Mesiko-szan álmai

Támadók a Földről

A Mars vezetője, a vén Zoárd apó,
Látja, hogy nyugtalan a többi marslakó,
Támadni kész a lény, minek neve ember,
Jön nagy űrhajókkal és hadseregekkel,
Bolygóját, a Földet már rég tönkretette,
A Marsra most ezért a szemét vetette.
Mert milyen az ember? Mire szemét veti,
Nem számít, hogy másé, akkor is elveszi.
És amiért elvett, azért nem mond hálát,
Hivalkodik vele, hogy jelzi nagyságát,
És hogyha már ráun, ha már nem kell neki,
Eldobja, de előtte még tönkreteszi.
A Föld már tönkrement, a Mars lenne soron?
Az ember idejön, s pusztít lépten-nyomon,
Zoárd apó ránéz a marsbeli tájra,
Narancssárga égre, szép vörös sziklákra,
Hogyha jön az ember, ezt mind elpusztítja,
És a Marsnak népét egy szálig kiirtja?
Vagy ha nem irtja ki, jó lesz rabszolgának?
Ez lenne a jövő? Nem tetszik Zoárdnak!
Össze is hívatja Marsnak összes népét,
Elmondja, hogy látja támadás veszélyét.
„Megvédjük a Marst, ha kell életünk árán!
Legyen az embernél fegyver, csel vagy ármány!”
Mars népe éljenez, mindenki fog fegyvert,
Így várja készülten a támadó embert.
Jönnek az emberek sebes űrhajókkal,
Nagy sugárvetőkkel és plazmahálókkal,
Ám Mars bátor népe a támadást állja,
Majd össztüzet zúdít emberek hadára,
Visszavonul eztán az emberek hada,
Nem lett egyelőre Marson diadala,
S a Földön a tévé, rádió ezt szórja:
Veszélyes és gonosz Mars minden lakója.
Készítenek ebből fantasztikus filmet,
El is hiszed, ember, hiszen el kell hinned.

Nyaklánc

–Jegyezd meg, – okította a neves ékszerkészítő, Johann Kästner a fiát, Hanst –hogy csak az a nyaklánc vagy karkötő lehet szép, aminek gyöngyei egyformák és mind hófehérek

–Értettem, apa. – válaszolt a szőke, kék szemű, fehér bőrű fiú

–Ne feledd, egy hét múlva vizsgázol, és szeretném, ha méltó utódom lennél.

–Igyekszem, apa. – felet kissé unottan Hans

–Jól van, fiam. –bólintott az apa– Látom, megértetted, amit mondtam. Most azonban már késő van. Menj aludni.

Másnap Hans barátnőjével, a fekete bőrű Natashával sétált együtt a tengerparton

–Olyan szótlan vagy. –mondta neki a lány –Elmondanád, mi bánt?

–Volt egy álmom. – kezdte Hans – A tenger alá merültem, és kagylókat hallottam sírni. Azt kiáltották: „Neked ékszer, nekünk halál!” Ez nem megy ki a fejemből.

–Ez az álom egy jelzés. – állapította meg komoran Natasha– A kagylók egyre kevesebben vannak a tenger szennyezettsége miatt, és az, hogy halásszák, vagy tenyésztik őket a gyöngyökért, az valóban a halálukat jelenti. És ha nincs kagyló, nincsenek azok az állatok, amik kagylót esznek, és …

–Igen, tudom. az katasztrófa lenne. De jövő héten hétfőn ékszerkészítői versenyvizsga lesz, és szeretnék jól megfelelni. Igazán szép nyakláncot pedig csakis egyforma, fehér gyöngyökből lehet készíteni.

–Valóban? –nézett Hansra a fekete lány, és megsimította a nyakában lógó színes gyöngysort

–Igazad van, Tasha! – csókolta arcon a fiú barátnőjét, majd elszaladt.

Ezután Hans arra kérte osztálytársait, barátait, hogy régi, megunt, apró kacatjaikat ne dobják ki, hanem adják neki. Benjámin osztálytársa egy régi drejdel-pörgettyűt adott, a szíriai származású Nazir egy olajlámpa díszes gombját, az orosz Tatjána egy apró Matrjóska babát, a kínai Mei-Mei  pedig néhány szerencsét hozó pénzérmét. Sok apró, színes holmi gyűlt össze Hans hátizsákjában.

