M.Laurens • Blogja

Vers
M.Laurens•  2022. november 26. 11:02

HOGY ITYEG A FITYEG

HOGY ITYEG A FITYEG?

Gúnyvers önmagamnak.


No, hogy ityeg a fityeg

Költőcske barátom?

Hogy írnál valami értelmeset is,

Azt bezzeg nem látom.

 

Csak lopod itt a napot,

És tehetetlenkedel?

Hogy az a trampli múzsád,

Tüstént vigyen csak el.

 

S ha nagy költőnek képzeled magad,

Mint ki egykor ityegett talán,

Falakon fityeghetne képed is,

 S nem lennél ily semmi kis parány!

  

Vagy juthatna eszedbe most is,

Számtalan szebbnél szebb gondolat,

- Mondaná Petőfi,-

S ez írás is jobb, ha fiókban marad.

 

Budatétény 2022. november. 27.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M.Laurens•  2022. november 20. 00:50

ELŐRE MEGYÜNK S NEM HÁTRA

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

ELŐRE MEGYÜNK S NEM HÁTRA

 

Előre megyünk mi s nem hátra,

A nyerget felkötjük a ló nyakára,

S a zablát, a farkára tesszük,

Hogy a nagy előre tolatást ne fékezzük.


S kurjantunk néki, ekképp: Hőőő!

Elindulni előre manapság, ekképp kő.

Mert a lovas nemzet s ki igaz Magyar,

A fejlődéshez Vármegyét s Ispánt akar!


Előre megyünk mi s nem hátra,

Ki nem tart velünk, deres várja!

S a zablát, pofájára tesszük,

Hogy a nagy tolatást ne fékezzük.

 

Budatétény 2022. november 20.

(Utóirat: Lassan már a franc sem tudja merre van az az előre).

M.Laurens•  2022. október 6. 20:49

VÁGYAKOZVA

SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA

 

Ti meggyilkolnátok a kis madárkát,

A láng torkú lényt, ki új hajnalt dalol.

Mezők hajnalkönnyeit magukba zárják:

S a fény, a fény kitör majd valahol.


A bánatos hattyút miért bántjátok

Magányában az elhagyott tavon?

Párjához szólna édeskés bús dala,

Mely két szerető szívet odavon.


És mit vártok, egy megtört dalnoktól,

Ki mocsokban is reményt énekel,

Ki vágyakozva a szépségre gondol,

Mi létezik: mert léteznie kell!

 

Budatétény 2022 október. 6.





M.Laurens•  2022. április 1. 01:14

A VÉN-CSONT

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

 A VÉN-CSONT

 

Én a vén-csont, szárny szegetten,

Hasztalan ülök itt, az üres téren,

Hátam hajlott, mint egy görbült kanál.

Kunyerálok pár nyamvadt szóért régen,

Károgva, akárcsak egy vészmadár.


Hogy miért fáj lelkem, senki sem kérdi,

Fejemen ritkul a kóc, pár szalmaszál...

Van annak, több mint félszáz éve tán.

A Kaszás leheletét bőröm is érzi,

S a sírgödör mélye, már testemre vár.

 

 

Budatétény 2022. április 2.

(Közeledő 70. születésnapomra.)

M.Laurens•  2022. január 10. 22:35

NÉMA PANASZ

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

 NÉMA PANASZ

• Eltiportan • 

 

Reszkető panasz száll fel a magos égbe,

Hogy a fájdalmaknak mikor lesz már vége.

Ám inkább elmondja baját e világnak,

Velőtrázó sikolya e földi némaságnak.

 

Nézd amott a szegény málhás szamarat,

Addig cipeli terhét, míg meg nem szakad.

Senki sem segíti, mindenki csak nézi,

Kínjait gúnyos arcok sora tetézi.

 

Ott egy árva bogár: az út menti porban

Még vonaglik, szenved szegény, eltiportan.

Kétségbe esve néz, maga körül széjjel,

Segítségért kiált némán: két szemével.

 

Lásd az eresz alatt, az elárvult fecskét,

Fészkét a galádok botokkal leverték

Fiókái teste fölött némán gubbaszt,

Nem csivitel többé: csak könnyeket hullat.

 

És a görnyedt hátú, nyolcvanéves néne,

Azt sem tudja már szegény, hal-e vagy él-e.

Arrébb lökik, mit lábatlankodik még itt,

Nyolcvan év nyomorát: semmibe se nézik.

 

Bárhová is nézel, szemed kínra talál,

Mindegyik rémesebb, mint maga a halál.

Reszkető sikolya földi némaságnak,

Jobban leírja panaszát, e rút világnak.

 

Budatétény 2022. Január 10.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom