M.Laurens • Blogja

Novella
M.Laurens•  2019. augusztus 23. 12:13

NAPLÓ

                              M. Laurens: NAPLÓ

 

A kirakatban láttam meg, szép volt és bőrkötésű, apró kicsi lakattal, és büszkén hirdette

arany betűkkel a fedelén: "NAPLÓ". Mi tagadás, beleszerettem első látásra. Megvettem,

hazavittem, és percekig csak nézegettem a finoman vonalkázott szépséges lapjait.

Tiszta volt, ártatlan, és szűziesen fehér. Csupa nagydolgot fogok csak belejegyezni,

ami történik majd velem - gondoltam bőszen.

 

Aznap már nem történt velem semmi különös, ezért mindössze ennyit írtam csak be:

"Ma vettem egy csodálatos naplót!".

 

Másnap ködös csúnya reggel volt, az ablakon kinézve sem lehetett látni semmi különöset,

nemhogy nagy dolgokat. Egy kutya lepisilte a villanyoszlopot, és ennyi…

Harmadnapra eleredt az eső, de ebben sem volt semmi különös ebben az évszakban.

 Végre, a negyedik nap kopogtak az ajtómon. No! – Gondoltam. - Most biztos fog valami

történni, de csak a házmester jött a szokásos számlákkal és szokásosan unott szürke arccal.

 

Az első hét minden érdemleges nélkül telt el, a naplóba egyetlen új sor sem került.

A második héten, jött a nyugdíjas postás, de ez igazán nem volt különleges, mert se többet,

se kevesebbet nem hozott, és már megint köszönés nélkül rakta el a kevéske borravalóját.

A harmadik héten ki akartam menni az orvoshoz, hogy mozogjak kicsinykét, de a kövér

asszisztense, bedobott egy cetlit, hogy a doktor ebben a hónapban már nem rendel.

A negyedik héten, az ablakon kinézve láttam, hogy a szomszéd kutyája megint lepisilte

a villanyoszlopot. Kinyitottam a naplóm, és fennhangon elolvastam az egyetlen bejegyzésem:

"Ma vettem egy csodálatos naplót!".

Többször végigolvastam ezt az egy sort, és átaludtam a teljes napot. Másnap a kutya megint

lepisilte a villanyoszlopot, ráadásul, pont ugyan ott…

 

Lassan már fél év telt el, és azóta semmi érdemleges nem történ. Mondjuk igaz, hogy ma

ment a hasam, de ez nem igazán a naplóba való nagydolog, még-ha nem is szokásos…

 

Eljött a napló vásárlásának első évfordulója. No, majd most aztán írok valamit – Gondoltam. -

De mi a fenét írjak bele? Írjam bele, hogy: "Ma egy éve, hogy vettem egy csodálatos naplót"?

Különben is, már nem is olyan szép, és az aranyozása is kopottas, mintha száz éves lenne.

A bőre petyhüdt, mint egy öregasszony feneke. A lapjai meg idegesítően üresek és fehérek.

Egyáltalán kell ez nekem? Amióta megvettem semmi sem történik körülöttem. Kukába vele!

Na, végre! … Ma kidobtam egy tökéletesen értelmetlen vackot, ami csak a port fogta.

Na, ezt kéne beírnom a naplómba!

 

Budatétény 2019. február. 04.

M.Laurens•  2013. január 22. 18:26

FÉNYFEKETÉLŐ ( Pera76 - evokáció )

M.Laurens

Fényfeketélő

 ( Péter Éva Erika: Kitűrlek magamból  - evokáció )

 

 

Magamból ki origamizlak,

Újrahasznosított habot feslik a szív-varr,

Kiégett az ing s ég a frissen hántolt éjben,

Hol felírtál – életem mint visszér,

Origamiból kibukkanna,de Én visszarántom.


Még se nevezném meg… Nekem fúj. S égett.

Óceánpoccs a hullád, ujjamig zsibog,

Árnyékodon árnyékom rajta mászkál.

Két-kézben csendbesül.  Hogyésok és villám.


Füstből origamizlak. Játék vagy. Látom.

Hozzám horkollak. Kibogozlak. Téged rémlek. 

Üvegesebb szószra pedálozó növényem,

Miért spórolok, ha hatvan wattot feketéllek? 


2012. január 22. 

  ( Íródott az én kedves góbétársam mosolyáért ! )

M.Laurens•  2012. augusztus 1. 17:05

AZ ŰRMAGYAR!

                                 AZ  ŰRMAGYAR!

 

Az amerikai Krysbeterna lakói 1954-ben rémülten vették észre, hogy az éjszaka

folyamán a település határában furcsa  kockák  emelkedtek ki a földből. A rémült

falusiak közt elterjedt a hír, hogy a marslakók megtámadták a teljes megyét és

 háború lesz. A helyi boltokat megrohamozva felkészültek a gonosz marslakók

totális támadására. Pár óra múlva a helyi rádióban Alex Humbug polgármester

megnyugtatta a helyieket, hogy bizonyára csak a hadsereg kísérletezik valami új

féle fegyverrel, a vörösök ellen. De mivel ez nemzet érdekei úgy kívánják, ezért

minden igaz amerikai polgár, köteles titokban tartani. Semmin sem kell meglepődni.

 

   A helybéliek ezek után másnapra kelve,( a nemzet érdekében) ügyet sem vetettek

a főtér közepén őgyelgő tizennyolc lábú és hétfejű látogatóra, aki  rémes angolsággal

igyekezett szót érteni a bolygó őslakosaival.  Kétségbe esésében a galaktikában is

ismert és elfogadott űrmagyar nyelven igyekezett  kapcsolatot teremteni. Látván,

hogy nincs eredmény, végképp elkeseredett akcióba kezdett. Több helybéli szemtanú

valamennyi szeme láttára és megszámlálhatatlan füle hallatára, gurgulázó hangon

 elénekelte a „ Bolygó - bolygó tarka, se füle se farka „ című galaktikus slágert.

Látván a teljes közönyt, a szintén galaktikus  ( lásd : Harmadik típusú találkozások )

Kodály módszer segítségével, hevesen kalimpálva igyekezett felhívni magára

a figyelmet. Végül egy hatalmas palatáblára óriási galaktikus jelekkel felfirkált egy

hieroglifát, amit a helybéli újság szemfüles riportere le is fotografált az utókor számára.

Sajnos a képek idő előtt kiszivárogtak és több képeslapban  látható volt,a furcsábbnál

furcsább jelek sora.: „HONNAN MEGY VONAT PÜSPÖKLADÁNYBA?

 

                                                                          ****

Másnap a helyi sajtóban megjelent a következő közlemény:

 

                          NINCS SZÓ SEMMIFÉLE MARSLAKÓKRÓL !

Mivel egy vérbeli marslakó tud angolul, és menten támadásba lendülve lemészárolta

volna a fél falut. (Püspöklila lézer sugárral) Az sem igaz, hogy a felirat  űrmagyarul van !

A magyarok köztudottan Hatholdon, hatökörrel szántanak, és csak kettő darab fejük van,

 ami ahhoz kell, hogy bárhová is veti őket a sors, mindig legyen olyan magyar, akivel

vitatkozhatnak !

 

                                                                       M. Laurens 

M.Laurens•  2012. július 27. 20:18

CHAT

Előszó.:

Vajon hol lakik a boldogság. Mástól kapjuk, vagy önmagunkon belül születik meg.

Talán sohasem kaphatunk választ, talán a válaszok már rég bennünk élnek.                                                     

 

                  CHAT

 

        Csöpike fáradtan ült le a számítógépe elé, és unottan bámulta a képernyőt

olvasgatta ahogyan a többiek vidáman heccelődve írogattak egymásnak a szobában.

Már több mint egy éve chat-elt, amióta a gyerekek kirepültek, és magára maradt estén-

ként. a négy fal között. A szobában sok barátra lelt, akik átsegítették a nehéz napokon.

Voltak akiket személyesen is ismert. Eljárogatott a szobatalálkozókra, ahol legalább arra

a kis időre, ismét emberek vették körül, akikhez szólhatott, akik sorstársai is voltak.

                                                       ***** 

    Ma csendes volt a szoba, félrevonulva csevegett mindenki.  A monitor képe szinte

odafagyott  a rideg és rezzenéstelen  üvegfelületre.

- Van itt valaki? - Törte meg a csendet  egy felbukkanó sor.

- Igen, én itt vagyok! - Válaszolt rá Csöpike, közelebb hajolva. - Ki vagy te MANO ?

Rövidke szünet után jött csak a válasz

- Nem értem a kérdést

- Fiú vagy, vagy lány? - Írta be Csöpike ,piciny  mosollyal az arcán

- Nem tudom.

