Mesiko-szan álmai

Játék
Mesiko-szan•  2021. március 25. 10:54

Betűháború

Nem is tudom kik nyerik meg a háborút; a mássalhangzók határozottan többen vannak, de Szun Ce megmondta, hogy attól, hogy ha egy hadsereg számbeli fölényben van, még nem biztos a győzelem. Ellenben a magánhangzók erősebbek, és egymaguk is képesek szótagot alkotni.. A mássalhangzók mellett viszont az is szólhat, hogy a régi írások csak őket jelölték, és a héber és az arab ábécékben is övék a főszerep.

 Mit lépnek erre a magánhangzók? A rímekre hivatkoznak! Azokra a rímekre, amik a verssorok végén összecsengenek. Erre a a mássalhangzók: Nana!: Ha mi nem vagyunk összhangban, akkor a rímeteket fújhatjátok! Pl. az "édes"-re nem rímel az "étel" , ellenben a "kényes" rímel, és ezt nekünk, mássalhangzóknak köszönhetitek. A magánhangzóknak el kell ismerniük, hogy a mássalhangzóknak igazuk van. 

Új fronton kell támadniuk: az esztétika frontján meg is teszik. Azzal érvelnek, minél több a magánhangzó egy szóban, annál szebb egy nyelv. Ezért olyan szép nyelv a francia vagy a spanyol, mert sok magánhangzó egymás mellett áll, és azért csúnya nyelv a cseh vagy a német:, mert azokban a nyelvekben mássalhangzó-torlódások vannak. Mit lépnek erre a mássalhangzók? "Kedves magánhangzók, azért ne szálljatok el magatoktól! Nektek is vannak csúf kombinációitok, mint pl. amikor valaki öklendezik, és a kellemes zizegést és a susogást , amit a fák lombjai adnak, nekünk köszönhetitek. "Erre a magánhangzók visszavágnak: nélkülünk az emberi lények azt se hallanák.

 Miközben ők ádáz csatát vívnak, ejtsünk pár szót Y ügynökről! Y ügynök I magánhangzó és J mássalhangzó törvénytelen kapcsolatából származik. Feltehetőleg görög gyökerei vannak, ahogy az a spanyol elnevezése is bizonyítja: "Griega". Ő maga azonban állandóan depresszióval küzd: folyton felteszi magának a kérdést: "WHY?", vagyis miért? Miért létezek? Mi értelme van az életemnek? Ha a biológiában is a csonkaság, a tökéletlenség jelképe vagyok, ami a kromoszómákat illeti. Ha egy X kromoszóma sérül, az Y kromoszóma nem tudja átvenni a funkcióját, ezért több fiúnak van genetikai rendellenessége, mint lánynak. Próbálja magát megnyugtatni, hogy az Y kromoszóma a férfiasság, az erő, a lehetőségek jelképe, és ezzel meg is nyugszik. Ilyenkor pozitív dolgokra gondol, ami neki köszönhető: az igen angolul yes, vagy a szlengben yeah, aztán a yetire meg a yachtra gondol, hogy azok nagy dolgok, és sokat foglalkoztatják az embereket. A yukka növény szép és illatos és a Yukon folyóból aranyat bányásznak.

 Eközben a magánhangzók és a mássalhangzók továbbra is dúl. A magánhangzók bevetik a hosszú osztagot: Á parancsnokkal az élen. mire a mássalhangzók legyintenek: "Á', ugyan nem sok vizet zavar. . Vessük be kettős és kettőzött kommandósainkat, mi is tudunk hosszúak lenni!. Ekkor a magánhangzók taktikát váltanak: két fronton támadnak. E , É, I, Í Ö, Ő, Ü és Ű fentről, egyenesen az ÉTERből vagyis az ŰRből támadnak, míg A, Á, O, Ó és U, Ú lentről a mélyből, vagyis az AKNÁból meg az ALAGSORból támadnak. Erre a mássalhangzók bevetik a titkos fegyverüket: a zöngét. Ez a rezgés azonban nem képes megállítani a magánhangzók támadását. Megjelenik ekkor a mássalhangzók közül V tábornok. V, mint Victory, vagyis Győzelem! Erre a magánhangzók összedugják a fejüket, és azzal válaszolnak, hogy bevágják a ti-ti-ti tá morzejelet, miben a magánhangzók hallatszanak..

 Erre megjelennek Kelet sárkányai, akik betűiket nem magán- és mássalhangzók, hanem gondolati egységek alapján írják szavaikat. A magánhangzók szövetségest, erősítést látnak bennük, hiszen a keleti nyelvek is sok magánhangzót használnak, valójában ők a békét képviselik. Először a Nagy Vörös Sárkány szólal meg: Ti ősibbek vagytok.-- mondja a magánhangzóknak. Hiszen , mikor a kisbaba megszületik, azt mondja: OÁÁÁÁÁ, és az ősemberek is inkább titeket használtak. A magánhangzók fölényesen mosolyognak, mire a sárkányok a mássalhangzókhoz fordulnak: Viszont, ha ti nem vagytok, ők még mindig megmaradtak volna egy primitív, ősi szinten: csak ordítoznának és sikítoznának. Sokat köszönhetnek nektek. Mindkét csapatra szükség van, írjátok alá a békeszerződést! Ekkor két magán- és két mássalhangzó odamegy, és igazságosan aláírják: VÉGE.

Mesiko-szan•  2015. augusztus 18. 22:20

Killzone Elixis (befejezés)

A reszelős női hang a piros csuklyás lányt kereste-- vagyis engem. Ne fáradj, kedves ellenszenves hangú ismeretlen, én talállak meg téged. Elhagytam a hadszíntérré lett csarnokot, ahonnét a foglyul ejtett sportolókat kiszabadítottuk, és ahol Lucas Kellan,akiről kiderült, hogy a bátyám, és Aeneas Kerche, a volt koporsóvivő Etzil Kerché-nek , alias Belami-nak a fia, (és aki nekem bizonyos értelemben tetszik), derekasan kivették a részüket a harcból. Aeneas-- ez a srác egyszerre bizonyult a szavak és a tettek emberének. Azt bánta, hogy inkább az anyjára ütött, és nem lett olyan nagydarab, jóképű fickó, mint az apja. Ne bánd, Aeneas, hiszen nem csak a külsődet, de az eszedet is anyádtól örökölted. Belamiról amit megtudtam, hogy egy kedves, finom modorú srác volt, de a gondolkodás nem volt éppen az erőssége. Úgy is lehet mondani, ő volt a Koporsóvivők cspatának az Achilles-sarka. Olyan igazi szőke szépfiú volt, akinek a külseje sok belső hiányosságára adott mentséget.  Érdekes módon ő volt az egyetlen Radec hatos elitalakulatából, aki életben maradt. Ne aggódj, Aeneas, sőt ahelyett, hogy bánkódnál miatta, inkább örülj annak, hogy nem olyan vagy, mint ő.


Mentem egy darabon a folyosón, majd benyitottam egy másik gyártócsarnokba. Itt régen géppuskákat és gépkarabélyokat szereltek össze a munkásasszonyok. Most viszont csak egy nőt találtam ott egy  vagy négy és fél méteres robot vezérlőfülkéjében. Egy negyvenes éveiben járó, szúrós tekintetű, kopasz nőt, arcán olyan mosollyal, szemében pedig olyan fénnyel, amiben egyszerre tükröződött a rosszindulat, a mindenki iránti gyűlölet, és az ölni vagy meghalni érzés. Ő volt Juta Krechmar, Martha Krechmar-nak a törvénytelen, nyomorék lánya, akit a néhai Jorhan Stahl nemzett. Lábak nélkül született, és a szerencséjének, és annak köszönhette, hogy nem dobták bele a Petrusite tóba, mint más beteg vagy nyomorék újszülöttet, hogy nagynénje Magda Krechmar, asszonynevén Magda Lente volt, a helghast történelem egyik legnagyobb tábornokának felesége. (Valószínúleg azért született nyomoréknak, mert mikor Jorhan Stahl és Martha Krechmar együtt volt, és később kiderült hogy ez az együttlét nem múlt el nyom nélkül az asszony szervezetében, és mivel Jorhan Stahl-nak a státuszára nézve kellemetlen lett volna egy zabigyerek, azt követelte, hogy vetesse el a magzatot. Mivel Helghanon törvény tiltotta az abortuszt, ezért Martha kénytelen volt egy kuruzslót meglátogatni, aki olyan löttyöt kevert, ami a születendő gyerekt megölni nem, csak megnyomorítani volt képes.)

Jutát így egészségesként anyakönyvezték, és az életbenmaradásért cserébe keményen kellett tanulnia, később dolgoznia . Sok, a Jorhan Stahl nevéhez fűzött találmány és újítás is ténylegesen az ő agyszüleménye volt, de  nemzőjétől még csak egy köszönöm-öt se kapott ezekért a dolgokért, nemhogy bármilyen elismerést vagy anyagi juttatást.Mikor a vén Jorhan meglátogatta az anyját, őt még csak meg se nézte, csak annyit kérdezett Marthá-tól:
--Hát a kis Taigetosz-pozitív hogy halad az új harckocsi fejlesztésvel vagy nehéztüzérségi ágyúval?
Miután Stahl lebénult, ő egyfajta elégtételt érzett. "Legalább ő is megtudja, miyen >>Taigetosz-pozitívnak<< lenni. " Halálakor pedig úgy érezte, eljött az ő ideje. Így építette majd gyártatta az elesett helghast katonákból a robotzombi-hadseregét, így látta el őket mindenféle fegyverekkel, és ő fejlesztette tovább a nanobombákat is. Bár  apja sose vette a nevére, ő magát Juta Stahl-nak hívatta, ezért adta fegyvereinek és más találmányainak a JSt kódot. Ő hát az én végső ellenfelem.
--Gyűlölöm, ha keresztülhúzzák a terveimet!-- sziszegte oda nekem
--Fogalmam sincs, mik voltak a tervei, hölgyem.
--Nem tudod, kedveském? Nem tudod? Hát ennek a nyavalyás békének a meghiúsítása, amit te meg az a jó édes anyád anyira vágytok, hogy még (pöe!) olimpiát is képesek lettetek volna rendeznia tiszteletére! Olimpia? Még a puszta gondolatától is hánynom kell! Ezért most meg kell halnod!
Ekkor az általa vezérelt robot karjából géppuskacső nyúlt elő.. Én elugrottam onnan hrtelen, mielőtt tüzet tudott volna nyitni rám, így nem talált el, majd szellemálcám aktiválásával láthatatlanná tettem magam.
Így jártam körül Juta Stahl robotját, gyenge pontot keresve rajta. A lábatlan nőnek viszont úgy látszik, hőérzékelő kamerái is voltak, mert kisvártatva  felém fordult, és egy hőkövető rakétatöltettel ajándékozott meg. Az utolsó percben sikerült fedezéket találnom, így a löveg közvetlenül a vállam fölött süvített el, és csapódott bele nagy robajjal a falba.
Aztán még egy és még egy löveg kísérte az előzőt. Szerencsére ellenségem nem volt túl pontos célzó, így viszonylag biztonságban voltam lövésitől.
--Először csak nyomorékká akartalak tenni,--kezdte reszelős hangján--Hogy miután azok az idióta egészséges férfiak a háborúban halomra ölik egymást, mi, fogyatékkal élő nők vegyük át az uralmat a világ fölött.... De rájöttem, hogy te rokkanként is a békét szolgálnád. Pont olyan szolgalelkű vagy, mint az anyád!
Ezektől a szavaktól egyfajta rosszullét vett rajtam erőt, hogy a szemem előt fénypontok kezdtek el táncolni. Össze kell szednem magam!--gondoltam.
Meglaláltam  a Stahl-lány gépének egyik sebezhető pontját: a térdhajlatot. Belelőttem párat, mire a nagy, okkersárga monstrum fél térdre ereszkedett. 
Belelőttem a másik térdhajlatába is, mire a gép eldobta a lábait, és kerekek bújtak elő az aljábó. A robot mint valami autó száguldott felém"Ügyes."--gondoltam magamban, miközben lőttem rá. Mikor elfogyott a munícióm, fel sikerült vennem a terem egyik sarkában egy állványról egy gépkarabélyt. Abban szerencsére volt töltény. Azzal lőttem a robot felsőtestű, autó aljú kentaurra, aminek  vezetője nanobombákat kezdett rám szórni. Szerencsémre barátom, a Bagoly átalakult a levegőben vízpisztollyá, úgy locsolta le rólam a kis elektromoss robbanó rovarokat.
Egyet azonban nem sikerült észrevennie, így az követzlenül felrobbant mellettem egy fémasztaln, mire egy szlánk beleállt a felkaromba. A regenerátor nem volt a kezem ügyében, és éreztem, hogy a szilánk egy gyűjtőeret tamponál a karomban, vagyis ha kitépném , találn el is vérezhetek.
--Most véged!-- rikácsolta Juta Stahl, mikor felém hajtott, miközben gépe fém fogaskerekeket hajított felém. El kellett onnan gurulnom, különben miszlikre szaggat az a monstrum. A hátam mögött azonban fal volt, és oldalt se láttam menekülési irányt. Nem volt más választásom, összeszedtem a maradék erőmet, és nekiugrottam egynesen a vezérlőfülkének.
A meglepett ellenségem nem tudott levakarni  a szélvédőről gépének karjával,  így teljes sebességre kapcsolt, hogy a falnak ütkötzve szétlapítson engem.  Én az utolsó pillnatban csúsztam le és gurultam arrébb az okkersárga monstrum kerekei elől, így ő nagy lendülettel nekicsapódott a vastag betonfalnak, gépét  totálkárosra törve.
Kinyílt egy ajtó a roboton, és karjaival előrevonszolta lábatlan testét.. Nem volt rajta ruhaként más, csak egy rendkívül fura páncéldressz. Kék erekkel gazdagon átszótt fehér fején és testén csak elvétve akadt egy-egy világosabb hajszál . Sápadt, sovány, ráncos teste, lárvaszerű arca sose látta a napfényt. 
Egyszóval nem volt valami vonzó látvány. Emlékeztetett Gollamra Tolkien pompás regényciklusából, A gyűrűk urából. A hangja is hasonlított az egykor Szméagol-ként ismert kis teremtményéhez!
Dresszén különös gombok és műszerek voltak-- feltételeztem, hogy a létfenntartáshoz kellettek neki. Tévedtem: ez a mellény nem volt más, min egy nagy hatóerejű bomba.
"--Isten veled, édes Piroskám'"--kántálta reszelős hangján, mire aktiválta a  robbanószerkezetet. 
Én hívni akartam Kellan-t, hiszen ő ügyesebb tűzszerész volt nálam.  Akkor láttam megdübbenve, hogy nincs térerő.
--Még két perc, és búcsúzhatszz az életedtől. Se a bátyókád, se a kedveskéd nem segíthet.
Ekkor ért oda Aeneas is. Elhadartam neki, mi a helyzet, mire ő megkérdezte Jutától:
--Ön tudja hatástalanítani a bombát?
--Igen, de minek?--kacagott keserűen a lábatlan nő
--Ha hatástalanítaná.--válaszolt a fiú-- Mindannyian életben maradnánk. Higgye el, az új világban, a békében szükség lenne önre és a zsenialitására. Mindenki tisztelné és becsülné önt mint elismert tudóst. Az ön tudása biztosan szolgálhatna békés célokat is.
--Bla, bla, blaaaa---válaszolta Juta--Ezzel csak azt értétek el, hogy lecsökkentettétek egy percer az időtöket... már annyi sincs... hehe!
--De, kérem!
Nem volt már több idő, és felkészültünk a végre, amikor Kellan is megérkezett, és felvette a nyomorék nőt. Mielőtt felocsúdhatunk volna, bevágta a szerencsétlent bombamellényestől, mindenestől a futószalagoktól pár méterre lévő savfürdőbe, amivel a páncélokat edzették, és védték a korróziótól,. A tömény, erős só- és kénsavkeverék hatástalanította bombát, és keserves kínhalált okozott Jorhan Stahl utolsó sarjának, akinek élete során se jutott túl sok a jóból.  Ennek hatására az összes élőholt robot leállt, hiszen az ő testén volt elhelyezve az őket vezérlő egység is. Kár egy ilyen lángelméért. Isten nyugosztaljon, Juta Krechmar, vagy Juta Stahl, ahogy jobban tetszik.
Ez a hír anyámhoz is eljutott, aki elrendelte, hogy emeljék ki a savból elszenesedett maradványait, és temessék el tisztességgel. Ő ugyanis ismerte Stahl másik gyermekét, Juta egészséges, törvényes félbátyját, Jorek Stahl-t, az elkényeztetett anyuci-apuci kedvencét, aki ostoba, gyáva, gyenge, ugyanakkor erőszakos fráterként egy időben anyám férje és Visari és Orlock után Helghan fejedelme lehetett. Ez a nő, Juta meg volt fosztva mindentől, és csak saját magának és tudásának köszönhette életét, és hogy egy ilyen hadsereget és fegyvereket tudott teremteni.  Valahol igaz Lao Ce filozófiája, ami arról szól: ha valamit gyengíteni akarsz, erősítsd, és ha valamit erősíteni akarsz, gyengítsd.

