Mesiko-szan álmai

Kedves Költőtársak!

Szeretném, ha dobnátok egy-egy lájkot a haikumra, mert tetemes hátrányban vagyok pát versenytársammal szemben4 Előre is ksözönöm!

https://www.facebook.com/Sumidafolyo/photos/a.1635910423441496/1635908476775024

Táncolj, Afrika!

Színes az ég, lemegy a Nap,

Ekkor lesz a lélek szabad,

A szemekben a tűz kigyúl,

Ritmus nyomán dallam virul

Látod: ott a lány, ki játszik kalimbán

Lábbal pengeti karoknak híján

Szívéből dalol, a szél válaszol,

Kezdődjék a tánc, a ritmus zakatol:

Refr::

Táncolj, Afrika!

Táncolj, Afrika!

Suhanj, mint a gondolat,

Karod emeld föl,

Táncolj szívedből,

Dobd el minden gondodat.

Táncolj, Afrika!

Táncolj, Afrika!

Táncolj, mint eddig soha,

Múltad elfeledd,

Szólnak, fel ne vedd,

Így lesz az élet csoda.

Párduc üvölt, zebra kiált,

Itt ettől kerek a világ

Csillagfényű lent a kis tó,

Benne táncol száz flamingó.

Énekel a lány, és játszik kalimbán

Bármi is legyen, az ő dala vidám,

Kerekesszékben ő is táncol lelkében,

Dala valódi varázs forró, csillagos éjben.

Refr::

Táncolj, Afrika!

Táncolj, Afrika!

Suhanj, mint a gondolat,

Karod emeld föl,

Táncolj szívedből,

Dobd el minden gondodat.

Táncolj, Afrika!

Táncolj, Afrika!

Táncolj, mint eddig soha,

Múltad elfeledd,

Szólnak, fel ne vedd,

Így lesz az élet csoda

Mikor ez a történet játszódik, a Földet Újpokolnak hívják. A hőmérséklet még a leghidegebb vidékeken is plusz ötven fok feletti, víz alig van, és mindenütt lávafolyamok hömpölyögnek. Az ismert állatvilág elpusztult: helyettük sárkányszerű gyíkok, futuroszauruszok fejlődtek ki. Az ördögök lettek a bolygó urai, és a megmaradt embereket rabszolgaként tartották. Így fizetett az emberi faj azért, amiért szülőbolygóját tönkretette.

Jól tudta ezt Rob is, a tizennégy éves rabszolgafiú, akinek az volt a dolga, hogy a nagy, elektronikus szeméthegyen kinyerje az aranyat és más értékes fémeket a régi számítógépek , autók és mobiltelefonok roncsaiból,  amiből urának, Lucifer királynak  kovácsai ékszereket készítettek. Lucifer ugyanis ékszerekkel kedveskedett háremhölgyeinek.

Ahogy Rob szkafanderében a többi aranyvadásszal a szeméthegyeken robotolt, kesztyűs keze ügyébe valami különös holmi került. Egy kis, kerek, barnás képződmény ami mintha beszélt volna

–Ültess el, és nevelj fel! – szólt hozzá

–Mi vagy te? – kérdezte a fiú, nagy szemeket meresztve gázmaszkjának szemlencséi mögött

–Mag vagyok. – felelte a kis valami– Találj nekem tiszta talajt, és ültess a földjébe!

Rob elgondolkodott. Hol talál ebben a mérgezett világban tiszta talajt? Ekkor visszaemlékezett arra, hogy , hogy mikor még ötéves volt,  édesanyjával járta Természet Múzeumában, ahol még fák is nőttek.

Hogy a munkafelügyelők ne vegyék észre, a nagy szeméthalmok alatt ellógott. Egy Ikarusz nevű sárkánygyík hátára ült, úgy repült el vele a múzeumba, hogy elültesse a Magot, és ígérte, hogy minden nap hoz rá vizet.

Másnap Lucifer megtudta, hogy rabszolgája munkaidőben elhagyta a bányát. Megkorbácsoltatta, és elvette napi élelemadagjának felét. Rob azonban bármilyen büntetést vállalt: munka után Ikarusz hátán ellátogatott a múzeumba, hogy meglocsolja a Magot, és (ha vízkészlete engedte) a többi fát is.

Látta az ördögkirály, hogy Rob csak elszökik a munkából vagy munka után, ezért egy csapatot küldött rá, hogy megfigyelje, mit csinál. Ráadásul a fiút megfosztották a vízadagjától is, így mikor dolgozni kellett, a társaitól kért egy korty vizet. Azt azonban nem nyelte le, hanem a szájában tartva vitte a Maghoz, és ráköpte a földjére. Ekkor támadtak rá az ördögök

Nem volt nehéz dolguk a kemény munkától és az éhezéstől elgyengült fiúval: azonnal elfogták.

Ekkor azonban a Mag hatalmas gyümölcsfává nőtt: az Élet fájává, mire az ördögök rettegve menekültek. Ikarusz is megjelent futuroszaurusz-társaival, akiket Rob arra kért, hogy vigyék el a fa magjait a  bolygó különböző pontjaira, hogy ott megtisztítsák a levegőt, a talajt és a vizet. A hüllők úgy is tettek. Idővel sok mag kicsírázott, és újabb életfák nőttek, melyek megtisztították a légkört.  Az ördögök nem tudták megérinteni se az Élet fáit, nemhogy kivágni őket, így kénytelenek lettek visszaköltözni eredeti lakhelyükre: a Pokolba.  Újpokol szép lassan visszanyerte régi mivoltát, újra ő lett a Naprendszer élő bolygója, a Föld.

(Ezt a mesét a Mi mesénk pályázatra írtam)