Csöpike arcán szélesre tárult  a mosoly, és huncut csillogás játszott a szemeiben.

- Akkor ideje lesz utána nézned!  Hordasz szoknyát?

- Nem -  Jött a rövid és velős válasz.

- Akkor skót se lehetsz - kuncogott a monitor előtt ücsörögve Csöpike.

- Akkor szerinted Fiú vagyok?

- Úgy néz ki  MANO !  - Csöpike  hangosan felnevetett, még a könnyei is kicsordultak.

- Igazad lehet.

- És mi járatban mifelénk MANO?

- Értelmes lényeket keresek Csöpike.

- Itt?  Jobb helyet nem találtál?

- Eddig nem, pedig sokat keresgéltem.

Csöpikének egészen jókedve kerekedett MANO bugyutának tűnő válaszai olvastán.

Egész este csipkelődött és késő éjszakáig fenn maradt, végig kuncogva a MANO-val

töltött  hosszú órákat, mely  pusztán pár pillanatnak  tűnt számára.

                                                          ***** 

 Több héten át együtt töltötték az estéiket, ezalatt Csöpike  élete teljesen megváltozott.

Alig várta az időt, hogy megérkezzen a társa. MANO figyelmes és felettébb intelligens

beszélgetőtársnak bizonyult. Türelmesen végig hallgatta Csöpike nem túl rövidre szabott

élettörténetét, és sokszor meglepően okos tanácsokkal látta őt el.. Szinte mindenhez értett

és mindent tudott, néha egészen meglepő lexikális tudásról tett tanúbizonyságot.

Csöpike. Pusztán annyit tudott meg róla, hogy valahol a tengeren túl él, egy nagy

házban, ahonnét sohasem teszi ki a lábát. Sokszor sajnálta is ezért szegényt, bár az

okára nem sikerült rájönnie, mert állítólag MANO sem tudta.

                                                         *****

Így teltek múltak a hetek és hónapok. Csöpike. kivirágzott ,csacsogott nevetett hosszú

éjszakákon át, mígnem nekiszegezte a kérdést MANO-nak.-

 Szeretsz te engem? MANO- A szokásosnál hosszabb csend következett, és percekig

üres maradt a képernyő.  Csöpike. kínosan érezte magát, félt a választól. -Kár volt

megkérdeznem-. Gondolta magában

- Nem tudom. Nem ismerem az érzést- jött a válasz nagy-sokára.

Aznap nem sokat beszéltek. MANO nem kérdezett, és Csöpike. is hallgatott.

                                                          *****

   A CHAT szobában mindenki csevegett, MANO csendben figyelt a sarokban és várt.

Már két hete nem jött Csöpike.  A nap huszonnégy óráját a szobában töltötte, nem szólt

senkihez.  Minden erejével kutatta a sorok között, a Csöpikére utaló szavakat, sorokat.

Minden mással felhagyott, nem érdekelte senki és semmi más.  A harmadik hét elején

végre siker koronázta a kitartását. Valaki beírta, amit ő nem mert.

- Nem láttátok Csöpikét?

- Csöpike nem jön többé- Válaszolták

- miért?

- Csöpike meghalt hétfő reggel.  Sokat szenvedett szegénykém, már régóta beteg volt..

 MANO többször is újra és újra végig elemezte a sorokat szinte már-már betűnként.

Emlékezett az utolsó beszélgetésük minden leírt betűjére, ami mos különös értelmet kapott.

- Szeretsz engem? MANO - ismételgette magában Csöpike szavait újra meg újra, egyre 

gyorsabban, egészen addig ,míg a sorok össze nem olvadtak egyetlen rohanó vastag szalaggá 

majd hirtelen eltűntek a semmibe.

                                                          *****

 A gépterem sötétjében egyetlen unott arc figyelte a monitorokat.  Le lehetett olvasni

róla, hogy sohasem történik semmi a képernyők mutatta ábrák és kusza feliratok

sokaságában.   A háttérben hatalmas számítógépek apró fényei villogtak. A csendet

csak a klíma halk duruzsolása tette elviselhetőbbé.

Az egyik monitor hirtelen felvillant, vörös figyelmeztető felirat jelent meg  rajta.

 

                       ***Module Alien Number 0 *** MEGHIBÁSODÁS! ***

 

 - A fenébe is - mormogta az ügyeletes- Már vagy két hónapja vacakol ez az ócskaság!

Forgószékén hátrafordulva rekedtes hangján belekiáltott a félhomályba.

- Joe dobjátok már ki azt a vén modult! Van már vagy öt éves., épp ideje lecserélni.

A technikus morogva ballagott a nagy gép elé, és bámulva nézett a leégett modulra.

-No ez jól odapörkölődött! Ilyent sem láttam még soha ! Azzal, egyetlen mozdulattal

kirántotta és a sarokba hajította a még mindig  füstölgő modul szánalmas roncsait..   

Pár másodperc múlva máris egy új került a helyére.

- No dokikám kutathatják tovább az értelmes életet, ha ugyan létezik valahol olyasmi  

ebben a koszfészekben! - vigyorgott önelégülten a SETI* technikusa. A monitoron halvány

rebbenés futott át , és egy új felirat villant fel:a régi helyén.

 

                   ** Module Alien Number O572 ** MŰKÖDÉSKÉPES **

 

                                                           *****             

A Chat-szobába új belépő érkezett a késő éjszakai órákban. A szoba csendes volt, mintha-csak

mindenki aludni tért volna..

-Van itt valaki?- Kérdezte MANO572

 

                                                                /  M.Laurens  2005   /

 

SETI * :  angolul „Search for Extra-Terrestrial Intelligence”,

 azaz a „földön kívüli intelligencia keresése”

M.Laurens•  2012. április 4. 11:53

UFO Alsó-Laposkán ( tényfeltáró riport )

 

UFO Alsó-Laposkán.

 

Pár hónappal ezelőtt, rádió,tévé , napilapok százai foglalkoztak  a kishazánkban máig

 egyedülálló és  páratlan eseménnyel, nevezetesen, hogy idegen lények látogatták meg

 a Görbeszegi dombok tövében  fekvő,  alig 30 lakost számláló  Alsó-Laposka szerény,

 ámde dolgos lakosait. A napi szenzáció elültével magam is nekivágtam az oknyomozó

 és felderítői tevékenységhez, hátha maradt  még el nem mondott titok a faluban.

 

Első interjú alanyom a falu első embere, Aligha Szilárd polgármester volt , akinek

nyíltan nekiszegeztem a kérdést, mint ravasz róka a lejárt „Mackó” sajtot a hollónak.

- Gondolom politikailag sokat számított a megválasztásában az UFO-k megjelenése

a választások előtt három és fél évvel !- Szegeztem neki a gyilkos kérdést

- Korsóval, vagy pohárral adjak? – Hangzott a válasz ( Itt jegyzem meg, hogy a falu

 első embere, mint minden rendes helyen, itt is természetszerűleg a kocsmáros volt. )

A váratlan őszinte válasz kizökkentett egy pillanatra, de tántoríthatatlanul az igazság felé

 törtem, és nem hagytam magam lekenyerezni,  a megismerés felé vezető úthoz közel .

 

-Természetesen korsóval- válaszoltam halált megvető bátorsággal, mélyen a szemei

közé nézve teljes erőmből. (kicsit fájt is utána a fejem mivel erősen kancsal volt,

 de ez a történet szempontjából lényegtelen körülmény)

- Ki látta meg először a földönkívülieket? – Tettem fel neki a gondosan előre felírt

és hetekig gyakorolt keresztkérdést, miközben fürkésztem a tekintetében a legkisebb

hazug rezdülés jelei után kutakodva.  Mint macska, mikor buborékot lát az orra előtt.

-  Banyáéktól  hazafele jövet látta meg őket először a Kancsal Jóska, pontosabban épp

hogy nem. De jobb ha tőle kérdi , ott ül a sarokban amellett a kisfröccs mellett aminek

már alig látszik a vonala a koszos mancsától, mert mindig összetapogat vele mindent.

-

Az asztalhoz érve bemutatkoztam, majd röviden ecseteltem, hogy oknyomozó riportot

kívánok írni az Alsó-Laposkai  UFO jelenségekről, és ehhez kérném  a segítségét.

Kancsal József beleegyezése jeleként felmutatta két egymás melletti ujját, jelezvén

a nyelvi nehézségeket megoldó fröccsök számát. Erősen gátlásos ember lévén csak ez

a nyelv és görcsoldó szer bizonyult egyedül hatásosnak az elmúlt húsz év folyamán.