Erről ennyit. A csata után elhagytuk a gyár épületét, és találkoztunk Niké anyóval, aki az immár hajkorona nélküli Stella Capitolival tért vissza. A lány nem szólt semmit, csak rezzenéstelen arccal bámult előre. Valami olyami járhatott a fejében, hogy ezt az áldozatot meg kellett hoznia... egy népért, és barátnőjének szelleméért. Valahogy csodálni kezdtem Stellát elszántságáért, és hogy ilyen áldozatot vállal egy olyan népért, melyhez semmi köze nincs. Ez lehet az a bizonyos pont, amikor megszűnt kislányak lenni, és így lett felelősségteljes, felnőtt nő. Egy bíztató pillantást vetettem rá, majd az öreg Nikével, anyám volt komornájával és bizalmasával váltottam pár szót.
--Mennyi ideig szolgálta Jutát?-- kérdeztem
--Van annak már vagy húsz éve is.
--És nem akart eljönni Vektára anyámmal?
--Úgy gondoltam, öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy másik bolygón éljek, egy másik világban, más szokásokkal. Megszoktam azt, hogy itt éljek és mást szolgáljak. Ezért döbntöttem úgy, hogy ennek a szerencsétlen lánynak, ennek a Jutának leszek a segítségére, hiszen láttad te magad is, hercegnő
, hogy milyen nyomorultul élt. Úgy is mondhatjuk, megsajnáltam.
Én némán bólintottam.
--Vannak még itt önön kívül túlélők?
--Kevesen....-- suttogta--Nagyon kevesen.... Néhány munkás, pár katona, akikből ez a nő nem csinált ilyen robotot...
--Katonák...-- kezdtem bizonytalanul-- Radec tábornokról mit tud?
Még bennem volt a remény, hogy esetleg még él, de Niké így felelt:
--Őt eltemettük.  Talán hallottál arról, hogyan élte túl, hogy kétszer is főbe lőtte magát. Senki nem tudta, hogy mi az oka annak, hogy feltámadt, de mégis... lehet, hogy valami temészetfölötti csoda történt vele Akkor viszont, miután anyád és a néhai Simon Abbas aláírták a békeszerződést, egy bált rendeztek. Radecet azon a bálon  látták utljára élve. A holttestére a Petrusite tó partján, egy fa tövében bukkantunk. Egy pezsgőspohár meg egy pezsgősüveg volt nála... azt hittük, hogy felöntött a garatra, és részegségében alszik mélyen, de tudtuk, hogy soha nem ivott annyit, hogy berúgjon. Így  megvizsgáltuk a testét, akkor láttuk, hogy nincsenek életfunkciói. Hiába újraélesztés, minden... meghalt. Eltemettük titokban nagyapád síremléke mellé. Nyugodjék békében! 

 Eltelt pár nap, és az olimpiai játékokat újra elindítottuk.. Kellan-nal és Aeneas-szal együtt néztük a női ezerötszázas váltófutás végét, ahogy a Val Harkin-ként regisztrált, zöld páncélos lány  futja a métereket a szélnél is sebesebben Helghan romjain. Elsőként szakította át a célszalagot, de nem állt meg. Rohant tovább a Petrusite-tóhoz, vitte tovább a váltóbotot, majd a nagy tó kráterénél megállt. Lecsavarta a stafétabot kupakját, és beleöntötte a gyilkos, zöld folyadékba az Elixis fényes, kék esszenciáját, mire a tó elkezdett szabályos tűzijátékot játszani. Helghan komor, zöld ege megtelt mindenféle színnel és fénnyel a nézők, a versenytársak és az olimpia más résztvevőinek  nagy ámulatára. Justus és Irene Harkin is látták, hogy a zöld védőruhás, karcsú teremtés hogyan változtatja át a Petrusite-tavat és annak folyóhálózatát vízzé, oxigénné és más, ártalmatlan anyagokká. Tudták, hogy az az atlétanő nem a lányuk, mégis büszkék voltak rá. Rá is, és lányuk emlékre is, hiszen Val az igaz ügyért, a helghast nép békéjéért áldozta életét.
Helghan ege végre fénylő kékbe borult, és ekkor mindenki tanúja lehetett egy bolygó újjászületésének.
Ünnep volt, nagyobb, mint amit Helghan és más , emberek lakta bolygó hosszú évtizedek óta látott. Az ünnep végén Hera Visari kancellárasszony meszólalt.
"Kedves fivéreim, nővéreim, Helghan fiai és leányai! Kedves látogatók az UCN közösség bolygóiról, kedves barátaim!
Stella Capitoli, ez az ifjú verduniai atléátanő eddig példa nélküli tettet hajtott végre a helghast nép üdvére. Visszaadta bolygónk légkörét, és népünknek  ezzel új reményt, és lehetőséget adott a békére. De nem egyedeül az ő érdeme ez. Fejet kell hajtanunk  Miss Rita Parsons egyetemi tanár emléke előtt, aki az Elixis virágot kitenyésztette, és Valerya Irene Harkin-ról is kötelességünk megemlékezni, aki az életét adta azért, hogy az Elixis és annak titka ne kerüljön rossz kezekbe. Isten áldja az emléküket, sose fogjuk elfelejteni őket! Rajtuk kívül azonban köszönetet kell mondanunk olyanoknak is, akik most is köztünk élnek. Elismerés illeti Sebastian Thompson tábornokot, a VSA főkapitányát és csapatát a csatában tanúsított hősies helytállásért. Tábornok úr , fáradjon ide, és vegye át kitüntetését, melyet a helghast nép szeretettel adományoz önnek.
A meglepett albínó férfinak elállt a lélegzete is. "Ez a boszorkány született politikus!"-- gondolta. Nemrég még ő akarta  befeketítetni, Helghan kancellárasszonyát, amiért cserébe ő most kitünteti. Hiába, a körülmények úgy diktálták, hogy együtt kellett működnie a helghasokkal. És a csudába is-- félig ő is az!
--Elismerés illeti továbbá még hármom ifjú harcost,-- folyatta anyám-- akik szintén részt vettek az élőholtak elleni ütközetben, és tanúbizonyságot tettek bátorságról, kitartásról és találékonyságról. Üdvözöljük Aeneas Kerché-t Aoiviridisről, Lucas Kellan főhadnagyot, a Vektai Biztonsági Ügynökség árnymarsallját, valamint az Echo századosként ismert katonanőt, a helghast belső elhárítás tisztjét, aki nem más, mint Maya Visari, és aki...
--A te lányod, vén boszorka , valld már be!--kiabálták be többen is a kancellárasszonynak. Még az volt a szerencséjük a bekiabálóknak, hogy Hera Visari nem olyan volt, mint a megboldogult apja, a nagy Scolar. Anyám ugyans elengedte a füle mellett azeket a beszólásokat, és a nyilvánosság előtt is elismert Kellan-t és engem az ő gyermekeinek. Bár Kellan-t adoptáltatni volt kénytelen a nagyapám parancsára, és engem is titokban kellett megszülnie, soha nem feledkezett meg rólunk. Az is az ő ötltete volt, hogy mindkettőnket árnymarsallnak képezzenek ki, csak éppen a két ellentétes oldalon. Mert az ő célja nem Vekta és a többi ember által lakott bolygó leigázása volt (Scolar Visarival és Dimitar Alaryk Orlock-kal ellentétben), hanem a béke, és helghast nép gyarapodása.
--Végezetül annyit mondanék még,-- fejezte be szónoklatát a kancellárnő-- hogy ennek a bolygónak a neve továbbra is Helghan, és a helghast nép fennhatósága alatt áll. Ez nem azt jelenti, hogy más népek, nemzetek polgárait ne látnánk szívesen, de bárki, aki idejön, akár ideiglenesen, akár a végleges letelepedési szándékkal, annak tisztelnie kell törvényeinket és hagyományainkat.
Miután befejezte mondandóját, mindenki tapsban és üdvrivalgásban tört ki, miközben én Aeneas-ra tekintettem, Stella pedig Lucas Kellan kezét fogta meg.


Hosszú évek teltek el. Helghan minden értelemben virágzott. Anyám bölcsen és igazságosan irányította népét, amiben nagy segítségére volt újdonsült veje, Aeneas is. Én nem vettem részt a politikában, lévén, hogy én mindenek előtt katonának tartottam és tartom magam most is.
Egy fárasztó nap után beszélgetést hallottam anyám lakosztályából. Ő mesélt arról valakinek, aki csak virtuálisan, a monitor túloldalán volt jelen, hogy ezután minden rendben lesz, és végre eljön az az idő, amit ő és ez a rejtélyes idegen megálmodott.
--Szeretlek, Hera!-- hallatszott a férfi hangja
--Én is szeretlek, Zeus!--válaszolt anyám
Ő volt Zacharias Seuso, fedőnevén Zeus. Bár sápadt és kopasz volt, akár egy helghast, fajilag mégis az emberek közé tartozott. Emlékeztem rá: ő tanított meg a kémkedés és a kémelhárítás fortélyaira. Éreztem , hogy van valami külön9s kapcsolat köztünk, de azt eddig nem tudtam, hogy ő a vér szerinti apám. Anyám elmesélte, hogy Zeus egy pseudo-helghast, azaz ál-helghast. Ez a pseudo-helghast projekt az egykori ISA sötét aktáiból való volt
Ennek a programnak a résztvevői olyan többségükben bűncselekmények miatt elítélt személyek voltak, akik csak így menekülhettek meg a halálos ítélet elől. Összegyűjtötték, és egy olyan telepre transzportálták őket, melynek levegője hasonlított a régi Helghanéhoz: Petrusite-gáz és radiaoktív sugárzás a maximumon, oxigén alig. Sokan közülük meghaltak, ahogy a Helghanon is a mi elődeink közül, a túlélők közt pedig jelentkeztek a tüdőégés és más betegségek, amiktől a mieink s szenvedtek. Zeusnak is így hullott ki a haja, és így lett az arca olyan falfehér. Tekintete és mosolya azonban elárulta, hogy bár simán elvegyülhet a helghastok közt, genetikájában megmaradt embernek.
Ezután kiképzést kaptak kémkedésből, fegyverkezelésből, közelharcból, túlélésből: mindabból, amire egy jól képzett titkos ügynöknek szüksége lehet. Így kényszerítették őket kémtevékenységre, sokakat fenyegettek a családjukkal, vagy másként zsarolták őket. Ennyit arról, hogy az ISA jó lett volna.
Zeus még a Vektán ismerkedett meg anyámmal, akivel beszédbe elegyedtek, és egymásba szerettek. Titkon össze is házasodtak, ám nagyapám megtudta ezt, és arra kényszerítette anyámat, hogy váljon el Zeustól, különben megöli a férfit.. Ekkor anyám már terhes volt azzal a fiúval, akit később Lucas Kellan-ként ismertek meg. Mivel a helghast törvények szerint az abortusz tilos, és anyám amúgy se szerette volna elvettetni a kicsit, megszülte, és Zeus rábízta egy ismerősére, az egykori ISA hadnagyra Michael Kellan-ra.
Anyám és Zeus a válásuk után is találkoztak titokban, és én már nagyapám halála után születtem mintegy jó évvel. Viszont az akkori helghast politika nemkívánatosnak tartotta, hogy a vezetőjüknek félvér gyereke legyen, ezért anyámnak engem is titokban kellett tartania. Arra azonban ügyelt, és anyagilag is támogatta, hogy mindkettőnket jó árnymarsallnak képezzenek ki. Így lettünk azok, akik most vagyunk.

Eljött az idő, és anyám végre karjaiba vehette elsőszülött unokáját, akit Aeneas és én Helghan valaha élt legnagyszerűbb harcosának tiszteletére Mael-nek kereszteltünk el.
Igen, Radec tábornok, se mi, se a helghast nép nem felejtett el téged. Ennek jeleként elvittük fiunkat n a Pyrrhus City-beli temetőbe, hogy elixis virágot vigyünk nagyapám, sírjára és a tiedre.
Letettük a kék virágcsokrot a nagy Scolar Visari síremlékénél, majd a te hantodat kerestük. Kellan, Aeneas, én , de a kis Mael is döbbenten láttuk, hogy a te sírod üres. Belülről van kikaparva, és a koporsód is belülről lett kitörve. Mael Radec tábornok, mi történhetett?

-Vége:
Vége?
 







 

Mesiko-szan•  2015. május 11. 09:52

Elixis (folytatás IX)

A holt Helghanon, a Tharsys-i fegyvergyárban, egy sötét alagsori cellában tartották fogva a túszul ejtett sportolókat, köztük a két verduniai színelben induló futónőt, a háromnegyed ízig helghast Valerya Irene Harkin-t, becenevén Val-t és barátnőjét, Stella Capitolit.
A lenti levegő viszonylag tiszta volt, de sok túsz kezdett szédülni, rosszul lenni a helghani klímától. Ez azonban nem hatotta meg a fogvatartókat, hiszen ezeknek lelkük se volt, úgyhogy tőlük akár el is pusztulhattak. Nem is törődtek a foglyok sírásával, könyörgésével, hiszen ezek a kiiborggá alakított holttestek semmilyen érzelemre nem voltak képesek. Az  azonban még mindig rejtély volt, ki állította elő ezeket az élőholt katonákat.

