M.Laurens • Blogja

SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA

Ti meggyilkolnátok a kis madárkát,

A láng torkú lényt, ki új hajnalt dalol.

Mezők hajnalkönnyeit magukba zárják:

S a fény, a fény kitör majd valahol.

A bánatos hattyút miért bántjátok

Magányában az elhagyott tavon?

Párjához szólna édeskés bús dala,

Mely két szerető szívet odavon.

És mit vártok, egy megtört dalnoktól,

Ki mocsokban is reményt énekel,

Ki vágyakozva a szépségre gondol,

Mi létezik: mert léteznie kell!

Budatétény 2022 október. 6.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

 A VÉN-CSONT

Én a vén-csont, szárny szegetten,

Hasztalan ülök itt, az üres téren,

Hátam hajlott, mint egy görbült kanál.

Kunyerálok pár nyamvadt szóért régen,

Károgva, akárcsak egy vészmadár.

Hogy miért fáj lelkem, senki sem kérdi,

Fejemen ritkul a kóc, pár szalmaszál...

Van annak, több mint félszáz éve tán.

A Kaszás leheletét bőröm is érzi,

S a sírgödör mélye, már testemre vár.

Budatétény 2022. április 2.

(Közeledő 70. születésnapomra.)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

 NÉMA PANASZ

• Eltiportan • 

Reszkető panasz száll fel a magos égbe,

Hogy a fájdalmaknak mikor lesz már vége.

Ám inkább elmondja baját e világnak,

Velőtrázó sikolya e földi némaságnak.

Nézd amott a szegény málhás szamarat,

Addig cipeli terhét, míg meg nem szakad.

Senki sem segíti, mindenki csak nézi,

Kínjait gúnyos arcok sora tetézi.

Ott egy árva bogár: az út menti porban

Még vonaglik, szenved szegény, eltiportan.

Kétségbe esve néz, maga körül széjjel,

Segítségért kiált némán: két szemével.

Lásd az eresz alatt, az elárvult fecskét,

Fészkét a galádok botokkal leverték

Fiókái teste fölött némán gubbaszt,

Nem csivitel többé: csak könnyeket hullat.

És a görnyedt hátú, nyolcvanéves néne,

Azt sem tudja már szegény, hal-e vagy él-e.

Arrébb lökik, mit lábatlankodik még itt,

Nyolcvan év nyomorát: semmibe se nézik.

Bárhová is nézel, szemed kínra talál,

Mindegyik rémesebb, mint maga a halál.

Reszkető sikolya földi némaságnak,

Jobban leírja panaszát, e rút világnak.

Budatétény 2022. Január 10.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HA MENNEM KELL...

Ha mennem kell Uram, hadd repüljek szárnnyal,

Hófehér arcommal, hófehér madárral.

Aranyként sugárzó bársony napsütésben,

Búzavirág színű, szép felhőtlen réten.

Madárcsicsergéssel, rigók nótájával,

Gyöngyvirágszín lepkék siserahadával:

A tiszta kék égnek boltozata alatt,

Akár egy galamb, ki párja felé halad.

Hisz - te tudod, Uram - hidegben születtem,

rideg tájon, havas fák alatti néma szürkületben.

S attól fogva a mély hóban küzdve jártam.

E végső utamon, hadd lehessen szárnyam.

2021. november 8.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

NÉLKÜLED

[Kései szerelem]

Ha bűnösként ismét eléd megyek

hinnéd e, hogy érted megszületek, 

vagy gyötörne tovább is a kétség,

mikor ismét megbocsájtást kérnék? 

Éreznéd e hangomban a rezgést, 

mi szorongva várja a megértést? 

Nem tudhatom mivé leszek akkor, 

ha eltaszítasz immár sokadszor. 

Nem tudom, hogy fog e fájni ismét, 

ha szívemet örökre el vinnéd; 

vagy csendesen megfognád két kezem, 

s elhinnéd, hogy többé nem vétkezem. 

Gyáva vagyok s félek újra kérni, 

Félek reménytelenként remélni. 

Jó messzire menekülnék tőled, 

Magam mögé elbújnék előled, 

Mert nélküled az élet sem becses, 

És az öröm is csak rettenetes!

2020. október 19.