután végeztek a sörözéssel, kimentek a temetőbe, hogy halott barátnőjük, Barbara Josephine Coopernek az emléke előtt tisztelgjenek, és hogy meglocsolják a piros rózsákat és a kék nefelejcseket, amit a meggyilkolt lány sírjára ültettek. Mert a piros és kék szín együtt jól állt neki...

--Vége--