Mialatt ezek a világító szemlencséjű gázmaszkos, páncélos szörnyek azt figyelték, hogy senki ne próbáljon szökni, Val holgrafikus  fényképeket mutatott Stellának és a körülötte ülő túszoknak a karjára szerelt mini számítógépéből.
--Ez apa volt tízévesen.--magyarázta, mikor egy kapucnis, hátizsákos, komoly arcú fiút mutatott a többi sportolónak
--Ez meg Arran bácsi.--hívott elő egy másik képet, ami egy nagydarab, mosolygós,  barna hajú és szakállú férfit ábrázolt. Zsoldos volt, mikor apát megmentette a gonosz Kratek ezredes katonáitól.
--Radec?-- kérdezte az egyik túsz, egy nagydarab fiú. Valószínű súlylökő vagy kalapácsvető lehetett
--Nem, nem Radec, Kratek. Igaz, hogy hasonlít a nevük, mindketten ezredesek voltak, és mindketten érdekes gázmaszkot hordtak, de volt kettejük közt egy kis különbség. Kratek szeretett a saját szakállára, a saját hasznára dolgozni, még saját zsoldosokat is bérelt, hogy ő legyen a naprendszer ura. Radec viszont... apa sok szépet mesélt róla. Olyan volt, mint egy ókori római hadvezér meg egy japán szamuráj együttvéve.
Itt néhány ázsiai Aoi lánynak felcsillant a szeme, de Stella is elmosolyodott.
--Mint egy római meg egy szamuráj.-- ismételte Val--Ő nem bízott a zsoldosokban, ő a hazához és az uralkodóhoz való hűséget követelte embereitől, és saját magától is. Akármilyen kegyetlen volt is,ő, Kratek-kel ellentétben,  sose bántott volna civileket. És itt van még valaki, aki nem szerette, ha civileket bántanak.
Ekkor a karperecéből egy helghast nehéz osztagos képe ugrott elő. A többiek nem győztek csodálkozni a hatalmas, talpig fémbe öltözött monstrum láttán.
--Ő nagyapáék testőre volt. Cyrill Borishek, becenevén Boris. Apa nagyon csípte. Nem volt egy lángelme, de a szíve a helyén volt...
Ekkor azonban kjött két élőholt robot és hátulról vállon ragadták Val-t. A kopasz lány értetlenül nézett, hogy hová hurcolják, amikor belökték még egy, a fogvatartás színheklyéül szolgáló teremnél is mélyebben fekvő helyre. Régi gyártósorokat és futószalagokat világított meg a sejtelmes, zöld fény, ami egy árnyékot vetett a komor, sötétszürke falra. Val  figyelt, hogy meglása az árnyék tulajdonosát, kinek megvillant szürkés-sápadt, kopasz feje és vörösesen fénylő védőszemüvege. Anton Saric helghast rendőrfőnök volt az teljes életnagyságban. Ott állt a maga százkilencven centijével, fekete zubbonyában, ugyanilyen színű, hosszó kabátjával és térdig érő, fémmel kivert csizmájában, mint egy sötét várúr valami fantasy-regényben.
A lány rettegett ettől a félelmetes alaktól. Saric parancsot adott ezeknek a kiborgzombiknak, hog ültessék Val-t egy fémből készült székre, ami leginkább egy villamosszék meg egy trón közti átmenetre hasonlított. A lányt beszíjazták, mire Saric haj híján megfogta a fülét, és hátrahúzta a fejét.--Hitvány korcs, mit tudsz az elixisről?--szuszogott resprátorán keresztül Val arcába
--Semmit! Semmit!-- sikított az ifjú atlétanő.
--Hazudsz, szuka!-- vágta arcon Val-t a rendőrfőnök a szabadon maradt kezével
És mivel a lány nem volt hajlandó vallani az elixisről, Saric ököllel ütött a szerencsétlen teremtés arcába. A futónő orrából-szájából dőlt a vér, de nem mondott ennek a rettenetes inkvizitornak a fénylő kék virág esszenciájáról. A többi elfogott sportoló hallota Saric üvöltését és Val fájdalmas nyögéseit.Mialatt Val megismerkedett az elektromos sokkolóval, a mechanikus ékekkel, melyekkel a helghast rendőrfőnök feltépte az összes körmét, mi is megérkeztünk Helghanra. Kellan szótalanul ellenőrizte a fegyvereit, míg Aeneas még egy bejegyzést nézett meg Radec naplójából."Már mindent elmondtam."--a Gyilkológép így beszélt a felvételen--"Most itt az idő, hogy megmutassátok, kik vagytok.  Bizonyítsátok be, milyen bátrak, találékonyak és rátermettek vagytok. Tegyetek büszkévé minket és a Helghast népet!"
Ahogy elhangzott ez a pár mondat, megragadtuk fegyvereinket, és arcunkon légzőkészülékekkel behatoltunk a gyárépület udvarába. Ott a kapualjból kiborgzombik támadtak ránk, de mi könnyedén leszereltük őket a klasszikus fojtós, nyaktekerős techmikákkal. Ekkor Aeneas golyót kapotta vállába, mire Kellan átsegíítette őt egy biztonságos fedezékbe a szemetes konténerek közé. Azazhogy csak biztonságosnak tűnt, ugyanis ezek a világító szemlencséjű gázmaszkos rémek egy rohamosztagoscsapata onnét tört ki a szeméttárolókból.Nekem sikerült eljutnom a bejárathoz, hála a szellemálcámnak, majd a kapu melletti szerkezettel kinyitottam. A vaskapu halk morajlással nyitotta szét szárnyait, mire onnan is élőholt katonák özönlöttek ki. Én a kapu sarkában maradtam láthatatlan, veszteg, míg az összes kapuőr ki nem futott, hogy megkeressenek.  Ők nem vettek észre, viszont a hőérzékelő kamerákat nem lehetett ilyen könnyen becsapni, se a naobombákat. Azok a fránya, rovarszerű kis masinák megtelepedtek a lábszárvédőmön, de még a derekamra is akaszkodott egy-kettő, hogy felrobbanjanak, de én készültem ellenük! Fogtam a kulacsomat, és lelocsoltam őket vízzel, mire ezek a kis robotférgek egyszerűen kisültek. Inkább ezek az apró kisülések csípjenek meg, mint a robbanásuk.
Továbbmentem  a folyosó végéig, mire egy kar megérintett hátulról, és egy nagyon öreg, majdnem teljesen kopasz asszony nézett vissza rám.
--Üdvözletem, Maya hercegnő!-- kezdte vékony hangján--Niké Almyr vagyok. Régen anyádat szolgáltam, most meg kényszerűségből azt a nőt... De engedd meg, hogy segítsek neked.
Ezzel egy ősrégi , valódi vesszőből font kosarat adott át nekem.
--Minden Piroskának szüksége van egy kosárra!--mosolygott fogatlan szájával
Felhajtottam a tárolóalkalmatosságra terített piros-fehér kockás kendőt, és egy Bagoly-drónát találtam benne.
Ez a kis szerkezet szárnyairól és fülszerű szenzorairól kapta a nevét. Kellan-nak már jó ideje segíti a munkáját egy ilyen eszköz, ami, ha kell, lézernyalábot lő, ha kell matracot biztosít, ha a tulajdonosa magasságból zuhan, vagy éppen kötelet bocsát ki, ha híd nélkül kell átkelni valamilyen szakadékon.
--Köszönöm szépen!-- néztem az idős asszonyra,
A bagoly sugárlövedékei azonnal porrá égették a nanobombákat, így elértem azt a termek, ahol a túszok ültek, és fegyveres őrök vigyáztak rájuk. Kellan Aeneas-szal csatlakozott hozzám.
--Hányan lehetnek?-- kérdezte a félig japán fiú--Mármint az őrök.
--Nagyjából harmincan.-- felelt Kellan, mire Aeneas felhúzta kézelőjét, és felhívott valakit.
Ennek a srácnak a taktikai képességei a Radecéval vetekedtek. Tudta ugyanis, hogy a tűz és a víz ha összecsapnak, kioltják egymást. Ő ugyanis Thompson tábornokot hívta fel. Ügyes szónoki képességeivel meggyőzte arról , hogy közbe kell avatkoznia, mert ezek a fanatikus helghastok elrabolták az ő olimpikonjaikat is.
Az albínó tábornok nem habozott. Maga is megjelent egységei élén, hogy találkozzzon az általa annyira gyűlölt Anton Saric-kal.
Aeneas (lévén, hogy jogot is tanult), hivatkozott egy nemzetközi egyezményre, mely a civilek sérthetelenségét garantálja, és kérdezte, hogy Saric hogyhogy nem tartja be ezeket a szabályokat?
--Saric?--kérdezte Thompson-- Őt sose érdekelték a szabályok. Úgy is mondhatjuk, hogy Saric sz*rik ezekre a dolgokra.
A VSA speciális erői felvették a harcot a kiborggá átalakított holttestekkel, míg Kellan-ék a túszok kimenekítésén fáradoztak.
Magam továbbmentem a bagoly-dróna kíséretében, hogy kiszabadítsam Val-t. A kis szerkezet megmutatta, hol tartja fogva , és kínozza Saric. Ez Thompson tábornok figyelmét is felkeltette, és még valakijét: Stella Capitoli-ét, aki Val csapattársa és legjobb barátnője volt. Hiába tiltakoztunk, hogy civilek számára veszélyes hely Saric magánkínzókamrája, még ha láncokkal kötöztük volna meg, az se tartotta vissza.
--Ott kell lennem! Ott kell lennem!-- ismételgete majdnem  sírva.
Ezalatt Saric már rászereltette élőholt segédeivel túsza lábára a komputervezérlésű spanyolcsizmát.
--Ha nem mondod el, hitvány korcs, hol az elixis esszencia, búcsút mondhatsz a sportkarrierednek örökre!
--Csináljon velem, amit akar,-- válaszolt a teljesen összevert lány--De én akkor se mondok semmit!
Erre a rendőrfőnök megnyomta az indítógombot, mire a szerkezet satuja összeszorült, és a lány sípcsontja ripityára tört. Val nem bírta a nagy fájdalmat, így elvesztette az eszméletét. Saric dühösen a  szék vastámlájához verte áldozata fejét, majd behúzott még neki kettőt a gyomrába.


Ekkor értünk oda. Thompson napszemüvegén át Saric világító szemvédőjébe nézett, és ezeket a szavakat mondta:
--Ez jellemző a helghastokra' Ártatlan civileket kínozni! Ez hát a híres helghast felsőbbrendűség?
--Te beszélsz, korcs fattyú?-- hörögte Saric-- Ne merd letagadni, hogy benned is van a vérünkből! Azt is tudom, hogy az anyád családi nevét viseled, miként azt is, hogy miért.  Le se tagadhatnád, hogy Metrac tábornok volt az apád.
Miközben a VSA tábornoka és a helgghast rendőrfőnök egymással viaskodtak, Stella és én kioldottuk Val-t a vasszék kötelékeiből. A fölre fektettük az eszméletlen teremtést, mire ő felnyitotta az épen maradt jobb szemét. A bal szemét ugyanis dagadtra verték a holt robotok, hogy azt nem tudta kinyitni.
--Piroska és Hófehérke, jó titeket látni.-- kezdte erőtlenül, majd megfogta mindketőnk jobb kezét. A fogásából éreztük, a tekintetéből láttuk, a hangjából hallottuk, hogy haldoklik. Stella már nem tudta a könnyeit visszatartani, és az én torkomat is marta ez a keserű érzés.--Stella, tégy meg valamit! Értem és a helghast népért!
--Mi lenne az, drága Valley!-- tört ki a fekete hajú lányból a zokogás
--Ugorj be helyettem... a váltó végére! Meg tudod csinálni!
--Úgy lesz, barátosném, úgy lesz!-- borult Stella a kopasz lány mellkasára, akinek lelke éppen akkor hagyta el az anyagi világot.
Valerya Irene Harkin, nyugodj békében! Fiatal életedet feláldoztad, és most vidáman futsz az örök vadászmezőkön nagyszüleid szellemeinek büszkeségére. Te boldogan élsz a túlvilágon, akiket igazán sajnálok, azok a szüleid....
Stella felszárította a könnyeit, majd megkereste Niké anyót, anyám egykorik komornáját, és egy nullás hajvágót kért tőle. Az idős asszony bevezette egy szállóra, ahol régen helghast munkásnők pihenték ki a gyártószalahgok és a hegesztőgépek melletti mindennapos robot fáradalmait. Bevezette a szálló egyik hálótermébe, egy tükör elé állította. Egy szekrényből előkotort egy régi nullásgépet, amit az ifjű atlétanő kezébe nyomott.
--Kíváncsi vagyok, hogy meg tudod-e tenni.-- mormolta, fogatlan szájával mosolyogva
A lány a  tükörbe nézett.  Szebbnek látta magát benne, mi8nt valaha, különösen, hosszú, dús, fekete haját látta az eddiginél fényesebbnek és selymesebbnek. Kék szemébe az elszántság fénye gyúlt fel, mély lélegzetet vett. Bekapcsolta a nullásgépet, és nekiesett szépséges hajkoronájának. Miután végzett, újból a tükörbe pillantott. Fehér bőrével, mindenre elszánt tekintetével, így kopaszon úgy festett, mint egy helghast női kadét. Már csak a sebhelyek hiányoztak az arcáról.
--Megcsinálom!-- csak ennyit mondott
--Derék lány-- jegyezte meg Niké-- Így is nagyon szép vagy. És a te hajad még újra ki fog nőni.


Thompson emberei eközben megsemmisítették az élőholt robotok seregeit, és Saric-ot is elfogták. A rettenetes, kopasz rendőrfőnök azt tette, amit Mael Radec is annak idején: főbe lőtte magát. Úgy látszott, félt attól, hogy majd őt is kínozni fogják, ahogyan azt ő tette áldozataival. Ő (az általa halálra kínzott Val-lal ellentétben) biztos, hogy nem fog békében nyugodni a TúlvilágonA bajok azonban nem értek véget. Egy újabb sereg élőholt katona támadt ránk, miközben egy ellenszenves, reszelős, női hang hallatszott a háttérben!--Öljétek meg mind!  A piros csuklyás lány viszont az enyém!






Mesiko-szan•  2015. január 23. 12:38

Elixis (folytatás- VIII:)

Elérkezett a nagy nap éjszakája. Az új-helghani Pyrrhus városban, a Nagy Stadionban megkezdődött a nyitó műsor. A futballpályára beözönlött színészek a helghast nép történetét adták elő, attól kezdve, hogy hogyan száműzték őket Helghan kegyetlen, mostoha bolygójára addig, hogy hogya telepedtünk vissza Vektára.
A Radec feltámadása rész az különsen tetszett a közönségnek. Direkt egy magas színészt öltöztettek be a Gyilkológép páncéljába, aki lőni is tudott. Igen tudnia kellett lőni, hiszen neki kellett meggyújtani az olimpiai lángot a kandelláberben egy mesterlövész puskával.