Elérkezett a nagy nap. Az ékszerkészítő-jelöltek elfoglalták padjaikat, és lázasan dolgozni kezdtek: volt, aki gyöngyöt használt, más borostyánt, ismét más rózsakvarcot. A vizsga tárgya: egy nyaklánc. Hans is elővette az apró csecsebecséket, amiket a barátaitól kapott, kifúrta, majd egy vékony zsinegre fűzte őket. Más esetben ezek az apróságok mentek volna a szemétbe, most viszont mind fontos részei lettek egy egésznek: gyöngyök egy nyakláncon.

Letelt az idő, és megjelent a vizsgabizottság elnöke, a nagy tekintélyű David Nussbaum úr kislányával, az ötéves Rebekával. A mester hümmögve, szúrós szemmel nézegette a remekműveket: egyikkel se volt megelégedve. Végül Hanshoz lépett, és meglátta a művét:

–Ez mi?! – kérdezte dühösen.

A fiú válaszolni akart, amikor a kis Rebeka örömujjongásban tört ki:

–De szép! Apa, vegyük meg! Vegyük meg, kérlek!

A mester jobban szemügyre vette a nyakláncot, megpillantotta rajta a pörgettyűt, a többi játékot, és könnyek szöktek a szemébe.

–Mester? – nézett fel Hans, mire Nussbaum a kezét nyújtotta

Csak ennyit mondott:

–Gratulálok… mester!

Azért vagyunk…

Miután Teknőc Tihamér megnyerte a maratoni futóversenyt, egy repülőn, egy hajón, majd egy hosszú folyosón találta magát, ami egy nagy konferenciaterembe vezetett. Izgult, hiszen sose járt még ilyen helyen. Vele volt japán barátnője, Nyan Mijakó cica is. Tihamér  szerencsésnek mondhatta magát, amiért eljöhetett az Állatok Környezetvédelmi Csúcstalálkozójára.

Beléptek a terembe, ahol mindenféle állatok foglaltak helyet  A terem szélén voltak külön akváriumok is halak és más vízi élőlények  részére. Az elnöki pulpituson Pongo Rangtan ült, az orangután-mérnök, aki szeméttéglákból építtetett házat sok szegény embernek… de az egy másik történet. Mellette barátja és mentora, az öreg csimpánz, Csitapó bóbiskolt.

Mikor Tihamér és Mijakó is helyet foglaltak az első sorban, Pongo belekezdett a beszédébe:

– Üdv az egybegyűlteknek. Jómagam Pongo Rangtan volnék, a téma pedig, mentsük meg a bálnákat! Meg tudná valaki mondani, miért fontosak a bálnák?

A válasz halk morajlás, suttogás volt, mire Mijakó feltette a mancsát.

–Hallgatom, kisasszony! – mondta az elnök

–A bálnák nagyon fontosak a tengeri táplálékláncban. –kezdte a cica–Ha ők nincsenek az olyan élőlények, mint a medúza, elszaporodnak, elvéve az életteret a halaktól és más tengeri élőlényektől. És akkor én mit egyek? Mert én halon kívül mást nem eszek.

Erre az egér-küldöttség felől megkönnyebbült sóhaj szállt fel. Ekkor egy jegesmedve is szólásra jelentkezett.

–A bálnák nekünk is és sok más ragadozónak táplálékot jelentenek. Mióta itt a klímaváltozás, nekünk, jegesmedvéknek egyre nehezebb élelmet szereznünk, és nagyon jól jön ilyenkor egy partra sodródott bálnatetem. És, mint tudjuk, a klímaváltozásért, csakúgy, mint a bálnák tömeges kihalásáért is, a kétlábú felel.

–Így van. –bólintott Pongo–És hogyan bírhatnánk rá a kétlábút arra, hogy ne irtsa ki az élővilágot?

–Egyszerű! – kukkantott ki az akváriumból egy nagy fehér cápa –Együk meg őket!

Ezt több nagytestű ragadozó is támogatta: tigrisek, oroszlánok, krokodilok. Tihamérnak össze kellett szednie a bátorságát, hogy szót kérjen.

–Azért ne egyétek meg mindannyiukat! Vannak olyanok  is, akik rólunk gondoskodnak!

És itt kitört a veszekedés a két tábor között. Volt nagy ricsaj, ordítás, visítás meg vijjogás! Pongónak úgy kellett túlharsognia a tömeget majomsikításával. Csitapó erre felébredt szunyókálásból.

–Addig ordítoztok itt, –ásította– amíg az a bálnavadász hajó ki nem fut a kikötőből!

–Akkor mire várunk? –vakkantott egy kutya –Akadályozzuk meg, hogy bálnát öljenek.

Azzal minden állat felpattant a helyéről, és egymás hegyén-hátán kirohantak elfoglalni a bálnavadász hajót. Az akció sikerrel járt, a bálnavadászok megadták magukat.

Egyedül Teknőc Tihamér maradt a teremben az öreg Csiapóval.

–Csitapó bácsi… – kezdte a kis teknős –Ez, hogy elfoglalják a hajót, jó ötlet?

–Ha nem is tökéletes. –válaszolt a csimpánz–De kezdetnek nem rossz. Mindenképpen tanítanunk és segítenünk kell az emberi fajt. Azért vagyunk…

(Ha tis akartok pályázni mesével a klímavédelem témában, itt lehet megnézni a feltételeket: https://palyazatmenedzser.hu/a-mi-mesenk-meseiro-palyazat/)

Karesz felébredt. Ugyanott találta magát abban a kis szobában, ahol előző este lefeküdt. Azt hitte eleinte, hogy álmodik, de a ez az álom egyre inkább valóságosnak és elviselhetetlennek tűnt. Az ágyával szemben álló monitor szerint vasárnap volt, és a felirat szép jó reggelt kívánt neki. Apró, repülő drónok irányították a fürdőszobába, hogy megmosdjon, majd összekészíteték neki az aznapi ruháját. Ugyanolyan fehér ing, nadrág és cipő minden napra, amit a kék szemű fiú már most unt.
--Vannak itt más színű ruhák is?-- kérdezte az egyik kis robotot. Nem mintha választ várt volna tőle, de meglepő feleletet kapott.
--Majd a fehér ruhája lesz más színű holnap, ha előjött a kőfejtőből. Csak győzzem mosni!
"Ez is új."-- gondolta a srác--" Robot, aminek van érzéke az iróniához."
Miután felöltözött, elfogyasztotta a pár fehér kapszulából álló reggelijét, és azon gondolkodott, mihez kezdjen ezzel a szabadnappal. Ilyen lusta vasárnapokon legszívesebben számítógépezett: csetelt a haverokkal. Most azonban , számítógép híján a monitort kezdte el böngészni, mikor is a az ágy karfájába épített távirányító kurzora a "Jogszabályok" menüpontra  tévedt.
"Anya jogász." -- gondolta-- "És úgy tartja, hogy a büntetőjog izgalmasabb, mint sok akciófilm meg krimi."
Azzal kiválasztotta a hatályos Büntető Törvénykönyvet, és böngészni kezdte. Ahogy olvasta a bűncselekmények tényállásait, egyáltalán nem látott bennük semmi furcsát vagy kivetnivalót. Ellenben a szankció részek maghökkentőnek tűntek  a fiatalember számára. Különösen a  nemi szabadság elleni bűncselekmények , mint pl. a szexuális erőszak vagy a megrontás leírása végén találta mindig ugyanazt a befejező mondtarészt...
"...és férfiak esetében dezagresszivitátor beültetésével büntetendő."
A Tiiszazugi Titánok volt irányítójának világos volt, mi is az a dezagresszivitátor, hiszen az előző nap a múzeumlátogatás alkalmával Renátó elmagyarázta, hogy annak a közismert neve herecsip, és ha a szerencsétlen viselőjének még ha csak egy kósza szexuális gondolata is támadna, aktiválja magát, és elvislhetetlenül fájdalmas elektromos impulzust küld a becses zacskójába.
Voltak itt azonban még érdekesebb büntetések is: mint pl. a legsúlyosabb, amit tényleg csak a legádázabb. legelvetemültebb bűnözőkre vetettek ki: a lobotómia.
Karesz egy internetes oldalon utánanézett annak, hogy a lobotómia nem más, mint mikor a delikvensnek orvosilag eltávolítják a homloklebenyét, ami után nem lesz más, csak egy gondolkodásra és beszédre képtelen zombi. Nem gondolkodik, nem beszél, tehát a rendszernek nincs gondja vele..
"És még ezek nevezik magukat irgalmas rendszernek meg szentek kasztjának."-- füstölgött magában, ahogy a sorokat olvasta --"Lobotómia? Akkor már ítélnék halálra a szerencsétlenr. Még az is jobb, mint úgy vegetálni."
--Hé, Tévé!-- szólította meg a monitort-- Tudnál valami értelmes dolgot is mutatni? Filmet például. Akciót, sci-fit vagy valami meccset?
--Ahogy óhajtja!-- válaszolta a képernyő
Azzal átkapcsolt televízió üzemmódba. Karesz csalódottan tapasztalta, hogy a filmek se olyanok, mint azelőtt. Mind kivétel nélkül arról szól, hogy van egy hős tolószékes vagy vak nő,  vagy ritkább esetben férfi,aki az eszével és a leleményességével szembeszáll a gonosszal, aki csakis ép, egészséges férfi lehet, és természetesen a hátrányos helyzetű jólány (vagy ritkábban jófiú) győz.  Egyszerűen nevetségesnek tartotta az egyik filmben azt a jelenetet, ahol a vak nindzsalány néhány kardcsapással legyőzi a géppisztollyal és gránátiokkal felfegyverzett testőröket.

--Tévé!-- kezdte Karesz-- Ezekkel az ócskaságokkal etetsz? Nincs valami jó kis focimeccs vagy boksz?
--Sajnálpm, uram!-- válaszolt a Tévé-- De a sportmérkőzések közvetítését a Soknemzetiségű Országok Közös Köztársaságaának Országgyűlése  betiltotta, azzal az indokkal, hogy a versenyszerű sport  doppingszerek használatához, így közvetve illegális kábítószer-kereskedelemhez, korrupcióhoz és erőszakhoz vezet.
--Tehát akkor sportolni se lehet? Ezeket a hülye foggyosokat az is frusztrálja, hogy sportolunk, amit ők nem tehetnek meg? Paralimpiáról nem hallottak?
--Magát a sportot nem tiltották be, csak annak a versenyszerű űzését. Egészségügyi okokból lehet sportolni, ha az az alany egészségének megőrzését vagy javítását szolgálja, illetőleg szórakozási , és bozonyios esetekben kreditszerzési lehetőségként lehet űzni.
--A tesiórákat is betiltották?-- kérdezte a fiú
--Nem, de eltörölték a kötelező jellegét, és az iskolákban nem is szabad osztályozni, mert az is diszkrimináció alajául szolgálhat.

Miután megállapította, hogy semmilyen jó műsor nincs, és mindaz hiányzik, ami az ő életét az ő világában széppé és jóvá tette, úgy gondolta, elmegy sétálni.Titkon azt remélte, hogy találkozik egy kedves, megértő, és feltétlenül egészséges lánnyal, aki a társasága lehetne.
Ahogy nézelődött a fehér utak mellett elterülő, virágokkal és gondozott fákkal övezett parkokban, láttta, hogy valamennyi, korban hozzá illő lány  hologramos felvételen könyveket olvas. Ám ezek az irományok nem szakácskönyvek vagy romantikus regésnyek voltak, hanem az atomkutatás  eredményeiről, a sejtbiológiáról vagy az erőművek működési elveiről szóltak . Egyik lány on se látott csinos miniszoknyát vagy testhez simuló, alakkiemelő blúzt, pedig nem egy, nem kettő volt igazán csinos közülük..
Mind ugyanolyan unalmas, fehér hacukába öltözött, mint ő. Ha meg is szólította valamelyiküket, mind ugyanazt mondták:
--Ne haragudj, tanulnom kell. Készülök a felvételimre.
Vagy:
--Sajnálom, de nincs időm erre. Holnap/holnapután/jövő héten vizsgázom.
Erre a kék szemű fiú kezdett bedühödni. Kiválasztott magának egy különsen csinos, szőke, göndör hajú lányt, megragadta a csuklóját, majd magáhotz húzta.
--Ide figyelj, hülyep..csa! Most elteszed azt az idióta könyvet és rám figyelsz!
A lány segítségért sikított, mire két kék rendfenntartó droid és négy lebegő, gömba alakú, fehér  drón jelent meg.

-- Munkás, le van tartőztatva szexuális erőszak kísérletéért!-- recsegte az egyik robot
--Munkás?-- hördlt fel Karesz-- Én Wass Károly vagyok. Apám bankelnök, anyám minisztériumi jogtanácsos! Jogaim is vannak, azt nem  veszitek figyelembe, idióta bádogfazekak?
--... és hivatalos közeg elleni becsületsértésért.-- folytatta  géprendőr--  Jogában áll hallgatni,  ami egyben a kötelessége is, vagyis az ön primitív kifejezéstárárra fodítva annyit tesz, hogy: Kussolj, hülye barom!
Mikor bevitték a rendőrőrsre, Karesz reszketett a dühtől. Leültették az ügyeletes rendőrtiszt íróasztalával szemben. A tiszt egy nagydarab, erős alkatú, kiborg férfi volt: arcának felét és jobb kezét gépek pótolták: a jobb szeme helyén lévő lámpa pedig narancsvörösen izzott. Fekete haja tüskésre volt nyírva, és testének hús-vér felét is bőven tarkították sebhelyek.
--Üdvözlöm-- kezdte hűvösen a kiborg-- A jelentés szerint Ön Wass Károly munkás, és  az Együttérzés parkjában egyetemista lányokat zaklatott.  Ezt igazolják a drónjaink által küldött felvételek isVan valami hozzáfűznivalója vagy mentsége?
--Ügyvédet akarok.-- sziszegte hősünk-- És ha a szüleim megtudják, hogy hogyan bántok itt velem, neked, Frankensteinkém...
Erre a tiszt megnyomott  egy gombot az íróasztalán, mire Kareszt erős áramütés érte, hogy szerencsétlen feljajdult fájdalmában.
--Magának én százados úr vagyok, munkás!-- replikázott a kiborg rendőrtiszt , miközben még a hangját se vitte fel-- Nos, halljam, mit hoz fel mentségére.
--Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni.-- szögezte le Karesz
--Így is jó.-- válaszolt fahanggal a  százados, majd előhívott két robotot, hogy kísérjék be a munkást az egyik cellába előzetes letartóztatás céljából
A cellában a robot-rendőrök beszíjazták hősünket egy ülőalkalmatosságba, ami leginkább egy villamosszékhez hasonlított. A fejére  egy búraszerű sisakot adtak, ami arcának csak az alsó részét: az orra hegyét, a száját és az állát hagyta szabadon.   Arendőrök távoztak, mire a sisak védőszemüvege monitorrá vált, és  ugyanazt kezdte vetíteni, amit hősümk lakásában a Tévé is az invalidofeminizmus propgandájáról.
Ekkor azonban nem további választások jelentek meg a szemüveg-monitoron, hanem egy kérdés.
--Kik képviselik a Soknemzetiségű Országok Közös Köztársaságát?
--A férfiak! Mi!-- kiáltotta Karesz, mire ismételten erős áramütést kapott. Hősünk felüvöltött, majd káromkodott egy cifrát, mire, ha lehet , még erősebb áramütés érte.
--Jó! Jól van! Válaszolok, csak hagyd abba! Az országotok uralkodói a foggyos p..csák!
Erre megint kapott  az elektromos kisülésekből.
-Jól van, na!  A tiszteletre méltó fogyatékkal élő nők...
--A váalsz helyes. Mondja még egyszer!
--A tiszteletre méltó fogyatékkal élő nők.-- felelte Karesz fáradt-unott hangon .
Ezután megpróbált minden kérdésre "helyesen" válaszolni, vagys nem úgy, amit ő szeretett volna mondani, hanem úgy felelt, ahogy azt a gépek elvárták tőle, így egy idő után lekerült a búra a fejéről, és a bilincseitől is megszabadult. Enni rendesen kapott, arra nem volt panasz, és a fekhelyével is meg lehetett elégedve. A sok áramütés és a rendőrséggel való összetűzés okozta stress kimrítette, így az este mély álomba merült.
Most se mlékezett az álmára, csak egy női hang derengett neki, mely sokkterápiát emlegetett.

Másnap két robot kíséretében egy tolószékes, vastag szemüveget és fogszabályzót viselő, fiatal nő gördült cellájának rácsa elé. Eltekintve a fogyatékosságaitól, kellemes jelnségnek tűnt: elegáns kosztümöt viselt, és hosszú, szőke haja vastag copfba volt fonva.
--Jó  napot kívánok!-- kezdte-- Újhelyi Betttina vagyok, a kriendelt ügyvédje.A lány nyújtotta a kezét, amit Karesz csak vonakodva fogadott el.  A fiatal ügyvédnő begördült a cellájába, és megkérdezte a fiút, hogy hogyan történt az eset.
Hősünk elmondta a történetet, agogy ő látta, mire az ügyvédnő így válaszolt majdnem suttogva:
--Kettőnk közt legyen szólva: én nem kiáltottam volna segítségért.... Ha esetleg úgy gondolná, hogy a honoráriumomant természetben....
--Nem, nem, ügyvédnő....--Karesznak valóban semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy tolószékes nővel legyen együtt
--Semmi baj!-- mosolygott a jogász hölgy, hogy csak úgy szikrázottt a fogszabályzója-- Megértem. És ne féljen, csak hallgasson végig a tárgyaláson.


Másnap a tárgyalóteremben a tolószékes ügyvédnő fényes védőbeszédet mondott arról, hogy védence zavart volt, hiszen csak nemrégiben került ide, meg hogy azzal, hogy megtámadta a sértettet, csak az elismerését akarta kifejezni a sértett szépsége iránt.  Az még kedvezőbbé tette hősünk helyzetét, hogy az ifú ügyvédnő kedves ismerőse volt a szintén tolószékben ülő bírónőnek, aki annak idején tanította is őt. Karesz így megúszta egyszerű megrovással, valamint azzal, hogy nyilvánosan bocsánatot kér a sértettől, így szabadon engedték.

