NÉMA PANASZ

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

 NÉMA PANASZ

• Eltiportan • 

Reszkető panasz száll fel a magos égbe,

Hogy a fájdalmaknak mikor lesz már vége.

Ám inkább elmondja baját e világnak,

Velőtrázó sikolya e földi némaságnak.

Nézd amott a szegény málhás szamarat,

Addig cipeli terhét, míg meg nem szakad.

Senki sem segíti, mindenki csak nézi,

Kínjait gúnyos arcok sora tetézi.

Ott egy árva bogár: az út menti porban

Még vonaglik, szenved szegény, eltiportan.

Kétségbe esve néz, maga körül széjjel,

Segítségért kiált némán: két szemével.

Lásd az eresz alatt, az elárvult fecskét,

Fészkét a galádok botokkal leverték

Fiókái teste fölött némán gubbaszt,

Nem csivitel többé: csak könnyeket hullat.

És a görnyedt hátú, nyolcvanéves néne,

Azt sem tudja már szegény, hal-e vagy él-e.

Arrébb lökik, mit lábatlankodik még itt,

Nyolcvan év nyomorát: semmibe se nézik.

Bárhová is nézel, szemed kínra talál,

Mindegyik rémesebb, mint maga a halál.

Reszkető sikolya földi némaságnak,

Jobban leírja panaszát, e rút világnak.

Budatétény 2022. Január 10.