Mesiko-szan álmai

Fű kizöldül, virág nyílik,

Kint a tanyán újság hírlik,

Istállóban száz fény gyúl ki:

Megszületett Ugribugri.

 

Fehérszőrű kecskegida,

Hogy sikerült felállnia,

Kiugrál a kerek rétre,

Tyúkok, kacsák örömére.

 

Ugribugri kicsi kecske

Ugrál, bakol, jó a kedve,

Amit mások alig hisznek:

A vérében van az ír sztepp.

 

A kiscsirkék utánozzák,

Malac visít hozzá nótát,

Hegedűt hoz ki a gazda,

Ő is táncol víg dallamra.

 

Ring a virág a faágon,

Jókat derül kecsketáncon,

A nap is nézi nevetve,

Hogy ugrál a kicsi kecske.

 

Vidám nótát fúj a szellő,

Bodorodik tőle felhő,

Égből leszáll fehér gólya,

Ő is táncol nótaszóra.

 

Eljön piros naplemente,

Így mekeg az anyakecske.

–Gyere haza, Ugribugri

Vacsorázni és aludni!

 

Megkezdődött nálunk az űrhajós kiképzés. Ennek tuszteletére fogadjátok szeretettel mai versemet:

Űrmagyar

Bátor Pityu indul a nagy világűrbe,

Álmot dédelgetve, nagy célokat tűzve,

Célja, hogy idegen bolygókat keressen,

Ismeretlen létformákkal ismerkedjen.

 

Gépe ülésében ott a hátizsákja,

Felfújható bogrács, instant gulyás-tápja,

És ha kínzó honvágy a lelkébe marna,

Cédén Lagzi Lajcsi zenéjét hallgatja.

 

Túlélőkészletben jófajta kisüsti,

Kóma esetén tud bitang nagyot ütni,

Ezenkívül vírus ellen ható fegyver,

Ismeri hatását minden magyar ember.

 

Száguld a RACKA-1, a szuper úrhajó

Fejlesztések csúcsa, ez nem vitatható,

Pálinka, Unicum, mi motorját hajtja,

Sok külföldi tudós csodálkozik rajta.

 

Egy kalappal, Pityu, hazánk büszkesége!

Megismeri neved űrlényeknek népe!

Ha találsz majd űrlényt, kínáld pálinkával,

Megkóstolja, s fogad igaz barátsággal.

Valentin-napi grincselés

 

„Elmúlt már rég a karácsony,

Hál’ ördögnek híre sincs,

De új ünnep van, mint látom”

–       elmélkedik Mister Grincs.

„Valentin-nap, mi förtelem!

Ez a nap maga a nyál,

Mi lesz tőle? Hányingerem!

Turbékol sok jómadár.

 

Unom már azt, hogy gügyögnek

Szerelmesek egymásnak

Együtt bőgnek vagy röhögnek,

Grincs fia ettől frászt kap.

Látom, jön már a kis Ámor

Szerelem tegezében,

Nincs, mi engem abban gátol,

Tegezét kicseréljem.

 

Feszíti már fehér íját,

A célpont már bemérve,

Lövi is ki szíves nyilát

Áldozata szívébe.

Ám a nyilat megmérgeztem,

A hatása gyűlölet,

Mindenki veszekszi menten,

Nekem ez ad örömet.

 

Hallom, ahogy kiabálnak,

És magamban kacagok,

Egymáshoz virágot vágnak,

Ámor, ez nem te napod,

Én, akit senki sem szeret,

Mert csúf vagyok, s nem jó fej,

Most egy kicsit szemétkedek,

E napot így dobom fel.”

 

Grincs úr, mondd, miért csinálod?

Tönkreteszed e napot,

Teremtettél szörnyű káoszt,

S az egészet kacagod?

Most azonnal hozd ezt helyre,

Míg nagyobb baj nem lesz itt,

Haragot váltsd szeretetre,

Lásd, mindenki veszekszik.

 

–Jól van!– szól Grincs nagy duzzogva,

– Majd Ámornak öltözök,

Célpontokat veszem sorra,

Szerelmet lövöldözök.

Látod, minden helyre kerül,

De ez nekem borzalmas!

Minden arc újra fel derül,

Szerinted nem unalmas?

 

Derék Grincs úr, helyrehoztad,

Mit eddig elrontottál,

Hidd el, neked sem lesz rossz nap,

Látod: egy lány pont ott áll.

Elhagyta a vőlegénye,

Te megvigasztalhatod,

Ez életed nagy esélye,

Így lesz szép a te napod.

