Mesiko-szan álmai

Csimpánzkaland

 

Búcsút intek szülőháznak,

Viszlát, vén Britannia!

Énrám most kalandok várnak,

Napfény, erdők, Afrika.

Szembenézek száz veszéllyel,

Fegyverem a tudásom,

Szívem kétséggel, reménnyel

Telve, hogy gépem várom.

 

Száll velem a repülőgép,

A végcél Tanzánia,

Vár rám a tó, az erdőség,

A valós fantázia,

Zebra, oroszlán, hiéna

Ezerszámra, mit látok,

Ám az én utamnak célja

Tudni, kik a csimpánzok.

 

Kislány voltam, s ajándékba

Kaptam csimpánzfigurát,

 Szívemnek kedves játéka

Ösztönözte tanulást.

Tán neki is köszönhetem,

Azt, hogy szépen fejlődtem,

Vizsgáimat mind letettem,

Kutató lett belőlem.

 

Vezérhím szemébe nézek,

Nevetek, ő is nevet,

Érzi azt, mit én is érzek:

Szeretet és tisztelet,

Látni kell, hogy el tudd hinni,

Hogy mennyire okosak,

Ugyanolyanok ők, mint mi:

Jók, de néha gonoszak.

 

Ami tényleg megdöbbentett,

Az az eszközhasználat,

Fűszál-segítséggel termeszt

Váraikból halásztak.

A fűszálról csipegették,

Nekik kedvenc csemege,

Maguk nyelvén kérdezgették,

Azt, hogy velük eszek-e.

 

Megyek, de mit megígérek,

Viszlát, szép Gombe-i tó,

Hozzátok még visszatérek,

David, Frodo, Fifi, Flo!

Most is célom segíteni,

Emberen és állaton,

Hogy lesznek majd gyümölcsei

Munkámnak, majd láthatom: