M.Laurens • Blogja

M. Laurens 

S VAGYOK IMMÁRON...

Karom gyenge, lábam roskatag s fáradt,

a mosoly is már régen arcomra száradt,

s vagyok immáron önmagam árnyéka,

aligha költő, csak elszáradt babérfa.

S babérfának is pusztán csak gyökere,

büszke paripák között: egy kehes gebe.

Budatétény 2020. július 2.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

VALAMI NAGY-NAGY

Valami nagy-nagy

Melegségre kéne lelni.

Valakit végtelenül-nagy

Szeretettel átölelni.

Valami nagy-nagy

Csoda kéne, mi összeköt,

Hogy mindannyian átéljük,

Szíveinkben az örömöt.

Valami nagy-nagy

Kéz kéne, mi felráz minket,

Vagy egy leküzdhetetlen vágy,

Szeretni testvéreinket.

Valami nagy-nagy

Igazság létezik abban,

Hogy örökre elveszítjük

Emberségünk: a haragban.

Budatétény 2020. Június 13

(József Attila nyomdokain, illő alázattal.)

M. Laurens

A HATVANNYOLCADIKRA

 Ismét egy évvel öregebben!

De szeretnék harminc lenni,

Sok szép leányt megkergetni,

Nagy peckesen járni kelni,

S hat forintért Bak sört venni.

Míg a söröm iszogatnám,

A muszklimat mutogatnám,

Dicsekednék minden jánynak,

Mekkora van Miklóskának.

Budatétény 2020. Április 21.

József Attila bocsássa meg nekem!

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ÁBRÁNDJAIM

Oly nagyszerű felhők fölött szállni,

S ábrándjaim angyalává válni.

Hogy viseljem e nagy angyalságot,

E hatalmas égi szabadságot?

Oly magányos lenn a földben lenni

Kísérteni sem ül mellém senki,

Hogy éljem meg e nagy némaságot,

Ezt a bezárt, setét, rút világot.

Ködbe vesznek köröttem az árnyak,

Nem suhognak már az angyal szárnyak.

Ábrándjaim elvesztek örökre,

Boldogságom lehullott a földre.

Budatétény 2020. Április 06.

( Czóbel Minka nyomán )

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

AZ ERŐMŰVÉSZ

A kis csigát a cirkusznak eladták,

Ki lopva leste házából a medvét,

A többiek mindhiába gúnyolták,

A szerepléstől nem vették el kedvét.

Apró testét átjárta a büszkeség,

Hátamon házam, erőművész vagyok,

Ha elmegyek is otthonról,

akkor is itthon vagyok.

Budatétény 2020. Március 29.