Ezek után az Intergalaktikus Olimpiai Bizottság (IGOC) elnöke, Robert Brevis mondott rövid köszöntőbeszédet,majd Visari kancellárasszony vette át a szót. Anyám ezúttal nem a szokásos fekete gyászruháját viselte, amit annak jeleként hordott, hogy apját és annyi honfitársát is elvesztette a hosszú harcok során. Hosszú sötétkék estélyiruhába öltözött, amiben valóságos királynőnek tűnt. A stadion fényei megvilágították sápadt, megviselt arcát, melyről a smink se tudta eltakarni a nehéz, feszültséggel teljes munka okozta fáradtságot. A beszédén azonban nem érződött. Ezüstös hangja erőteljesen csengett, mintha ezzel is azt mondaná: "Soha nem fogom feladni."
--Üdvözlet mindenkinek!-- kezdte--  Most csodálatos idő van arra, hogy megkezdődjenek a játékok a béke, a becsületesség és a jóakarat jegyében. És ha az égiek is ezt szeretnék, kinek állna érdekében , hogy a szent olimpiai láng ne ragyogjon, és hogy népeink jobban ne ismeressék meg egymást?
Mert a gyűlölet alapja a félelem, és a félelemé a tudatlanság. Ezek a játékok alkalmat adnak nemcsak egymás, de önmagunk, megismerésére, és félelmünk legyőzésére is.
Ez a játék egy kezdeményezés. Egy olyan folyamatnak a kezdeményezése, kezdete, melynek végén, remélhetőleg az újabb generációk, gyermekeink, unokáink, dédunokáink már békében fognak felnőni, és éles fegyvert legfeljebb csak a múzeumokban látnak... vagy a videojátékokban...
(Ekkor hangos tapsolás és éljenzés tört ki a lelátókon. "Jó fej az öreglány!"-- jegyezték meg az emberek egymásnak.) Az úrnő így folytatta.--Kívánok minden egyes olimpikonnak, függetlenül attól, hogy honnan jött, vagy milyen származású, sikerekben, örömökben gazdag játékot, a bíráknak pártatlanságot és igazságos döntéseket, a  nézőknek pedig önfeledt szórakozást, és tiszta, élményekkel teli szurkolást! Most pedig üdvözöljük az egyes bolygók játékosait és csapatait!

Erre felcsendült az ütemes zene, és a különböző bolygók  olimpiai csapatai az ábécé sorrendjének megfelelően, lépett a stadionba . Először Aoiviridis csapata vonult be. Mind az Aoi, mind a Viridis vidékeiről jöttek szép számmal férfiak és nők, széles mosollyal, vidáman integetve a közönségenk, ahol szintén elég sok honfitársuk foglalt helyet.
A zászlójukat, melyen fehér alapon egy függőlegesen osztott, félig kék, félig zöld kör állt, Jake Walder, egy magas, szőke, világoskék szemű huszonéves férfi vitte, a kosárlabdacsapatuk kapitánya. 

Aoiviridis-t Bethunia csapata követte egyszín lila zázslajával.  Kedves, mosolygós, karamellbőrű polgárai a józanságot és a bölcsességet tekintették legfőbb erényüknek. Utánuk Celian bolyjának olimpiai csapata jött be a maga kicsi, vékony atlétáival.  Katonai szempontból Celian a légi erejéről ismert...

A vége felé Vekta után megérkezett Verdunia csapata is, Nyugtáztam, hogy Val is a csapatban van, és ahogy mosolyog és integet a közönségnek,  semmi baja nincs.

Én éppen a kórházi szobám tévéjén figyeltem az eseményeket (ezt a Diversitas-i összecsapást nem sikerült megúsznom sérülés nélkül, de szerencsére komolyabb bajom nem történt), miközben Zoe Templar doktornő éppen vizitre jött hozzám a főorvos, Nikol Savic és néhány ápoló kíséretében.   A főorvos a néhai Mandor Savic unokaöccse volt. Azé a Dr. Mandor Savic-é, akit a szintén néhai Vyktor Kratek ezredes kényszerített biológiai fegyver kifejlesztésére... természetesen az emberek kiirtására....
Templar adjunktusnő elégedetten nyugtázta, hogy gyógyultnak lehet nyilvánítani, és kérte az egyik nővért, hogy készítse el a zárójelentésemet. Mikor  a kórházi személyzet többi tagja továbbment, én kettesben maradtam az adjunktus asszonnyal.
--Csodálom önt, kedves doktornő, hogy ennyire nem gyűlöli a helghast népet., azok után, ami az édesapjával történt...
--Semmi bajom a helghasttal mint néppel.-- válaszolt ő-- A kancellárasszonyt pedig kimondottan kedvelem. Egyedül egyvalakivel nem tudok még most se kibékülni az ön népéből : apám gyilkosával. Bár érdekes, hogy amikor kislányként találkoztam azzal az utolsó gazfickóval, egyáltalán nem tűnt szörnyegenek a páncélja és a sisakja ellenére se: inkább bűnbánatot láttam a szemében, mint gyűlöleltet vagy vérszomjat. De nem... nem tudok neki megbocsájtani, még úgy se, hogy tudom, hogy a vérdíjának egyharmadát, azt a hárommillió vertét arra ajánlotta fel, hogy tanulhassak. Érdekes az is, hogy pont ő hívta fel a figyelmemet a két Zypress doktorra, akiknek a munkásságából én is nagyon sokat tanultam.

A doktornő természetesen Radec tábornokról beszélt, aki számomra példakép, számára viszont egy gonosz szellem volt.
--Egyébként pedig... nem én vagyok az egyetlen ember, aki ebben a kórházban dolgozik.-- váltott témát
--Megkérdezhetem, melyik Zypress doktor szimpatikusabb önnek?
--A fiatalabbik: Martyn Zypress. Igaz, hogy az apa, Achim, sokkal nagyobb koponya volt, sokkal mélyebbre ásott a kutatások terén, de Martyn inkább foglalkozott magával a beteggel, és az írásai is érthetőbbek voltak számomra, és más orvosok számára is.

Ekkor azonban megszólalt a csuklómon lévő vészjelző. Kellan hívott, hogy nanobombákat helyeztek el a stadion alagsorában, és nekem is ott kell lennem, hogy segítsek a hatástalanításukban, annyi van belőlük.Gyorsan kikértem a zárójelentést, az egyenruhámat, és már útra kész voltam.
Ez az árnymarasall-lét átka! Mindenhez kell értenünk, ami a harcászathoz és a hadászathoz köthető. Nemcsak felderítőknek, mesterlövészeknek és jó közelharcosoknak kell elnnünk, hanem a tűzszerészethez is kell értenünk.
 Ráadásul úgy kell tevékenykednünk, hogy senki ne tudjon róla, , majd elviharzottam a kórházból
--Bájos teremtés.-- jegyezte meg Savic főorvos , mikor elhagytam a kórházat.

