M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

AGGLEGÉNYEK & FÉRJEK

[Nézőpont kérdése]

- Az ördögbe is, ezek a külföldiek,

Az asszonyokat előlünk elragadják.

- De nincs mit tenni az ellen sem,

 Ha az anyósodat visszahozzák. 

Pest-Buda, 2025. április 5.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

A POLITIKUS

Nincs politikus, ki ígérni ne merne,

 Bár olykor ellenkezője, minden egyes tette.

Mert szavakból épít Ő, naponta légvárat,

 De az ígéretek betartása: örökké is várhat.

 Tanácsokat oszt másoknak kapáról, kaszáról,

De tőle a kétkezi munka: ugyancsak távol.

S tudj, isten honnan fussa néki olyan sokra,

Kolbászból a kerítése, kéménye meg torta.

Nincs politikus, ki utcasarkon kéregetne,

Hacsak nem, a TV-ben voksért szerepelve.

Tornyot emel szóból, s alá meg légvárat,

De az alap mi tartaná, a valóság: az várhat.

Ha mégis akad kivétel, ami nagyon ritka,

 Deáknak, Széchenyinek ugyancsak nagy híja!

Budatétény 2025. március 03.

M. Laurens

 A NÉGYSARKOS KÖR

• Homo Politicus •

Ki képtelen buborékból

Fa karót hegyezni,

Talpat mosni lába híján,

Tyúkszemével lesni;

S van bátorsága hitetni

Négysarkos kört velem:

Szép-eszének búcsút intve,

Inkább néma legyen!

Budatétény 2022. február 26.

(Vörösmarty Mihály nyomdokain)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

Osztják az észt itt lenn, hűvös halomba,

Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,

S magyarázzák, mitől fénylik a setét,

Bennem meg: két majom játssza az eszét.

Az egyik mondja: okosodj vén marha,

Lukas zsebedtől kinek hízik marka?

S ha ki is lóg feneked a gatyádból,

Legalább szellőzik sok jó-tanácstól.

S így szól a másik majom: ne hallgass rá!

Mindezzel, csupáncsak őt tennéd naggyá.

Aztán majd, imádhatnád éjjel s nappal,

Üres hasad tömné, sok hamis tannal.

És osztják az észt itt, hűvös halomba,

Gyomrom görcsbe rándul tőlük: marokra.

S magyarázzák, milyen fényes a setét,

Bennem, e két majom játssza az eszét.

Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded!

Előttem tükör, s a képembe réved!

2020. október 11.

(Azt kérdezted: néztem-e már tükörbe?)

M. Laurens
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?

 
Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,
amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: "Az öndicséret büdös". Persze azóta sok víz lefolyt
a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék
többségének már meghaladja a felfogóképességét. Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,
sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.
Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már Öreg!
Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható
önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli
versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató
megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen
meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén
izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép
a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első
vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és
a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és
önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.
Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz
önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió lesz a jövő, akkor megadom magam, és veszek egy
gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta az illatos fészkes-fenébe. Szóval marad a kérdés:
"Az öndicséret büdös?". És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?
Mert az enyémet már bedugtam vattával!