Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A VÉN-CSONT
M.Laurens• 2022. április 1. 01:14 • olvasva: 153
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
A VÉN-CSONT
Én a vén-csont, szárny szegetten,
Hasztalan ülök itt, az üres téren,
Hátam hajlott, mint egy görbült kanál.
Kunyerálok pár nyamvadt szóért régen,
Károgva, akárcsak egy vészmadár.
Hogy miért fáj lelkem, senki sem kérdi,
Fejemen ritkul a kóc, pár szalmaszál...
Van annak, több mint félszáz éve tán.
A Kaszás leheletét bőröm is érzi,
S a sírgödör mélye, már testemre vár.
Budatétény 2022. április 2.
(Közeledő 70. születésnapomra.)
Mikijozsa2022. április 13. 10:58
egy nap mindenki megöregszik feltéva ha addig nrm lép le a glóbuszról
Törölt tag2022. április 13. 07:57
Törölt hozzászólás.
M.Laurens2022. április 2. 21:50
Kedves Barátaim: @szederfalu: @Edeke: @Törölt tag:
Köszönet az értő és aggódó olvasásért. Nagy érték számomra a ti ismeretségetek.
/ Miklós /
Törölt tag2022. április 1. 22:41
Törölt hozzászólás.
Edeke2022. április 1. 05:55
Nem is vagy vén..🤣😅😆
szederfalu2022. április 1. 05:37
*ölelős szmájli*