Megérkeztem a Sydon-i stadionba, ahol az alagsorban Kellan és néhány tűzszerész a Helghast Biztonsági Ügynökségtől már várt .
Megérkeztek a K-9-es alakulatok is a nyomkereső kutyáikkal, és lassan bár, de sikerült feltérképeznünk a nanobombák helyeit.
A mini számítógépem segítségével megtaláltam a nanobombák egy részének központi vezérlő egységét, amit a tűzszerészek hatástalanítottak. Ám ez csak az egyik ilyen egység volt:  ahogy a virtuális térképen láttam, akadt még belőlük egy tucat, amik ráadásul nem csak irányítani tudták őket, hanem termelték is. Ez a JSt-fickó még a néhai Jorhan Stahl-nál is elmebetegebb volt!
Kellan a VSA egységeivel a stadion nyugati szektorába vette az irányt, miközben én a (a számítógép koordinátái és a női megérzéséem alapján) a lelátók felé tartottam. Épp jókor, hiszen az üres ülőhelyek közt megláttam egy hét-nyolcéves-forma szőke kislányt bóklászni.
--Maradj ott, ne mozdulj!--kiáltottam neki, de ő ügyet se vetve a hangomra, ment tovább., rálépve az egyk ilyen nanoméretű robbanó bogárra, aktiválvan annak robbanó szerkezetét.
A másodperc töredéke alatt kellett cselekednem. Odateleportáltam a kis szőkeséghez, a karjaimba vettem, és sikerült a pályán landolnom vele, mire a bomba felrobbant, így ép bőrrel megúsztuk a dolgot mind a ketten.
A kis szőke a szemebe nézett majd magára mutatott, a karját keresztbe fonta, , majd az ujját rám szegezte. Akkor vettem észre a blúzán a kitűzőt: Lea Vitelli Általános Iskola Siket és Nagyothalló Gyermekek és Fiatalok Részére. 
Elmutaogatta, hogy Lilinek hívják, és hogy a csoporttársaival jött megnézni az olimpiát. És hogy a kedvenc meséje a Piroska és a farkas.
Odaértem vele a stadion kijáratához, ahol is azt láttam, hogy Aeneas nyugtatja a gyerkekre vigyázó apácát, (aki hallott), hogy minden erőnkkel keressük Lilit.
--Mennyi idő, mire megtalálják?-- kérdezte a nővér aggodalmaskodva
--Kevesebb, mint gondolná.-- válaszoltam a fiú helyett én, mire a szerzetesnő arca felderült. Nem győzött hálálkodni, mikor a gyerekek odasereglettek hozzám, hogy jobban megnézzenek.
Néhány néző is volt ott, és elégedetten bólogattak.
--A mi Echónk.... a mi Piroskánk...-- mondogatták
 
Ekkor kaptuk  a hírt, hogy egy csapat ismeretlen betört az olimpiai faluba, és elraboltak néhány atlétát. Ez a nanobombás akciójuk tehát csak egy elterelő hadművelet volt.
A tetejébe még azt a hírt is megkaptuk, hogy Peter Brandenburg szenátort, Vektaváros elöljáróját meggyilkolták. Három golyó a szívében végzett vele, amit egy kis kaliberű lővegyverből adtak le az áldozat közvetlen közeléből--állapították meg a ballisztikusok.
Sebastian Thompson tábornok nyilatkozott az üggyel kapcsolatban a televíziós casatornáknak. Szerinte egyértelmű, hogy a helghastok tették ezt.
Ráadásul az anyámat is szidta, hogy ez az olimpiai játékot is csak azért szervezte, hogy megtévessze az embereket. El akarja nyerni  bizalmukat, hogy aztán a helghastok könnyebben kiirthassák őket.
Nekem ekkor ökölbe szorult a kezem, mikor egy tenyér simult a vállamra. Megfordultam, és láttam, hogy Aeneas volt az.
--Nyugodj mg--vetette rám zöldesbarna szemeit-- És járjunk a túszdráma végére!!
Beültünk egy polgári légi járműbe, hogy a tett helyszínére érjünk. A repülés alatt Aeneas megint megnézett egy bejegyzést Radec titkos naplójából.

"Kedves Naplóm!"-- kezdte
"A harc már az álmaimba is elkísér. Minden éjszaka azt álmodom, hogy részt veszek egy harcművészeti tornán. Olyan ellenfeleim vannak, min egy kincsvadász, egy lángoló fejű, pszichopata bohóc, vagy egy kiborg nindzsa...
De úgy érzem, hogy álombeli ellenfeleimtől az ütéseken, rúgásokon, lövéseken és kardcsapásokon kívül mást is kapok. Olyasmit, amiből lehet tanulni. Itt van a kis, sárga rapper kutyus, aki mintha csak két dimenzióban lézetne. Parappának hívják, és van egy jelmondata: >>Mert el kell hinnem!<<
Ez a mondat erőt ad neki, aminek köszönhetően egyike a lejobb harcosoknak. Ahhoz, hogy nekünk is sikerüljön, el kell hinnünk, hogy győzni fogunk. Másként nem lehetséges."

Mael Radec, édes Főbepuffancs! Ezek a szavak nekem is erőt adnak, csak úgy, mint a fiúknak. Ígérjük, hogy küldetésünket sikerre visszük. És az is meglep, hogy ilyen kedvesen nyilatkozol ellenfeledről. Ez lenne hát z az oldalad, amit a nyilvánosság elől annyira titkoltál?

Mesiko-szan•  2015. január 20. 09:29

Elixis (folytatás-VII:)

--Aggódom Echóért-- kezdte Aeneas a Diversitas-Város külterületén lévő borospince-rendszerben, ahová a civlikeket menekítették Kellan-nal
--Nyugodj meg.-- válaszolt Lucas-- A húgocskám egy egyszemélyes hadsereg. De, mutasd, mi van a nyakadban? Milyen "talizmán" ez?
Kellan elvette a félig japán sráctól a nyakbavalóját, amiről kiderült, hogy egy külső adathordozó egység volt. betették egy fiatal aoiviridisi srác miniatűr számítógépébe, mire megjelent a monitoron...
... Radec akkor még ezredesként. Ezt mondta a felvételen:
"Kedves Szemlélő!
Ha most ezt a felvételt nézed , én már valószínű, nem vagyok az élők közt.
A küzdelem továbbra is tart, és azoknak, akik békét akarnak, várniuk kell. Mert ha valaki békét kezdeményez a háború közepén, annak törekvése hiábavaló.  Annak csak a gyors halál jelentheti az egyetlen békét.
A háborúnak viszont előbb vagy utóbb vége kell, hogy legyen. Ezt pedig csakis úgy érhetjük el, ha megadásra kényszerítjük az ellenséget. Ehhez azonban jól kell ismernünk  mind a védekezés, mind a támadás stratégiáját. Szun Ce is megmondta, hogy>> Az a tábornok, aki járatos a védekezésben, az a föld legmélyebb titkos zugaiban búvik meg; az, aki járatos a támadásban, az az ég legfelső régióiból tör elo. Így egyrészt képesek vagyunk megvédeni magunkat, másrészt olyan győzelemhez jutunk, amely teljes.<<"
--Az ég legfelső régiói!-- kiáltott fel Aeneas-- A deszantosaink!

Kellan felhívott enegm, miközben én egy régi gyárépület udvarán rejtőztem el egy árnyékos sarokban, hogy megtudja, merre vagyok, és hogy be tudja mérni a tartózkodási helyemet.
Ezután láthattam, ahogy Aoiviridis légi desszantosai ejtőernyővel ugranak le az égből, és erednek a holt robotok nyomába. Mivel sokkal jobban ismerték ezt a helyet, mint az élőholtak, pontosabban , mint az, aki irányította őket, egykettőre végeztek velük. Felülről lepték meg őket, így esélyük se volt  még arra se, hogy bármelyikőjük is folytathatta volna a működést.
Előbújtam a rejtekhelyemről, mikor megpillantottam a parancsnokukat, Mingtian de Erzi-t, azaz Ming ezredest.
--Jól van, hölgyem?-- kérdezte azzal a védjegyévé vált fültől fülig mosolyával
--Voltam már jobban is.-- válaszoltam-- De nem panaszkodok
Miután a szakértők megvizsgálták  megsemmisített kiborgzombik tetemeit, megállapították, hogy ezek páncélzatát és belső vázszerkezetét is a JSt- kód fémjelzi. De kire utalhat ez a három betű? Ki lehet az az elmeháborodott, aki így semmibe veszi a holtak méltóságát? És miért akarja meghiúsítani törekvéseinket a békére?

Ezt az ütközetet megnyertük, hála Aeneas gyors helyzetfelismerésének, a desszantosok hősiességének, Kellan-nak, és egy nemes harcos emlékének, aki holtában se feledkezik meg övéiről 
Mivel a Diversitas-városi borospincék szolgáltak menedékül. úgy gondoltuk, erre a győzelemre, és arra, hogy senki élőnek nem történt baja, koccintottunk a drága vörös és fehér nedűkkel.