M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

SZIKLA VOLTAM…

Az én kezem fázik,

blúzod alatt játszik,

kis kebleddel incselkedik

száz szívdobbanásig.

Szerettem, felhőtlen

lágy hangú esőben,

szikla voltam, kemény lélek:

s homok lett belőlem.

Zsugorodik létem,

s rám törő setétben,

nincs időm már elsiratni

 sok szerelmes évem.

Budatétény 2017- 2020.

(Nagy László nyomdokain)

M. Laurens:

HIÁBA IS...

Mihaszna minden írásom, 

hiába is szenvedek; 

hasztalan lét van mögöttem:

pusztán csak papír hegyek.

Neved minden betűjébe 

ma is szerelmes vagyok; 

ha kimondom - minden hangnál - 

a nyelvem csupán dadog.

Zsivaj s tömeg sem segíthet,

hiszen ott vagy arctalan... 

Még a csend sem, mert szép neved 

bennem fáj minduntalan.

Megpróbállak elfeledni,

ámde lelkem cserbenhagy:

Nem öli meg szép virágát,

az őszi kegyetlen fagy.

Hasztalan lét van előttem:

megíratlan szó hegyek;

felesleges minden sorom,

ha neved már nincs velem.

Pest-Buda 2014. Augusztus 4.