M.Laurens • Blogja
IsmertetőKÖLTŐI KÉPEK & ESZKÖZÖK ( széljegyzetek...
Bő előszó :
Kedves amatőr költő barátaimnak ajánlom ezt a kis (nem teljes) összeállítást, hogy nagyobb biztonsággal legyenek képesek eligazodni a verstan útvesztőiben. Egyre több hozzám hasonló amatőr barátomtól halottam olyan visszajelzést, hogy a „profik” kíméletlen kritikát gyakorolnak velük szemben ( más oldalakon), és legszívesebben feladnák a hobbijukat , ami egyben az egyetlen szórakozásuk. Íme néhány általam is ismert, megtörtént eset.
Akadt, akinél azt kifogásolták, hogy a versében szóismétlések vannak. Volt, akinél a ragrímeket kifogásolták, volt akinél azt mondták, hogy minek többször és többféleképp leírni ugyanazt. És volt, akinél a költői képek hiányát kifogásolták. Sajnos az igazság az, hogy ezek a „profik” a legtöbb esetben önmaguk sincsenek ezek szerint tisztába a verstan alapjaival sem (középiskolás szinten). A szóismétlések a vers dallal való rokonságának egyenes ágú gyermekei. A fokozás a halmozás, a refrén, az anafora, mind-mind az ismétléseken alapul. A költői képek palettája pedig annyira széles és szerteágazó, hogy művészet elkerülni őket. Olyan ez, mint amikor a székely rohan az erdőben a négy méteres létrájával. Szinte isten csudája, ha nem horzsol meg egy fát sem, hogy vadabbat ne is mondjak.
Az persze más, ha valakinek más a gusztusa, és a „csak”–on kívül is akar valamit mondani. De könyörgöm alázattal, ne tegye. Először azért, mert kellő tudás nélkül …-ét csinál magából. (És ez volt itt a lentebb jegyzett költői detrakció ) -Flancos szó ugye?-. De ez a jobbik eset. Mert-ugye az már más lapra tarozik, hogy aki szalad az erdőben, az nem mind akar maratoni futóbajnok lenni. Lehet, hogy a medve kergeti, vagy a kórság, esetleg csak kedvtelésére futkorász. Így vagyunk ezzel sokan, mi amatőr költők, írók. Persze tetszik ha kurjongatnak, hogy milyen ügyesen kapkodjuk a sarkunk, de ha röhögve azt mondják, hogy hova futsz tata, azzal a rusnya nagy … geddel, ( még egy detrakció ) az persze rosszul esik. Merthogy ez maradt csak és szebb a röhögéstől sem lesz.
NO! Egyszóval azért tettem ide kedves sorstársaimnak ezt a gyűjteményt, hogy legyen mihez nyúlniuk, ha kétségeik támadnak a maguk, vagy más tárgyszerű értékelésével szemben. Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy az közérthető legyen, még akkor is, ha ez nem olyan "nagy-emberes".
Az írás természetesen nem teljes, és annak teljes tudásanyaga sem az én zsenialitásomat dícséri, csupán a szorgalmamat és sok évi deresre huzatásom által felhalmozott védekező reflexem eredményeit, amit az engem követő társaimnak gyűjtöttem egy csokorba, és némileg emészthetőbb formába. Legyen ez amolyan széljegyzet amihez vissza-vissza térhettek ha bizonytalanok vagytok, hogy a "nagy-ember" valóban olyan nagyot mondott-e, hogy attól sarokban kell majd térdepelnetek morzsolt kukoricán.
Köszönöm a figyelmeteket, és forgassátok egészséggel az egeret a sorok közt!
M. Laurens alias Miklós
KÖLTŐI KÉPEK & ESZKÖZÖK
( széljegyzetek a teljesség igénye nélkül )
STÍLUS ALAKZATOK
( a stílus élénkítésének eszközei )
Alliteráció: betűrím versben, ritkábban prózában, két vagy több egymás után
következő szó kezdőhangjának egyezése.
( „Barlangjában belől bömböl a mord medve.” Csokonai Vitéz Mihály )
Ellentét: Két egymással ellentétes gondolat, hasonló szerkezetű megfogalmazása,
a nyomatékosság kedvéért. A szövegösszefüggést szerkezeti szinten is biztosító
nyelvi megoldás.
