M.Laurens • Blogja

Vélemény
M.Laurens•  2019. szeptember 29. 14:47

ELŐJEGYZÉS



Lőrincz Miklós (M. Laurens)

ELŐJEGYZÉS


A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy

csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor

jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb,

és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem

tudnak mit tenni azon kívül hogy ezredszer hallgatják, hogy: „ Fáj a lábam!”

 

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a

körzeti, - bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett

a verdikt: „Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és

jelentkezzen náluk.” … No ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,

a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot amit a

22. kerületikerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam.  Bip-bip-bip…

Bip-bip-bip…  Bip-bip-bip… foglalt. Vagy mellé tették.

No sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.

Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.

Sebaj majd holnap… holnap se…  aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.

Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és

délután egy óra között tudják fogadni.  Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

 

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang „Tizenegy és délután egy..”

Kedd: Hurrá!! Van vonal…  Túúúúú-túúúúú-túúúúú.  Apró kattaanás és géphang:

„Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”

- Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett

hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-

Ismét egy kattanás (No most kezdenek hallgatódzni!) – Egy női hang szól

a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! Gondoltam.

- Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.

- Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést… - röpke csend.

- Kihez szeretne menni?

- Nekem mindegy, mert most mennék először.

- Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.

- Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!

- Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de 

igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.

- Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.

- Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.

- Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és

majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés

mondjuk kétezer húszra valamikor?

- Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,

mert ugye egy óra alatt is elfogy a...

 

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.

Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem

fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.

Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy

december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új

telefonos játékunkat:” Bip-bip-bip… , Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között”

A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a

fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.


 Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek

önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.

- Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

 

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

 

 

M.Laurens•  2019. február 22. 20:32

Elégia a hasztalan szarkazmusról

ELÉGIA A HASZTALAN SZARKAZMUSRÓL

csámcsogni való cinikusoknak 

 

Csalódtam maró gúnyod hatalmában,

mert kukacot találtam savanyú almádban.

Hiába utáltattam meg magam mindenki mással,

jött egy görény, ki vigasztalni sem által.

 

Hasztalan írtam marón fröcskölő kritikát,

elővette fiókjából az undorító humort és fifikát.

Helyben toporzékoltam a levemben (én marha),

saját utálatos testembe s lábamba belemarva.

 

Még így is akadt ki pofátlan rám mosolygott,

nem látta meg bennem a nihilista bolondot.

Cserébe menten leordítottam a hülye fejét;

 dagadt randa varangynak neveztem a nejét.

 

Most már, hogy végre ismét mindenki utál,

fejemen a korona egy szarkasztikus hamutál,

benne néhány cinizmusból itt maradt csikkel,

végre a mindenható ismét csak reám pikkel.

 

És tenmagad, ki e verset most nekem írtad,

vigyorogj csak: savanyú pofám úgysem bírtad.

 

(Budatétény 2019/2013)

M.Laurens•  2018. június 11. 10:58

AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?

M. Laurens

AZ ÖNDICSÉRET  BÜDÖS?


      Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,

amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: „Az öndicséret büdös”. Persze azóta sok víz lefolyt

a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék

többségének már meghaladja a felfogóképességét.  Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,

 sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.

Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már!

Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható

önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli

versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató

megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

 

     Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen

meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén

izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép

a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első

vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és

a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és

önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.

Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz

önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny…

 

    Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió normális, akkor megadom magam, és veszek egy

gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta a büdös francaba. Szóval marad a kérdés:

„Az öndicséret büdös?”. És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?

Mert az enyémet már bedugtam vattával!

 

Budatétény 2018. június. 11.

M.Laurens•  2018. január 6. 14:10

ÚJ ÉV, ÚJ REMÉNYEK?

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

 

M. Laurens

ÚJ ÉV, ÚJ REMÉNYEK?

 

Hogy új év? No meg új remények?

Hamisan szól már régóta ez ének.

Már tavaly is rossz volt a kotta,

És a karmester sem lett jobb azóta.

 

Mivé lettek a tavalyi remények?

Tett semmi, csak ének, meg ének...

Kidalolták már szájunkból a sajtot,

Miközben a muzsika tartott.

 

Ugyan mire az új remények,

Ha még mindig csak ugyan az az ének?

Idén sem változik a kotta,

 Mely a szájadból a sajtot kidalolta.

 

 Budatétény 2018. január 4.

M.Laurens•  2017. január 26. 20:34

HÁROM HAIKU

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

 

M. Laurens

HÁROM HAIKU

 

Ne feledd soha! 

A roszindulat hízlal:

A májad bánja.


&


Ne feledd soha!

Ne legyél túl szívélyes.

Mert gyanús leszel!


&

 

Ne feledd soha!

A barátság múlandó,

 A gyűlölet nem.


Budatétény 2017. január 26.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom