M.Laurens • Blogja

Vélemény
M.Laurens•  2022. február 28. 10:42

A NÉGYSARKOS KÖR

M. Laurens

 A NÉGYSARKOS KÖR

• Homo Politicus •

 

Ki képtelen buborékból

Fa karót hegyezni,

Talpat mosni lába híján,

Tyúkszemével lesni;


S van bátorsága hitetni

Négysarkos kört velem:

Szép-eszének búcsút intve,

Inkább néma legyen!

 

Budatétény 2022. február 26.

(Vörösmarty Mihály nyomdokain)


 

M.Laurens•  2020. október 11. 14:59

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

 

Osztják az észt itt lenn, hűvös halomba,

Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,

S magyarázzák, mitől fénylik a setét,

Bennem meg: két majom játssza az eszét.


Az egyik mondja: okosodj vén marha,

Lukas zsebedtől kinek hízik marka?

S ha ki is lóg feneked a gatyádból,

Legalább szellőzik sok jó-tanácstól.


S így szól a másik majom: ne hallgass rá!

Mindezzel, csupáncsak őt tennéd naggyá.

Aztán majd, imádhatnád éjjel s nappal,

Üres hasad tömné, sok hamis tannal.


És osztják az észt itt, hűvös halomba,

Gyomrom görcsbe rándul tőlük: marokra.

S magyarázzák, milyen fényes a setét,

Bennem, e két majom játssza az eszét.


Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded!

Előttem tükör, s a képembe réved!

 

2020. október 11.

(Azt kérdezted: néztem-e már tükörbe?)

 

M.Laurens•  2020. február 26. 09:55

AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?

M. Laurens
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?

 
Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,
amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: "Az öndicséret büdös". Persze azóta sok víz lefolyt
a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék
többségének már meghaladja a felfogóképességét. Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,
sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.
Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már Öreg!
Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható
önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli
versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató
megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen
meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén
izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép
a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első
vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és
a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és
önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.
Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz
önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió lesz a jövő, akkor megadom magam, és veszek egy
gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta az illatos fészkes-fenébe. Szóval marad a kérdés:
"Az öndicséret büdös?". És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?
Mert az enyémet már bedugtam vattával!



M.Laurens•  2019. szeptember 29. 14:47

ELŐJEGYZÉS



Lőrincz Miklós (M. Laurens)

ELŐJEGYZÉS


A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy

csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor

jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb,

és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem

tudnak mit tenni azon kívül hogy ezredszer hallgatják, hogy: „ Fáj a lábam!”

 

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a

körzeti, - bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett

a verdikt: „Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és

jelentkezzen náluk.” … No ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,

a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot amit a

22. kerületikerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam.  Bip-bip-bip…

Bip-bip-bip…  Bip-bip-bip… foglalt. Vagy mellé tették.

No sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.

Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.

Sebaj majd holnap… holnap se…  aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.

Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és

délután egy óra között tudják fogadni.  Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

 

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang „Tizenegy és délután egy..”

Kedd: Hurrá!! Van vonal…  Túúúúú-túúúúú-túúúúú.  Apró kattaanás és géphang:

„Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”

- Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett

hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-

Ismét egy kattanás (No most kezdenek hallgatódzni!) – Egy női hang szól

a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! Gondoltam.

- Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.

- Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést… - röpke csend.

- Kihez szeretne menni?

- Nekem mindegy, mert most mennék először.

- Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.

- Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!

- Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de 

igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.

- Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.

- Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.

- Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és

majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés

mondjuk kétezer húszra valamikor?

- Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,

mert ugye egy óra alatt is elfogy a...

 

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.

Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem

fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.

Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy

december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új

telefonos játékunkat:” Bip-bip-bip… , Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között”

A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a

fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.


 Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek

önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.

- Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

 

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

 

 

M.Laurens•  2019. február 22. 20:32

Elégia a hasztalan szarkazmusról

ELÉGIA A HASZTALAN SZARKAZMUSRÓL

csámcsogni való cinikusoknak 

 

Csalódtam maró gúnyod hatalmában,

mert kukacot találtam savanyú almádban.

Hiába utáltattam meg magam mindenki mással,

jött egy görény, ki vigasztalni sem által.

 

Hasztalan írtam marón fröcskölő kritikát,

elővette fiókjából az undorító humort és fifikát.

Helyben toporzékoltam a levemben (én marha),

saját utálatos testembe s lábamba belemarva.

 

Még így is akadt ki pofátlan rám mosolygott,

nem látta meg bennem a nihilista bolondot.

Cserébe menten leordítottam a hülye fejét;

 dagadt randa varangynak neveztem a nejét.

 

Most már, hogy végre ismét mindenki utál,

fejemen a korona egy szarkasztikus hamutál,

benne néhány cinizmusból itt maradt csikkel,

végre a mindenható ismét csak reám pikkel.

 

És tenmagad, ki e verset most nekem írtad,

vigyorogj csak: savanyú pofám úgysem bírtad.

 

(Budatétény 2019/2013)