M.Laurens • Blogja

Haza
M.Laurens•  2017. szeptember 28. 16:25

MINT ÉGEN A CSILLAG...

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

 

M. Laurens

MINT ÉGEN A CSILLAG... 

( Petőfi Sándor 1845-ben írt verse nyomán )

 

Hogy lehet, hogy az a sok enyveskezű

Mind-mind a mi pénzünkön, osztozkodik?... 

Bizonyára csakis azért teheti, 

Mert a törvény urát megvesztegetve,

Azt mindegyik, busásan lefizeti.

 

Mint égen a csillag, oly sok a tolvaj 

Ez apróka honban!... S bizton fogadok: 

Ha lehullna fentről mindegyik beste,

Negyven éven át, minden egyes este, 

 Záporoznának reánk: e csillagok.

 

Budatétény 2017. szeptember 28.


A vers első verziója, a "POEN POET - Így írunk mi - Staféta" játékának

feladványaként született meg.


M.Laurens•  2015. március 2. 19:04

HAZÁM

figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 



M. Laurens:


HAZÁM

 

Hazám, az ám!

Rongyos gatyám,

mely megkopva is 

véd fagytól, széltől,

bőrömhöz nőtt,

körbe ölel:

így óv féltőn.

 

Hazám, az ám!

Itt szült engem 

drága Anyám.

Örök lelkét 

reám varrta,

nyelvét hagyva 

a Magyarra.

 

Hazám, az ám!

Hol a Duna,

s Tisza folynak,

hol hőseink

értünk holtak,

itt egykoron:

Attilák daloltak.

 

Az ám! Hazám:

Ő, ma bronzba öntve

ülhet, lépcsőszélen-

szótalan nézve,

hogy úszik a mocsok,

Dunája: valaha

szent vizében.

 

(Pest-buda 2013. február 27-28.)

 

M.Laurens•  2013. augusztus 13. 16:58

ÚJ KENYÉRNEK...

M.Laurens 

ÚJ KENYÉRNEK...

 

Ma álmodom e tiszta kék ég alatt,

de nem csillogásról vagy csalfa jóról.

Miről mindannyiunknak álmodom;

az hazám számára betevőfalat.

Új Kenyérnek álmodom magamat.

Táplálékául testnek, s léleknek,

mindenki számára: a minden-napnak.

 

Mert ma, Új Kenyérnek álmodom magam.

Nem egy flancos fényűző kalácsnak,

mely cifra úri asztalon hever.

Ma kérges kenyérnek álmodom magam,

kemence tűzben született létnek,

mely etet számtalan éhes szájat,

ahol ünnepe van az új reménynek.

 

Új Kenyér vagyok, nemzetszín szalaggal

hirdetve büszkén, hogy él még e nép,

s kenyérként kiáltom álmaimban:

E szent föld kalásza, ma újra beér! 

 

( Pest-Buda 2013. augusztus 12. ) 

>>KÉPMELLÉKLET<<

M.Laurens•  2013. július 26. 12:25

DALOLJ RIGÓ!

M. Laurens

DALOLJ RIGÓ!

( nektek, kik haza vágytok egy életen át )


Künn a rigó valahol,

A párjáért fenn dalol.

Almák fáján énekel:

Szívem szakad énnekem.

 

Dalolj rigó fenn a fán!

Dalold el a szép hazám,

Mily messze ment tőlem el,

Hol a szívem énekel.

 

Dalolj rigó ott a fán,

Énekeld meg jó atyám,

Ki érettem szenvedett,

S adott drága kenyeret.

 

Sírj most velem kis rigó,

Oly távol van a folyó,

Anyám teste elveszett,

Már csak emléke vezet.

 

Kicsiny rigó fenn a fán,

Énekeld meg szép hazám,

Hol a két folyó folyik:

Hangod szíveket szorít.

 

Szállj csak rigó égen át,

Keresd meg az Ó hazát,

Vidd magaddal szívemet,

Dalold át az életet

 

( Buda 2013. július 26.)

 Ez a dal zeneszerzőt keres !

M.Laurens•  2013. július 2. 14:59

Csak magam vagyok zsigereimbe oltva

Előszó

Vajon létezhet e, hogy két ember egymástól távol közös lélekre lel?

Vajon létezhet e, hogy két vers önálló élete egybeforr?

Bizony létezhet!  Mert vajon ki tudná utólag megmondani, hogy e versben

melyik sor melyik léleké  volt eredendően? 


Bakos Erika & M. Laurens

Csak magam vagyok zsigereimbe oltva

 

Egy tiltott bolygóra születtem,

vérben ázott pipacsmezőkön,

nincs elődöm, tán utódom sem,

ám ma tompít a lét, ­­­ – vergődöm.

 

Zsigerembe oltott hon-imát

­­ – Anya, ki önzetlen szeret –

az anyatej-nedvet. Hargitát,

hogy megbocsássa bűnömet.

 

Ma vezekel ez a föld mindenért,

hol nincsenek fénylő napok,

hol nincsenek soha kérdések,

hánynak rá beteg hétköznapok.

 

Csak a kétségek egét látom.

semmivé válnak a holnapok,

Vagy pusztán képzeletem műve.

Oh tiltott csillag kérlek ragyogj!

 

Meddig tart a kárhozat Anyám?

Miért lettem, s kiért vagyok?

Szüntelen keresem hitem s hazám,

mint holtját az, kit itt hagyott.

 

-2013-

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom