M.Laurens • Blogja

Személyes
M.Laurens•  2021. március 23. 12:47

ELŐJEGYZÉS

Lőrincz Miklós (M. Laurens)


ELŐJEGYZÉS

A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jó-tanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg mi-egyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják, hogy: “Fáj a lábam!”

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, – bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk”. – No, ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra alatt tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás – No, most kezdenek hallgatódzni! – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer harmincra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.

Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

 


M.Laurens•  2020. október 19. 13:04

HATVANNYOLC ÉV

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

HATVANNYOLC ÉV

 

Gagyogj, Miki! Gagyogj másnak: zihálva.

Nyomja vállad mind a hatvannyolc év.

Hív a sír, s vaksötétben mindhiába

kiáltod: Hé! Sorsom csak ennyit ér?

 

2020. október 19.

 

M.Laurens•  2020. szeptember 7. 00:58

MOST A SENKIK JÖNNEK!

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

MOST A SENKIK JÖNNEK!

 

A sok hasztalan talpnyalónak,

Hízelgő, törtető, túlbuzgónak,

Bársonyszék jutott:

Én bezzeg, a béka segge alatt

Sem vagyok.

 

Itt lent, kavarog a Magyar Élet,

S már csak a hülyék remélnek.

Álmaikat kergetik,

s amit hazudnak nekik, azt mind

Beveszik.


A senkik csapatostól jönnek,

Mivel nincs mit, nem köszönnek.

S hangoskodnak Szabadon:

Azt kiabálják, hogy legyen övék

Mind, a haszon.


Mindent, amit egykor mondtam,

Vágyaimat is, elátkoztam,

S mit nem dobtam még szemétre,

Az ott bújik a sok seggnyaló

Zsebébe'.


Mert mi lennénk a jöttment népség,

Bolhacirkusz, sötét mélység,

Kit lekezelnek a „Nagyok”,

Szerintük veletek együtt is csak:

Nulla vagyok.


Budatétény 2020. augusztus 24.

Inspírációs alap: Ady Endre - Seregesen senkik jönnek

 

M.Laurens•  2020. augusztus 1. 22:04

NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL


NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL


Bizonyára sokan felkapják a fejüket a cím olvastán, és nem is értik miről lehet itt szó.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy véleményem és tapasztalataim szerint, nekünk, Magyaroknak,

nincs is ilyen. Viszont létezik helyette a kurucos indulatokkal fűszerezett veszekedés,

ami legtöbbször érvek nélküli személyeskedésbe torkollik. Kis hazánkban nem a másik fél 

meggyőzése, hanem annak kétvállra fektetése, és hiteltelenítése  a cél, ha lehet,

akkor heted íziglen. A tárgyilagos és érvekkel, idézetekkel alátámasztott, netán hiteles 

szakértő által is igazolt megoldásokkal szemben, a Magyar ember alapból is, emocionális

bunkósbottal védekezik:

• „Már múltkor is veled volt a baj, és egyébként is: mindig!”

• „Sosem fogadod el más (mármint a felsőbbség) igazságát!”

Mindkét érvelés annyira általános és bevett, hogy legtöbbször el sem gondolkodunk rajta, hogy

ezek nem érvek, hanem kijelentések, amiknek a valóság alapja erőteljesen szubjektív.

Ráadásul nem is a témáról, hanem az azt felvető, vagy vitató személyről szól, ezzel áttérve

a személyeskedés szintjére, ahol már érvek nélkül is lehet halászni a zavarosban, várva, hogy

az illető hasonlóképp tegyen, és el lehessen mondani: „Na ugye, hogy megmondtam!”.

Ha a kliens kitér, vagy nem veszi fel a kesztyűt, akkor egy szintet lépünk, és rásütjük, hogy álszent,

és megjátssza a nyugodtságát, de Mi tudjuk, hogy ez csak egy aljas álca, és ettől még nem lesz igaza.

Az esetek többségében ilyenkorra már, a téma maga is rég elveszett, és közeledik az anyázás ideje,

ezzel együtt fűnek fának elmeséljük, hogy micsoda mocsok a "vitapartner", hogy szervezkedik

ellenünk a háttérben, hogy neki legyen igaza, pedig még a szeme sem áll jól!!!

Így születnek meg a szekértáborok, a gyűlölet magvai, az előítéletek, az okos és higgadt,

uram bocsá’ tárgyszerű viták helyett.

Valahogy így fest manapság kis hazánkban a vitakultúra, magyar és Magyar között,

kicsiben és nagyban is...

 

M. Laurens

Budatétény 2020. 08. 01.

M.Laurens•  2020. július 16. 12:45

A GYŰLÖLET FÖLDJÉN ÉLEK

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

A GYŰLÖLET FÖLDJÉN ÉLEK


A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.


Itt nem hallgat meg senki senkit,

A hang kerüli a füleket,

Hogy ki, kinek lehet kutyája,

Azt olykor, sejteni sem lehet.


Az agyak bezárultak már rég,

A gondolkodás gyanús tünet,

S ki ilyesmire vetemedne,

Az maga alatt szít csak tüzet.


Itt az Úr is csak bűnbak lehet,

Hol a pokolnak áll a világ,

Hol a szeretet koldulni jár,

Ott nem segítenek az imák.


S pártoskodásból nőnek falak,

Előítéletből ablakok,

És Ki a gyűlölet földjén él,

Az megszokta már a vérszagot.


A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.

 

Budatétény 2020. július. 16.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom