M.Laurens • Blogja

M. Laurens

AGYMENÉSEIM №3

  Nehéz nyelv ez a Magyar, és bizony-bizony a fundamentuma lehet olykor,

a hülyeségek tömegének. Mert hát, nem mindegy, hogy ajándék az arany

karóra, vagy éppenséggel a varjú száll a karóra, netán pont arra a karóra,

ahová felhúzzák az ipséket miután eltélik lázítás miatt. Mert hát nem sokan

vágynak effajta karónyelésre mostanság. Mondhatnánk úgy is, hogy nem

kívánatos az ilyesféle karizma. Még akkor sem, ha sokan úgy vélik ettől

férfiasabbá válik a kar-izma. Toll a fülükbe az ilyen kárörvendő figuráknak,

had tollasodjanak meg a semmiből, amit firkálnak azzal az íróknak való tollal.

Nekik való lenne az igazi tollfosztás, felkiáltójellel!  Mert-hát fura nyelv a miénk.

Vegyük példának okáért a felkiáltó jelet. Mekkora hülyeség az, hogy lekiáltójel

nem létezik a magyarban. Mondjuk, lekiáltanánk az asszonynak a hatodikról,

hogy el ne felejtse a sört az ebédhez. A sör szó után ott állhatna a lekiáltó jel,

amiből tudná, hogy nem a felettünk lakónak (hetedik emelet) kiabáltam fel,

hogy jöjjön le. Azon túl, ha lenne lekiáltó jel, a kútba is tudnék kajabálni írásillag!

Másrészt a Magyar nyelv lenne az első, aki bevezetné a „lekiáltó” jelet.

Történelmet írhatnánk, a sok oktalan leszólás után, a lekiáltó jelünkkel.

Budatétény 2026. január 22.

M. Laurens

AGYMENÉSEIM №2

Belegondoltál már abba, hogy mekkora hülyeség, amikor azt

mondjuk: „Eldobom az agyamat”? Végül is ha megpróbálnánk sem

tudnánk róla, hogy sikerült-e avagy nem. Mert ugyebár, az agyunk

vagyunk mi magunk. Az ember nem dobálózik csak úgy a fejével,

mert az fáj! No nem repülés közben, hanem mikor koppan földet

éréskor. Ráadásul ha csak az agyunkkal hajigálózunk, akkor az nincs

is az eszünk tokjában, kvázi nem lát, nem hall semmit sem, és így nem

is tudja, hogy el van éppen dobódva. Már mikor kézbe vettük, azt sem

tudja. Az eszünk tokjába maradt szemeknek, már nincs is térlátása,

hova is pottyanhatott. Különben-is miféle térlátás az ami nem van.

Mert ugye a hősök tere, vagy a Vigadótér tér-látásához a szem

önmagában, agytalanul, mit sem ér. Ráadásul hogy találjuk úgy meg,

hogy igazándiból, fogalmunk sincs mit keresünk. Tehát elmondhassuk,

hogy az agyunkkal való hajigálódzás, úgy ahogy van hülyeség!

Budatétény 2026. január 21.

M. Laurens

AGYMENÉSEIM №1

    Belegondoltál már abba, hogy mi hülyeség és mi nem? Mert az

orbitális hülyeséget általában mindenki látja, vagy megéli. Ha pedig

valamiért nem látjuk elsőre, az nem azt jelenti, hogy nincs vagy nem

van, hanem azt, hogy el van bújtatva. Itt van például, mindjárt az első

szó: „belegondoltál?” De kérem alázattal, hogy a ménkűbe is kéne

belegondolni két-lapátnyi földet vagy homokot egy talicskába az építkezésen?

Mondjuk áll az Ipse, rátámaszkodik az állával a két nyomorult lapátra,

és erősen, már-már izzadva, kiskanalanként gondolja bele? Agyilag

lapátolja át, és gondolat átvitellel tolja maga előtt fel a deszkán??

   Hát kérem szépen ez nettó hülyeség így ahogyan csak van!

Budatétény 2026. január 20.

Laár Andrásnak ajánlva nagy tisztelettel!

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ROSSZ ÓMEN!

• sziporkák 02•

A pap előtt kimondták az esküt,

„Ásó, kapa, nagyharang”,

Meg minden, ami ilyenkor kell.

Lelkesen elhálták a nászi ágyat,

S látták hajnalra keltivel,

Hogy az ásót, az éj folyamán,

Holmi enyveskezű elemelte,

A harang lezuhanyt a toronyból,

És ripityára törve alant a kapát,

Rossz ómenként, maga alá eltemette.

 Budatétény 2025. április 22.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HEAVY METAL

• sziporkák 01•

Kár! 

Rikoltott fel a varjú…

Kár, hogy a feketének

nincs divatja már.

Ha szürke lennék,

lehetnék, mondjuk: szamár.

Akkor hülyéskedhetnék,

és nem jutna rólam eszetekbe

se temető, se halál…

Kár!

Hogy erre a világra 

tojt varjú anyám,

más világban, lehetnék

színpompás páva, papagáj...

De mindegy is most már,

végül is, ha úgy vesszük,

a varjú is dalos madár:

műfajunk a heavy metal!

Budatétény 2025. április 21