( „Vár állott, most kőhalom; / Kedv s öröm röpkedtek, / Halálhörgés, siralom/
Zajlik már helyettek.” Kölcsey Ferenc)
Eufemizmus: A szóképekkel rokon stíluseszköz. Kellemetlen, durva, vagy illetlen fogalmakat kifejező szó helyett valamilyen szépítő, enyhébb árnyalatú szó, vagy
szóalakzat/gondolatalakzat. - Például a halál szó kerülése. -
(„Létem ha végleg lemerűlt / ki imád tücsök-hegedűt?” Nagy László)
Felkiáltás: A szónoki vagy költői beszédben egy-egy mondat, mely a rendes kijelentő alaktól eltérve felkiáltó alakot vesz föl, csodálkozást, intést, rettegést, fohászkodást, buzdítást, fájdalmat, haragot és más indulatokat fejez ki és rendszerint indulatszókkal jár.
( „Ó, ehhez nemcsak rím kell, ehhez több kell!” Tóth Árpád)
Fokozás: az ismétlés sajátos esete, melyben a rokon értelmű szavak, gondolatok egyre növekvő sorrendben követik egymást. A növekedés lehet mennyiségi vagy minőségi.
( „Ah, úgy van, úgy lesz, úgy kell lennie!” Vajda János)
Halmozás: A szavak, szószerkezetek, mondatok olyan ismétlése, amelyben eltérő hangalakú és egymást kiegészítő jelentésű nyelvi egységek követik egymást; lehetnek azonos mondatrészek, alá- és mellérendelő viszonyban álló nyelvi egységek.
(„Tanulj dalt a zengő zivatartól, / Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,” Vörösmarty Mihály )
Ismétlés: a szavak, szószerkezetek megismétlése a nyomaték, az erősítés miatt.
- Egy szó többszöri ismétlése (nyomósítást, indulatot fejez ki)
- Anafora (a verssorok elején visszatérő szó, szócsoport)
- Refrén (sorok, versszakok ismétlődése)
-Gondolatritmus (teljes gondolatok, mondatok, mondatrészletek visszatérése)
-Variáció (ugyanaz a dolog más változatban tér vissza)
Inverzió (anasztrófa): Vagyis felcserél szavakat, ezzel nyelvtanilag szokatlan szórendet alakít ki.
Alkalmazásának többféle célja lehet: kiemelheti a mondanivalót, az ellentéttel erősítve nyomatékosít,
hatásosabb lehet a szövegritmus, a rím és lehet az archaizálás (régiesítés) eszköze is.
("Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó." Petőfi Sándor )
Kihagyás vagy Elhallgatás: A költői detrakció olyan esete, amikor a szöveg lényeges elemét, gondolatát,
mondatát hallgatja el a közlő feszültségkeltés céljából, így azt az olvasónak kell önmagában kiegészítenie.
( „Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a... „ Arany János )
Költői kérdés: A dialógus eszköze, kifejezhet érzelmet, lehet a pátosz eszköze, a
gondolat menetének kiélezését szolgálhatja. Fajtái:
- érzelmet kifejező kérdés (interrogatio)
- szemrehányó kérdés (epiplexis)
- színlelt kérdés (kétkedés, dubitatio),
- tűnődő kérdés (kommunikáció, communicatio).
Paradoxon: stilisztikai gondolatalakzat, amely látszólagos képtelenséget, ellentmondó állítást tartalmaz.
( „Nem mondhatom el senkinek Elmondom hát mindenkinek” Karinthy Frigyes )
SZÓKÉPEK
(a képszerűség költői eszközei)
Hasonlóságon alapuló képek:
Megszemélyesítés (personificatio): Stilisztikai alakzat. Olyan metafora, amelynek egyik
eleme valamely elvont fogalom, természeti jelenség vagy élettelen tárgy, a másik pedig
élőlény, amelynek tulajdonságait átvisszük az előbbire.
( „titkos szavaktól reszket a homály” Kosztolányi Dezső )
Metafora(összevont hasonlat): Két fogalom tartalmi hasonlóságán alapuló szókép.
A metafora jelentéstani sűrítettsége a tartalom és a hordozó együttes jelentéséből fakad,
e két dolog képzetének kölcsönhatása eredményezi. A teljes metaforában jelen van mind a fogalmi (tartalom), mind a képi (hordozó) elem.
( „Országok rongya! könyvtár a neved,” Vörösmarty Mihály )
Allegória: Elvont fogalom megszemélyesítése (metaforák, megszemélyesítések
sorozata által). Két fajtáját különböztetjük meg:
egyértelmű (explicit) : „ Miatta nem tudja a részeg,/ ha kedvét pezsgőbe öli,/
hogy iszonyodó kis szegények/ üres levesét hörpöli.”( József Attila ).
rejtett (implicit): "Tombold ki, te özönvíz, / Tombold ki magadat,/
Mutasd mélységes medred,/ S dobáld a fellegekre/ Bőszült tajtékodat; " (Petőfi Sándor). Ez esetben nyilvánvaló, hogy költő a népharagra utal a képpel.