--... gyerekeink legyenek?-- kérdezte Renátó-- Most őszintén? Igen.  Tudod, azzal jönnek, hogy ha valakinek gyereke van ,az nepotista lesz, és akkor kiszorít  valaki mást arról a jó állásról. Szerintük a nők életük végéig kötelesek szűznek megmaradni, különben a férfi rabszolgái lesznek.
--Az Ötök...?-- kérdezte Karesz
--Az Ötök tagjai mindig csak szűz fogyatékos nők lehetnek. Persze ők jól élnek, luxusvillákban laknak, minden high-tech kütyüt automatikusan megkapnak, de, mert nincsenek rokonaik, nincsenek gyerekeik, ezért nem költenek, csakis magukra. De ez így jó annyiban, hogy nincs túl nagy költségigényük, és mindig a legmegfelelőbb vezetőt választják maguk közül, és nincs olyan, hogy csak azért kerül valaki hatalmi pozícióba, mert valakinek a valakije. Úgy vannak vele, mindenki csináljon azt, amihez ért.
--Ők meg nem értenek a szexhez... ezért csinálják ezeket az idióta törvényeket... szaporodási kérelem!--Karesz kezdte magát hergelni ezzel a gondolattal-- Ez aztán mégiscsak sok! Én odahaza, ha megkívántam egy nőt, azt huszonnégy órán belül ágyba vittem... Hülye, foggyos p...csák! Le merném,fogadni, hogy azonkívül, hogy foggyosak, bűnrondák is!
--Hát a többség az...-- mondta Baltazár-- De én a mostani vak csajt, az Íriszt bevllalnám... az jó bőr...
--Még egy kérdés, Renátó!--- nézett a fekete fiúra Karesz-- Mi alapján bírálják el, hogy szaporodhatsz-e agy se?
--Hát, hogy segítőkész vagyok-e? Hogy mindig tisztelettel vsielkedek-e a fogyatékkal élőkkel, nőkkel, férfiakkal egyaránt. Tisztelnem és szeretnem kell a nőket, különösen azt a nőt, akit el akarok venni. Mivel eddig tiszta vagyok, nincs priuszom, jól áll a szénám... szeretem Renátát és Renáta is szeret  engem.
--Akkor meg?!-- kérdezte Karesz, de mielőtt tovább folytatták volna a beszélgetést , egy fehér, gömb alakú rendfenntartó drón jelent meg.
--A Szentek Kasztjának tagjait való becsmérlő kifejezésekért 500 kredit bírság megfizetésre kötelezem, melyet automatikusan levonunk központi kreditszámla-egyenlegéből.-- zizegte gépi hangján Karesznak
--Hogy az a jó, ku...-- a kék szemű fiú majdnem mondott egy nagyon oda nem illőt (ami az adott körülmények közt inkább odaillő lett volna, de ha folytatta volna, attól tartott, hogy talán még többet is levonnak kreditjeiből.
--Egyáltalán, mi az a kredit?
--Ez a pénz utódja. A törvényeink szerint a jól elvégzett munkáért, a jócselekedetekért, a sportért és a művészu tevékenységekért jár. De most elég egyelőre ennyit tudnod. Menj haza, a lakásod már vár.--A lakásom? Nekem eddig is volt már saját lakásom!
--De ez most másmilyen lesz, mint odahaza.-- tette Karesz vállára a kezét Baltazár--Gyere, megmutatom, hol fogsz lakni.
Búcsút vettek Renátótól, majd Baltazár elvezette hősünket új lakására. Ez a kis garzon nem állt egyébből, csak egy szobából, egy konyhából, és egy aprócska fürdőszobából, aminek minden bútorzata egy zuhanytálca, egy mosdókagyló, egy mosógép meg az illemhely volt A tágas, többszobás luxuslakáshoz, pezsgőfürdőhöz, házimozirendszerhez szokott Karesz hozzá méltatlannak érezte ezt a helyet."Nekem ez a szűk ketrec, azoknak a büdös nyomorékoknak meg luxusvilla? Hol itt az igazság?"--dohogott magában a Tiszazugi titánok egykori irányítója, majd a szánalmasan kis konyhát nézte
"Odahaza ennél a kis fülkénél még a hűtőm is nagyobb volt."
--Akkor most magadra hagylak.-- szóét Baltazár-- Pihend ki magad! Holnapután meg majd kezdesz a kőfejtőben!Miután barátja távozott, Karesz elnyúlt az ágyon, ami meglepően kényelmes volt. Mintha levegőn feküdt volna. Megnyomott a karfáján egy gombot, mire a  vele szemközti falból egy nagy monitor ugrot elő az alábbi szöveggel.
--Üdvözlünk a Soknemzetiségű Országok Közös Köztársaságában! 
A szöveg alatt az alábbi feliratokn jelentek meg: Történelem,  Alapelvek,  Az Ötök,  Intézmények.A fiú úgy érezte, eleget kapott abból a történelemből, amit az Érezd és Értsd Múzeumban látott és hallott , viszont azt gondolta, nem árt , ha megismerkedik ennek az új "Köztársaság" becenévre hallgató tákolmánynak az alapelveivel. Ráálatt erre a menüpontra, és megnyomta a karfán az OK gombot.
Egy lágy női hang kezdte az olvasát, miközben a felirat is folyamatosan, bár olvasható tempóban gördült elő.
A hang és az írott szöveg így szólt:


"Üdvözlöljük a Soknemzetiségű Országok Közös Köztársaságában!


Demokratikus állami berendezkedésünk az igazságosság alapelvén nyugszik, melynek megvalósításában a másik legfontosabb alapelvünk, az invalidofeminizmus játszik kulcsfontosságú szerepet. Mivel a fogyatékkal élő nők testi adottságaik hiányában az eszükre kénytelenek hagyatkozni, ezért a szellemi képességeiknek valamint annak, hogy minden nap számos problémával kell megbirkőzniuk, továbba az igazságosság követelményének megfelelően lettek az emberiség vezető rétege.Az ő feladatuk a fenntartható fejlődés, az igazságosság, a pártatlanság és a jólét  megteremtése és fenntartása."


Itt egy videobejátszás ugrott fel a képernyőre, ami háború sújtotta területet, zokogó nőket, férfiakat, véres holttesteket, megcsonkított áldozatokat mutatott.
"Ilyen volt a világ, mikor azt az egészséges férfiak uralták. Mindent a gyűlölet és az erőszak járt át. A lakosság rettegett, a törvények pedig semmit nem értek, csak az volt meghatározó, hogy mit mndanak a politikai vezetők és a maffiafőnökök, akik természetesen csakis egészséges hímnemű egyedek lehetek."