Világ, tárulj!

 

Ujjamat a lapra teszem,

Kitapintom a betűt,

Tornáztatom képzeletem:

Ez csal arcomra derűt.

Fénnyé válik a sötétség,

A pontok ujjam alatt,

Új értelmet kap a szépség,

E világban lát a vak.

A pontokból új világok,

Új életek teremnek,

Ujjaimmal én is látok:

Csoda ez a kezemnek.

Háborúk, szerelmek, ármány,

Virágzó varázslatok,

Utam lesz fénylő szivárvány,

Közel jönnek távlatok.

S ha a történetnek vége,

Jön majd újabb, számtalan,

Hív új mesék hangja, fénye:

Nem vagyok világtalan.

 

(Louis Braille születésének 170. évfordulójára)

Ázsia-karácsony

 

Ferenc atya, jó szerzetes

Napkeleten hitet térít,

Szeretik is az emberek,

Noha szavát ritkán értik.

 

Kínait és japánt tanul,

Ezenkívül koreait,

S prédikál lankadatlanul,

Mi szeretet, remény s a hit.

 

Micukó, a kis bejáró

Megy épp a parókiára,

S lesz  a szeme tágra váló,

Felfigyel egy díszes fára.

 

–Ez a fa egy karácsonyfa,–

A jó pap így magyarázza

–Az emberek Megváltója

Ekkor jött le a világra.

 

Parókián megjelennek

Nindzsák, tenguk, szamurájok,

Mind érdeklődve figyelnek,

Hogy gyúlnak a gyertyalángok.

 

Ferenc atya mesél tovább

Tiszta szívű Szűzanyáról,

Ki megéli  élet-csodát,

Mit hall Isten angyaláról.

 

A keleti népek gyűlnek,

Kiszeng, gésa egymás mellett

Bocsánatát kérik bűnnek ,

S a pap elé térdepelnek.

 

 

–Jézus szeretet istene,

Bűneitek megbocsájtja,

Ez születése ünnepe,

Gyúljon szeretetnek lángja.

 

Kínából száz hivatalnok,

S katona is jön a paphoz,

Leteszik a lándzsát, kardot,

Készülnek az áhítathoz.

 

–Napkeletről három királyt,

Ég az istállóhoz küldött.

Csillag mutatta az irányt,

Olyan, mit most fára tűzök.

 

Nyestkutyák és fehér rókák

Hallgatókhoz csatlakoznak,

Karatésok, aikidókák,

Mind magukban imádkoznak.

 

És a jó pap mesél tovább

Arról, ki bölcsője jászol,

Felidézve Jézus korát,

Hogy élt akkor király s pásztor.

 

– Szent Józsefről is mesélnék,

Népek ácsa, tanítója…

És bűvöli Kelet népét

Meghitt fényű karácsonyfa.

 

A shaolin szerzetesek

Egymást mosolyogva nézik

Arcuk az örömtől kerek,

És a csodát felidézik.

Megjelenik három sárkány,

Gazdag ajándékot hoznak,

Hogy repülnek, pompás látvány,

A vendégek csodálkoznak.

 

Háromszín’ cica integet

A kis, hófehér mancsával,

Micukó a vendégeket

Megkínálja zöldteával.

 

Az ördög karácsonya

 

Karácsony van? Fuj! Már megint!

Legalábbis naptár szerint,

Emberek, fent színlelitek,

Azt hogy egymást szeretitek!

 

Igaz, évnek más napjában

Fütyültök rá valahányan.

Arra, kinek mi a baja,

Mondjátok: Oldja meg maga!

 

Ünneplitek, megszületetett

Fán vonagló hülyegyerek,

Tele szatyor, tele gyomor,

Fákon giccses angyalszobor.

 

Ajándékot százat vesztek

Undok, hisztis gyerekeknek,

S amire most pénzt szórjátok,

Egy-két év, és kidobjátok.

 

Ajándékból mind szemét lesz,

Szép környezet-szennyezéshez,

A Föld, ki hord ezer piszkot,

Haldoklik, s ezen csak sírtok.

 

Rá gondolok, mi karácsony,

Én itt magamat elhányom.

Pokolmélyi otthonomban

Nincs olyan, hogy karácsony van.

 

Én ilyenkor is dolgozok:

Mi mást tennék? Gonoszkodok!

És ha műszakomnak vége

Grinccsel megyünk sörözdébe.

 

 

 Grincs, én derék szesztestvérem,

Ő sem marad ekkor tétlen.

Karácsony van? Fuj! Már megint!

Rátok uszítja kis Kevint!