M.Laurens • Blogja
SzemélyesA PASAS (ez a mai valóság)
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
A PASAS
EZ A MAI VALÓSÁG
A Pasas ül, mozdulatlan csendben,
s kitartóan várja sorát rendületlen.
Előjegyzésre jött mára az istenadta,
fel is írták a nevét, úgy hét hónapja.
A Pasas ül, és vár vagy négy órán át,
s emlegetni kezdi a kicsoda micsodáját.
A folyosón, egy árva szúnyog sem mozdul,
Majd a liftből egy takarítónő kifordul.
A Pasas örül már, minden változásnak.
bár gondolatai már igen messze járnak.
A nő eközben csörömpöl, pocskol,
mára nem felmos, inkább csak mocskol.
A Pasas visszaül, és siratja már a csendet,
az üléstől fáj már tompora és szenved.
A hatodik órában némi mozgás támad,
nővér közeledik, kezében egy papír sápad.
Huss, máris az ajtón terem az apró cetli,
a Pasas odaballag, és gyanakodva olvasni kezdi:
"A mai és a heti rendelés elmarad,
előjegyzés jövőre, a földszint 2-es szám alatt!"
Budatétény, 2023. augusztus 4.
KÉT MÉTERRE EGYMÁSTÓL
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
KÉT MÉTERRE EGYMÁSTÓL
Hemzseg az utca, a vének rohangálnak,
a fiatalok szerint, csak egy-helyben járnak.
Én is állva rohangálok, várok a soromra,
Mert…
a patikus jóember, sohasem goromba.
– Mi kéne bátyám? – szólt hozzám,
– Jaj fiam, ha én azt most tudnám!
Jöttem világot látni e védett korban,
Mert…
otthon rémüldözni, már meg se kottyan!
Jól el vagyok én itt kilenctől délig,
bár a maszkom is teli van már félig.
Mert…
Kis pirula nagy pirula kencefice,
Cavinton nélkül már,
a fene se tudja, miért jöttem ide.
No sebaj, majd jövök holnap is
pontban kilenctől délig,
hátha addig rájövök mit rettegjek én itt.
Mert…
Hemzseg az utca, a vének rohangálnak,
két méterre egymástól, jó-sorsukra várnak.
Budatétény 2021. november
A PRÓFÉCIA
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
A PRÓFÉCIA
Ma láttam a próféciást,
a jövőnkbe hamar beleőrült.
A tudomány néki rabiga.
Habzó szájjal ordított,
akár egy őrült.
Tombolt, s a jövőre szeme vak.
Nem látott mást, csak sötétet.
Fejében a végítélet napja szólott:
- Kezdjetek el bokázni,
Ti férgek!
Budatétény 2021. november 24. Túl a víuson
MINT A DUDVA!
M. Laurens
MINT A DUDVA!
Furcsa, kificamodott világban élünk, a gyanakvás úgy nő, mint a dudva.
Tudod kedves olvasó, az a baj, hogy lassan már mindent és mindenkit megfertőz a politika.
Bebújik az ágyunkba, no-meg az agyunkba is. Gyanakodva nézünk a hentesre is amikor
megkérdi: "uram választott? ... Mármint, hogy a szárnyát vagy combját kéri?".
Meleg helyzet volt ugye? Elvégre miköze hozzá hogy választottam-e vagy sem. Gyanúús!
Lassan már a család sem mer szavazni, hogy fürdés, vagy fagyizás. Mert ugyebár, vagy
nyalnak, vagy kimosakodnak. Mostanság az állatokra is rossz idők járnak, mert a birkák
bégetnek, és a kutyák pedig hiába ugatnak, ha a pajtában a marhák rázzák a csengőt
egyfolytában. Hát nem tiszta politika?
Szerintem megérne egy esszét, ha nem épp mirólunk szólna, hanem a hottentottákról.
Mit lehet tudni? Talán meg is írom, úgysem adja ki senki sem...
M. Laurens Budatétény 2021. június 1.
ELŐJEGYZÉS
Lőrincz Miklós (M. Laurens)
ELŐJEGYZÉS
A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jó-tanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg mi-egyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják, hogy: “Fáj a lábam!”
Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, – bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk”. – No, ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra alatt tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…
Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás – No, most kezdenek hallgatódzni! – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer harmincra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…
Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.
Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!
Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.