Hasonlóságon és érintkezésen alapuló képek:
Szimbólum: A költői nyelv legnagyobb hatású stíluseszköze, saját jelentéssel és egy mögöttes értelemmel is bír. A versekben használt költői eszközök közül a szimbólumok
olykor rejtélyessé teszik a mondanivalót. Fehér szín- tisztaság, ártatlanság,
bilincs- rabság; galamb, olajág-béke; kereszt-szenvedés stb.
(„Fényesebb a láncnál a kard” Petőfi Sándor. Lánc = rabság, kard= harc )
Szinesztézia: Az egyik érzékszerv keltette benyomást a költő egy másik érzékszervhez tartozónak írja le. A metaforával rokon kép.
(„Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő." Tóth Árpád)
Érintkezésen alapuló képek:
Metonímia (névátvitel):. Költői kép, amelyben egy adott szó - formájának és elsődleges
jelentésének megváltozása nélkül - egy másik szót helyettesítve új jelentéssel gazdagodik.
Köznyelvi előfordulása is gyakori, a költői képekben kiemelt szerepe van. A kapcsolatba
kerülő fogalmak viszonya lehet:
ok-okozati: „itták a mámort” –berúgtak-
térbeli: „alszik a város „ - Az emberek alszanak -
időbeli: „ századunk felfedezései” - új felfedezések-
anyagbeli: „nincs egy vasa sem.” – szegény –
Szinekdoché: Jelentésátvitelen alapuló költői kép; a metonímia egyik fajtája.
Stilisztikailag a metonímiával nem vetekedhet, de a kifejezés változatossá tételében
(a metonímiával együtt) nagy szerepe van. Két fő típusát különböztetjük meg.
A nem és a fajta fölcserélésén alapuló: „Öklének csapásit sűrűn osztogatja:/ Ömlik a vér száján és orrán a vadnak” (Arany János)
A rész és az egész viszonyán alapuló: „Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály)
Hasonlat: a költői hasonlat két dolog (személy, tárgy, esemény, jelenség)
összehasonlítása, közös tulajdonságaik alapján.
( „Mint komor bikáé , olyan a járása ... " Arany János )
Egyéb stíluseszközök:
Költői jelző: A költők gyakran használnak olyan mellékneveket, amelyekkel magunk elé tudjuk képzelni azt a szót, azt a kifejezést, amihez kapcsolódik a jelző. Érzékletes, különlegesen szép, kifejező, képszerű jelző. Színesíti a verset
Körülírás: Retorikai szerkezet, amelyben egyetlen szóval megnevezhető, megjelölhető fogalmat több szóból álló kifejezés, esetleg valamilyen nyelvi szerkezet helyettesít.
( Szépsége nem kis kívánni valót hagy maga után = ronda)
Oximoron: Retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó
fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó
( „ Testvérünk voltál és lettél apánk.” József Attila)
Célzás (allusio): Rájátszás, más költők, írók szavaira, vagy egy közismert kifejezés, mondat más, új szövegkörnyezetben történő felhasználása. Az allusio csak sejteti a tárgyat, nem nevezi meg. Hatását a beszélők, az író és az olvasó közös élményén, közös ismeretein alapulva fejti ki. Gyakori a retorikai műfajokban. Például a prédikációkban a Szentírásból idéznek, vagy ünnepi köszöntőkben lírai részletek, bölcs mondások, közmondások stb. nyitó és/vagy zárógondolatként jelennek meg. Pl. Arany János Magányban című versében a Szózat fordulatait idézi be:
„Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott hol a mártír-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem”
Pátosz: Retorikai, stilisztikai kifejezésmód, feladata érzelmek vagy elköteleződés előidézése, létrehozása az adott témával kapcsolatban. Emelkedett hangnemet képvisel aminek célja, a hallgatóság magával ragadása és a tárgy személyessé tétele. Másik célja, hogy érzékeltesse a beszélő elhivatottságát a tárggyal kapcsolatban.
(„Eljött hát végre a pusztánkba / Isten szent küldöttje: a Sátán. /
Szüzek voltunk a forradalmak / Magas, piros, hős nászi-ágyán.” ) Ady endre
-------------------------------------------------
--------------------------------------------------
Felhasznált irodalom:
Fogarasy Attila: Költői eszközök 2011
Nincsa: Szimbólum a mindennapokban és a költeményekben
Stilisztika : Stílusalakzatok és a képszerűség stíluseszközei
Szálka Márta: Magyar irodalmi fogalomtár az érettségihez
Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan
Webes források:
Enciklopédia Fazekas: http://enciklopedia.fazekas.hu/
Kislexikon.hu: http://www.kislexikon.hu