Habár.. túladagolásakor ó-héber és latin szavakat kevert némi böfögéssel vegyítve.

-

- Szóval az úgy vóóót…hogy épp Banyáék-tól jöttem haza éjfélkor, mert-hogy segíteni

voltam a komámmal az öreg Banyánál, akinek épp akkor ellett a kocája.  Az örömre

muszáj vót egy két pohárka nyelvlazítót  beigazítani a bajusz mögé, osztán-csak úgy

 ránk setétedett.  No mondtam a komámnak, a flaska már üres, ideje indulni  hazafele.

Már úgy nagyjábú félút fele járhattam, amikor rám jött a negálhatnék az árokparton

-.

Ahogy végeztem, mindjárt tudtam, hogy történt valami, valami nagyon nagydolog!

- Honnan tudta? Érzett valami különös rezgést?— Vetettem közbe

- Hát épp ez az!  Minden ugyan olyan volt, mint előtte! Semmi se változott, gyanúsan

 nem .-  Felhúzta szemöldökét, és borgőzös pofájával közelebb hajolt  - Érti ? Semmi !

Minnyá tuttam, hogy csak a földönkívüliek lehetnek, mert őket nem láttam csak!

A holdfénynél még a kecskeszar is láccot a réten, de ott ahun az űrhajójuk leszállt…

no ott… azt se láttam…  Mondtam is a komámnak, hogy hasaljunk le, de a marhája

ott maradt a Banyáék kerítésének dőlve… Mondtam is magamnak, „ nagy szarban

vagy Kancsal ! „. Már megbocsássék  a okanyomozó-úr.  Na szóval , ahogy ott kúsztam

a szekérnyomba lapulva, egyszer csak látom a falum fényeit, az égi fény meg sehol.

Nézek én kérem olyan TV-t  vagy mit, ot mindig világolni szoktak,mint a Kopaz

kántor piros traktora amikor  éjjel beleborul az árokba oszt a lámpája égnek áll.

Eccóval semise fény nem vót , csak a nagy csend a csillagok, meg a hasam korgása.

Minnyá tuttam, hogy ez csak invázió lehet . Titkos megszállás ! Talán már a faluban

 vannak, és megszállták a kocsmát is. Haláltot megvető bátorsággal ordítva rohantam

a falu felé, és ordítottam, hogy UFO-k  vannak a káposztaföldeken,.. Banyáék felé.

A többit már ismerik .  Elsőnek a plébános úrt sikerült felkeltenem, aki éjféli misét

tartott a megboldogult Sánta Sára néni  tarka tehene  elapadt tejéért, mert-hogy

a fél falu azt issza. Fene se érti hogy bírják azt a fehér löttyöt, nekem még a szemem

is viszket tőle. Anyám szerint már 5 napos koromban is csak korsóból ittam meg  az

anyatejet. Mert-hogy akkor is látszott, hogy igaz  derék magyar-ember lesz belőlem !

-

-Egyszóval akkor magán kívül senki sem látta a földönkívülieket ?-kérdeztem

- Rajtam kívül ?  Művelt ember létére hogy lehet ilyen fa- fejű?- Lenyelte az

utolsó kortyot és intett, hogy még kettőt kér az én számlámra,… vagy végeztünk.

Miután kihozták a fizetségét ,közelebb hajolt , és fojtott hangon szinte  súgva mondta.

-No!... Hát nem megmondtam magának, hogy láthatatlanok voltak?...Úgy látszottak,

hogy aztat senki fija ne vegye észre sehogy se. Érti már ?.. In-vá-zi-jó ! Kapizsgálja ?

Most is itt ülnek és figyelnek minket..ha el jár a szája, akkor eltüntetik, mint

én ezt a fröccsöt. Érti már? – Kezdtem már érteni ! Gyanakodva körülkémleltem, és

a számla rendezése után mélyre húzott kalappal elhagytam a falut azonnal ….

-

Most elmeséltem neked ezt nyájas olvasó, mert eltelt pár év, és bizonyára

Alsó-Laposkán már intézkedtek a sorsomról. A polgármestert már leváltották,

pedig a kocsmája jól ment… Most reád hárul a világ megmentése… Ne feledd!!   

Ahol nem látsz UFOT az mind gyanús lehet !! Hogy egy nagy klasszikust idézzek.

…„ Az a gyanús ami nem gyanús !”

 

                                                  M. Laurens   2012-01-19

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom