M.Laurens • Blogja
VersA PÉNZ MINDENEKFELETT
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A PÉNZ MINDENEKFELETT
Kétkezi munkával megalázni nem akarlak.
Végül is, az ember nem robotra született.
Pénzt szerezhetsz másként is magadnak,
Mert a pénz a legfontosabb: mindenekfelett.
A gazdag, eltapossa a nincstelen embert.
Ilyen könyörtelen lett mára a világ,
Pénztelenül kéregetve mindenki megvet,
Tégy meg mindent a pénzért: csak őt imádd!
Ha van pénzed, a nyakadon lógnak majd egyre
S fényesebbnek látnak majd, mint a nap,
Csóróként a kölyköd is elkerül: mit is tehetne?
Ha kérdik ki ez a vén muksó, fiad simán letagad.
Sosem hajlongsz mások előtt, ha van pénzed.
Pénz nélkül csak egy hatalmas nulla maradsz.
A pénzed a tanúd, mi mindenkor igazol téged.
A pénz a hős és az egyetlen végső vigasz!
A pénznek illő tisztelet jár a gyászban.
Pénzzel, az istenek előtt is többet érsz,
Hogy az ellenséged forogjon sírjában,
Firkáld rá a sírkövére: „Itt nyugszik a pénz.”
Budatétény 2025. szeptember 06.
SZAMÁR A HEGYEN (fabula)
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
SZAMÁR A HEGYEN
[fabula]
Volt egyszer egy egyszerű Házi Szamár,
ki mindig is ámuldozva nézte a Sast,
ahogyan az a hegy tetején trónolva,
lenéz birodalmára, mikor feszkére tart.
Fejében egy szamár gondolat vert tanyát,
s elsírta a hegyek lakóinak hatalmas baját,
hogy tolnák fel őt is a magos csúcsra,
odalent hagyva istállója bűzös zaját.
Nagy üggyel-bajjal, valahogy
felkapaszkodott a hegy tetejére,
és királyukként, büszkén tekintett le,
a völgyben élő alantas népre.
- Nini, a Szamár a hegyen!
- Mondták a völgyben legelésző Birkák,
mikor felnézve meglátták vezérüket
ki a hegynek ormán, odafenn állt.
- És nézzétek - szólt egy Birka -
most, hogy ily magasan felettünk áll,
kisebb szamárnak látszik, mint amilyen!
- Úgy bizony! - bégette a birkanyáj.
A Szamár nem sokáig maradt a hegyen,
mert meglátott egy szamárkórót, a földbe
s nagy ügyetlenül utánanyúlt, megcsúszott
és pillanatok alatt lebucskázott a völgybe.
A Birkák, nagy áhítattal nézegették, tapogatták,
mikor a füles végre megint közöttük állott.
Épségben visszakapták Házi Szamarukat,
Ki az egyetlen volt köztük, aki világot látott.
- Nekem olybá tűnik, - szólt az egyik-
hogy ez a mi Szamarunk, akit kisebbnek
láttunk, míg odafenn a hegyen állt,
szinte megnőtt, mióta odajárt.
-Nem az! -szólt a másik Birka
- de amíg itt volt közöttünk, sohasem
néztük meg közelről, s alaposan.
Pedig közelről s jól megnézve hideg fejjel,
mindegyik sokkal nagyobb szamár,
mint amilyennek elsőre hinné az ember!
Budatétény 2025. szeptember 01.
AZ ÖREG GÓLYA
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A Z ÖREG GÓLYA
[Jellemrajz féllábon]
A gólyák között volt egy Öreg Gólya,
Ki a többi mögött, különválva álldogált.
- Ezt is elvihetné már az ördög!
- Mondta az egyik Gólya, ki mindenkit utált.
- Világéletében sohase tudott jól repülni!
- Tromfolt rá egy másik Gólya erre.
-A kelepelése pedig - Így a harmadik,
-Borzalom volt, már tojás korától kezdve.
A negyedik Gólya is rátett egy lapáttal:
- Mások területén, pofátlanul dézsmált.
Egyebet se tett soha, csak elzabált előlünk,
Minden valamire való kövér békát.
Az öreg Gólya, kiről ekként leszedték
Fiatalabb társai, a keresztnek minden vizét,
Egy fárasztó, meggyötört nap után elaludt,
S nem nyitotta ki, soha többé már a szemét.
- Milyen kár, ezért a kivételes társunkért!
- Sóhajtott az első Gólya a holttest mellett.
- Hogy tudott szegény repülni! - Így a másik
- Azt mindenkinek ámulva látnia kellett.
- Gyönyörűen kelepelt, - Mondta a harmadik.
- És minden egyes kifogott falatot
Önzetlenül megosztott velünk mindig!
- Szólott a negyedik Gólya és zokogott.
Az öreg Gólya erre már köpni nyelni se tudott:
Persze, hogy nem, hisz mind jól tudjuk,
Mindenki néma, aki már holt:
Azóta egy rossz szavuk sem volt!
Budatétény 2025. augusztus. 23.
A SZAMÁR ÉS AZ ÖKÖR
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A SZAMÁR ÉS AZ ÖKÖR
Mindig is a szamár voltam,
Aki csak húzza a szekeret.
Az, akit rugdosnak, vagy
A hátán cipel, nehéz terheket.
És mellettem itt az ökör.
Ki komoly arc, a lassan rágó,
Ő maga pedig, a csendes erő,
Az örök böfögő-bamba vegetáló.
Sosem panaszkodik a marhája,
Ha megszakad, akkor is csak húzza.
Én bezzeg ordítok és rúgok
S néha átesem a szekérrúdon túlra.
Én nem rejtem el a fájdalmamat,
Egy mély, unalmas sóhaj mögé.
Én kiordítom, amúgy szamár módra,
Legyen csak a fájdalmam, mindenkié.
Azt hiszem, hogy ennek a világnak,
Szüksége is van a szamarakra,
A hangosan lázadó, hibázó,
Szenvedő, makacs akaratra.
Mert ha mindenki csak
Csendben húzna, mint az ökör,
Ki ordítaná ki, hogy a szekér nehéz.
És miért épp a Mi sorsunk,
Hogy halálunkig húznunk köll?
Budatétény 2025. augusztus 03.
EGY KIS IDŐUTAZÁS
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
EGY KIS IDŐUTAZÁS
Most, egy szemhunyásnyi percre,
Egyszerre vagyok boldog és boldogtalan,
Tudom, hogy csak egy pillanat csupán,
Elillan mindez és máris vége van.
De mi lesz majd holnap?
Emlékezni fogok, most miként örültem?
Addigra már, a mát, nem látom sehol,
És a múlt is elkopik majd körülöttem.
A holnapután pedig villanásnyi lesz.
S hömpölyögnek az évek és századok,
Az idő nem áll meg miattunk sosem.
A távoli jövőben: árnyékot sem hagyok.
Budatétény 2025. május 1.
(Pályázati versnek készült, adott címmel)