M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

VOLT EGYSZER... 

 Volt egyszer egy olyan ország,

Valahol messzi, túl az Óperencián,

Hol a becsület és tisztesség

Virágzott minden egyes fán.

Volt egyszer egy olyan ország,

Hol mindenki mindenkinek köszönt,

Nem fordított a rászorulónak hátat,

S nem is ismerték a rideg közönyt.

Volt egyszer egy olyan ország,

Hol a kétkezi munkának is

Megvolt még a tisztes becsülete,

S a földön fekvőbe sem rúgtak bele.

Volt egyszer egy olyan ország,

Ahol tisztelték a kort, s az elődöt,

Megsüvegelték az időst, ki bölcsebb,

S apáik elé nem húztak falakból erődöt.

Volt egyszer egy olyan ország,

Hol öröm volt költőnek lenni,

Hol olvastak még verseket sokan,

S szavaink által, tudtunk üzenni.

Volt egyszer egy olyan ország,

Hol élt a remény, hit és szeretet,

Hol kacagás és gyermekzsivaj

Töltötte be, az apró játszótereket.

Volt egyszer egy mesebeli ország,

Olyan volt, mint egy drága kincs.

Volt egyszer egy álom ország,

Mi mára már, a vágyainkban sincs.

Budatétény 2023. augusztus 19

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

POSZTULÁTUM

(Iambosz vagy ahogy akarjátok)

Cinóber sanzont szippant a ráma, 
káosszá töpped a honfi spirál, 
messzire foszló szerelmeimbe, 
vasbetont karcol az elmehatár.

Penészlő zargatások ténferegnek,

nyögve vajúdik az elvetélt humor,

a horizont rég e sorok értelmét kergeti,

s arcokra húzott frizurákban lohol.

Elmehatárt karcol már a vasbeton,

cinóber sanzont szippant a fülembe,

a honfi spirál káosszá töpped,

szemeimre kilószám foszlik a messze.

(Budatétény 2019 március 9.)

Előszó:

 Akad aki szerint valami ilyesmi az igazi költészet, és nem pedig a közízlés kiszolgálása.

Akad aki szerint verset önmagának ír a költő és le sz..ja kinek tetszik és kinek nem.

Ezzel a verssel csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy ilyent

én is tudok írni bármikor, ha elgurulnak a gyógyszereim.

****

M.Laurens

EGY MEG NEM ÉRTETT KÖLTŐ VERSE

( kín-vers-paródia ) 

A dögletes lét fojtogat

az egyedi eredetiségem,

arcomba vasököllel lüktet

fejembe  kopaszra rágott 

lila bugájú hajat ültet

gondolat helyett dudva:

szépen burjánzik a nihil!

a Kossuth-díjról semmi hír

másoktól kifújt levegőt veszek

- azt is ingyen, s nem fizetek -

 eredeti gondolatot csak néha

úgysem ért meg senki

magamat meg minek...

egy magamfajta zseninek

pondrók között fetrengni?

jobb lessz helyette

"csak magam ismert"

híres költőnek lenni:

végül is az se semmi!

***

 Utószó:

A véletlen előforduló rímekért utólag is elnézést kérek!

 (2012-2018)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

VÉGSŐ BÖLCSESSÉG

 (parafrázis Juhász Gyula hasonló című verse nyomán)

Mi földi létemből, még vissza van, 

Pusztán ajándék, mi már céltalan.

A rossz, vagy a jó, mind kijózanít, 

Végül is mindkettő: halni tanít.

Bárhogy is van, de nem várok papot, 

A felhők alatt még dúdolgatok, 

Esőben, szélben, vagy épp' hamisan: 

Szívemben temetők csendje fogan.

Sírom nyugalma lesz a jutalom, 

Szenvedésnél jobb a csendes halom, 

Hol az élet nem fáj és nem büntet, 

S békében várhatjuk kedvesünket.

Budatétény 2016. december 6.

Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topicban írt feledványverzióm alapján

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. 

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

MONDJÁTOK...

Nagy László (1925-1978) emlékére

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra,

a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?

És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,

lesz-e majd kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

Mondjátok, születnek-e majd holnapra is oly költők,

kik csendes szavaikkal világokat kötnek egybe,

és soraiktól az önelégült hatalom fölbőg,

s habár Ő futni sem tud: futnak előle, remegve.

Mondjátok, lesz-e még oly igaz és szentlelkű ember,

aki mindenkit magához ölelve, arcon csókol,

kinek egyetlen gondolata sem lesz soha fegyver,

s az elesettek, gyengék előtt: testvérként hódol.

Pest-buda 2016. szeptember 10.

Nagy László utolsó filmüzenete itt megtekinthető