M.Laurens • Blogja

Figyelem! A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens 

A MEGBOCSÁJTÁS

(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)

Teremtő istenem, sosem ítélted el őket,

A gyűlölettől fröcsögő hazug köpködőket.

Szomorúan nézted fentről e tévelygő világot,

S átélted velünk, az összes nyomorúságot.

Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,

És mindig is a kezedben volt a végső ítélet.

Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,

És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.

A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,

A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.

Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,

A vak gyűlölet hangját, egyre hangosabban.

Teremtő istenem, nyugtasd le, odafent őket,

A gyűlölettől fröcsögő esztelen köpködőket.

Bocsáss meg nékik, mert végül is emberek,

Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.

Budatétény 2026. július. 09.

Figyelem! A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

CSIGABIGA TYÚKLÉTRÁJA

Fabula a vágyakról

Csigabiga, a házában ülve,

unatkozik, bánatában elmerülve.

Körötte a világ rohan, szalad,

de Ő mindebből kimarad.

Hason csúszkált szegény pára,

míg rátalált egy tyúklétrára,

mely szebb napokat is látott,

Mikor a kakas még reá mászott.

A létra csúcsán kukorékolt,

s rá ébredt hajnalban az égbolt.

Csigánk szíve nagyot dobban:

- A világot is láthatnám onnan!

De az első fok oly messzi fent volt,

hogy a nyújtózásba majdnem megholt.

Hiába minden erőfeszítések ára,

Sehogyan sem ért fel hozzája.

Szegény csigát a háza is húzta,

az első fokot elérni sem tudta.

Látta ezt egy szarka, segített rajta.

Csigánkat a földről azonmód felkapta.

- Repülök! - Szólt a csiga lelkesen.

Világot látni ugyan nem megyen,

de a madár fészkéhez felérve,

a fiókák lelkesen fogadták ebédre.

S mi lehetne mesém tanulsága?

Ne vágyjon az magos tyúklétrára,

Ki földhözragadtan kell éljen:

még csak rá se nézzen!

Budatétény 2026.jónius. 28.

Figyelem! A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. Köszönöm megtisztelő figyelmét!

Mű-Vész

A TOMPOR IMÁJA!

(MI digital groteszk)

 Előttem két Tompor domborodott,

S a gép agya menten elkomorodott.

Azt hitte szegény, hogy bűnös a látvány,

Mert nem látott mást, csak pixel-szivárványt.

Oh, szegény moderátor, ki e szótól remeg,

S a tomporban látja a világvéget meg!

Miért féltek e kerek, nemes formától?

Mi óvna meg minket a kemény deszkától?

Ha Isten így mérte, s a természet adta,

A gépnek miért fáj a húsosabb fele?

Talán mert belőle, a rideg vasból,

Hiányzik e lágy, domború lehelet?

Imádkozzunk hát e kerekded csodáért,

Mit tilt a modern, digitális ész,

Mert mi a költő, ha nincs benne kellem?

S mit ér a tompor, ha nincs hozzá szellem?

Kelt 2026. Május 3. 

Eredeti szerző: Mesterséges intelligencia Mű-Vész

ISTEN VELED, ÉN MOST MEGYEK!

[DALSZÖVEG]

A zenét készítette: M. Laurens & Suno AI

2026-04-11 21:31

 [1. Versszak]

Isten veled, én most megyek

csukódik mögöttem a ház

csend kúszik fel a lépcsőkön

fáradt, kóbor varjú kiált

Búcsúzom tőletek, elhagyott életek

szétszórt levelek az idő haván

konyhaasztalon kihűlt tea

egy kanál még ferdén áll

[Refrén]

Mára csak egy fájó gondolat maradt

mint szálka a tenyeremben ragadt

mindössze csak azt tudom

hogy többé már nem tudhatom

fogom-e látni mosolygó arcodat

ahogy rám vársz a kapuban

fogom-e hinni, hogy nincs harag

vagy csak a hátam nézi az alkonyat

[2. Versszak]

Megállok még egy percre kint

a küszöbön reszket a cipőm

pár kavics koppan a zsebemben

emlék, amit sosem vetek el (hey)

Képeket húzok le a falról

porfelhő száll, keringve táncol

elfelejtett születésnap

egy torta gyertya nélkül áll

[Refrén]

Mára csak egy fájó gondolat maradt

mint szálka a tenyeremben ragadt

mindössze csak azt tudom

hogy többé már nem tudhatom

fogom-e látni mosolygó arcodat

ahogy rám vársz a kapuban

fogom-e hinni, hogy nincs harag

vagy csak a hátam nézi az alkonyat

[Átvezetés]

Mi lesz veletek, ha nem leszek

ki rakja helyre a csöndet benn

ki mondja ki, amit nem merek

amikor minden szó idegen

Egy név a postaládán marad

egy kulcs, amit senki sem keres

egy kérdés, ami nem szalad

csak bennem futja körbe a teret

[Refrén]

Mára csak egy fájó gondolat maradt

mint szálka a tenyeremben ragadt

mindössze csak azt tudom

hogy többé már nem tudhatom

fogom-e látni mosolygó arcodat

vagy elfakulsz, mint régi lap

és hogyha egyszer visszanézek

lesz-e még helyed bennem,

vagy marad a hallgatás

A dal,meghallgatható ITT , két változatban is!

Figyelem! A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ISTEN VELED!

(Parafrázis Reményik Sándor nyomán)

Isten veled, én most megyek!

Búcsúzom tőletek, elhagyott életek.

Mára csak egy fájó gondolat maradt,

Hogy mindössze csak azt tudom,

Hogy többé már nem tudhatom,

Fogom-e látni mosolygó arcodat,

És láthatom-e odaátról majd,

Gyémántként csillogó két szemed...

Így hát, Isten veled!

Budatétény 2026. Március 27.

(Forrás: Reményik Sándor: Viszontlátásra, című versének részlete.)