Ezután egy másik bejátszás jött. itt egy virágzó, zöld ligetet mutattak, ahová gyerekek önfeledten, dalolva futnak ki, és vidáman játszanak. Egy szőke kislány éppen egy barna hajú, szemüveges, tolószékes asszonyt ölel át. A sima, fehér utcákon elégedet emberek sétálnak: munkába mennek vagy a kirakatokat nézegetik.


"És ilyen a mostani világ. Mindenki azt teszi, amihez ért. Nincs korrupció, nincsenek háborúk,  nincsenek hajléktalanok. A bűnözést sajnos nem lehetett megszüntetni, de amíg egészséges férfi létezik , addig lesz bűnözés is...."


--Micsoda marhaság!-- mormolta Karesz-- És női bűnöző nincs?Bár el kellett ismernie, hogyha bűnözőre, monduk egy betörőre vagy rablóra gondol, mindig egy nagydarab, borostás fiickó képe ugrott be neki, zord  tekintettel, maszkban, a fején baseballsapkával. vagy olyan lapos tetejű, háromszögletű, simlis fejrevalóval, amit még  a nagypapája is viselt. A monitoron a szöveg így folytatódott.


"A szentek osztálya után a tudósok osztályát kell megemlítenünk. Ide tartoznak a testileg fogyatékos férfiak. Mivel testi adottságaik nekik is korlátozottak, ezért szellemi képességeikkel igyekeznek segíteni megoldani a társadalom problémáit. Kiváló fizikusaink, feltalálóink, biológusaink ismeretesek ebből a rétegből. Egészséges nők, sőt egészséges férfiak is bekerülhetnek ebbe a csoportba, amennyiben szellemi képességeik és szorgalmuk lehetővé teszik számukra a tanulást,a fejlődést, valamint a kreatív problémamegoldást. Az ő erényük a tanulásvágy, az intelligencia és a bölcsesség. Amihez jogaik vannak: megfelelő lakhatás, ingyenes víz- gáz és fűtéshasználattal, a legkorszerúbb telekommunikációs eszközök. Joguk van továbbá írásaikat díjmentesen kiadatni, ám kötelesek megfeleleő minősgéű, a témnyeknek megfelelő módon tenni.


Őket követi a szabadok kasztja. Ez az egészséges nőké.  Társadalmunknak talán több problémaja van velük, mint az egészséges férfiakkal, ugyanis társadalmunk nehezen tud bizosítani számukra megfelelő helyet. A legnagyobb probléma az velük, hogy nem tudjuk kitörölni emlékezetükből az olyan ostoba és fölösleges gondolatokat, mint a divat vagy a szépségversenyek.  Ezenkívül sok közülük függ a férfiaktól, hogy hajlandóak a férfi rabszolgái is lenni. Az evolúció következő fokán meg kell tanulniuk, hogy a szerelem egy improduktív dolog. Az ő legfőbb erényük a függetlenség valamint a szüzesség. Joguk van képességeiknek megfelelő munkát végezni, és ennek megfelelő munkabért kapni, joguk van bárminemű szórakozáshoz, mely nem ártalmas se önmaguk se mások számára, kötelesek azonban tisztelettudónak és udvariasnak lenni fogyatékkal élő embertársaik iránt.


Végezetül pedig itt a munkások kasztja.  Ez az egészséges férfiaké. A történelem során számtalanszor bebizonyították , hogy tetteiket primitív ösztöneik vezérlik.  A háborúkat, az erőszakot és a halálos járványok többségét is nekik köszönhetjük. Az ő feladatuk munkájukkal helyrehozni mindazt a pusztítást, melyet ők maguk okoztak a háborúk, különösen a Harmadik Nagy Világégés alkalmával. Természetesen nekik is vannak jogaik: így az ingyen sörhöz, és mindahhoz a szórakozáshoz, amit erőszakos, primitív lelki világuk igényel. Az ő erényük az alázatosság és az önfeláldozás, különösképpen a másik három osztály képviselőivel szemben."

--Szóval primitívek vagyubk a hülye foggyosok szerint!-- dohogott magában Karesz-- És primitív szórakozásaink vannak. Én is elszórakoznék a magam promitív módján egy foggyos csajjal, ha a kezem közé kapnám....

Miután belefáradt a zsörtölődésbe, hősünk elaludt. Nem igazán emlékezett arra, mit álmodott, de mintha női sírást hallot volna, meg egy nagyon ismerős férfihangot:
"Felébred méég valaha?"