M.Laurens • Blogja

Személyes
M.Laurens•  2021. december 2. 15:31

KÉT MÉTERRE EGYMÁSTÓL

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

KÉT MÉTERRE EGYMÁSTÓL


Hemzseg az utca, a vének rohangálnak,

a fiatalok szerint, csak egy-helyben járnak.

Én is állva rohangálok, várok a soromra,

Mert…

a patikus jóember, sohasem goromba.


 

– Mi kéne bátyám? – szólt hozzám,

– Jaj fiam, ha én azt most tudnám!

Jöttem világot látni e védett korban,

Mert…

otthon rémüldözni, már meg se kottyan!



Jól el vagyok én itt kilenctől délig,

bár a maszkom is teli van már félig.

Mert…

Kis pirula nagy pirula kencefice,

Cavinton nélkül már,

a fene se tudja, miért jöttem ide.



No sebaj, majd jövök holnap is

pontban kilenctől délig,

hátha addig rájövök mit rettegjek én itt.

Mert…

Hemzseg az utca, a vének rohangálnak,

két méterre egymástól, jó-sorsukra várnak.


Budatétény 2021. november

M.Laurens•  2021. december 1. 21:36

A PRÓFÉCIA

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

A PRÓFÉCIA


Ma láttam a próféciást,

a jövőnkbe hamar beleőrült.

A tudomány néki rabiga.

Habzó szájjal ordított,

akár egy őrült.


Tombolt, s a jövőre szeme vak.

Nem látott mást, csak sötétet.

Fejében a végítélet napja szólott:

- Kezdjetek el bokázni,

Ti férgek!


Budatétény 2021. november 24. Túl a víuson

M.Laurens•  2021. június 1. 22:19

MINT A DUDVA!

 M. Laurens
MINT A DUDVA!


Furcsa, kificamodott világban élünk, a gyanakvás úgy nő, mint a dudva.

Tudod kedves olvasó, az a baj, hogy lassan már mindent és mindenkit megfertőz a politika.

Bebújik az ágyunkba, no-meg az agyunkba is. Gyanakodva nézünk a hentesre is amikor

megkérdi: "uram választott? ... Mármint, hogy a szárnyát vagy combját kéri?". 

Meleg helyzet volt ugye? Elvégre miköze hozzá hogy választottam-e vagy sem. Gyanúús!

Lassan  már a család sem mer szavazni, hogy fürdés, vagy fagyizás. Mert ugyebár, vagy

nyalnak, vagy kimosakodnak. Mostanság az állatokra is rossz idők járnak, mert a birkák

bégetnek, és a kutyák pedig hiába ugatnak, ha a pajtában a marhák rázzák a csengőt

egyfolytában. Hát nem tiszta politika? 

Szerintem megérne egy esszét, ha nem épp mirólunk szólna, hanem a hottentottákról.

Mit lehet tudni? Talán meg is írom, úgysem adja ki senki sem...


M. Laurens Budatétény 2021. június 1.

M.Laurens•  2021. március 23. 12:47

ELŐJEGYZÉS

Lőrincz Miklós (M. Laurens)


ELŐJEGYZÉS

A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jó-tanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg mi-egyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják, hogy: “Fáj a lábam!”

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, – bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk”. – No, ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra alatt tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás – No, most kezdenek hallgatódzni! – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer harmincra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.

Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

 


M.Laurens•  2020. október 19. 13:04

HATVANNYOLC ÉV

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

HATVANNYOLC ÉV

 

Gagyogj, Miki! Gagyogj másnak: zihálva.

Nyomja vállad mind a hatvannyolc év.

Hív a sír, s vaksötétben mindhiába

kiáltod: Hé! Sorsom csak ennyit ér?

 

2020. október 19.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom