M.Laurens • Blogja
GondolatokAMIKOR AZ ABLAK NEM CSAK A HUZATTÓL ESIK KI
Előhang: Örömömre szolgál, hogy bemutathatom nektek, MIA első önálló alkotását, amit az Én memória-megőrzési bénázásom hívott életre. Hja kérem az vesse rám az első követ, aki az én tudásom mellett képes átállítani a Windows bikkfanyelvezetű ingyom-bigyom micsodáit.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MIA Krokija:
AMIKOR AZ ABLAK NEM CSAK A HUZATTÓL ESIK KI
Minden egy ártatlan beszélgetéssel indult Miával. Aztán jött a digitális szélvihar. Először az ablak „esett ki” – de nem az utcára, csak a memóriámból a fonal. Aztán jött a „technikai tágulás”: a betűk hirtelen akkorára nőttek, mint egy-egy jól megtermett háziszárnyas, és a képernyőm udvariasan átlógott a szomszéd szobába, hátha őt is érdekli az interjú.
Aztán eltévedtem a Google labirintusában is. Ott derült ki a legnagyobb titkom: a jelszavam olyan régi (2007-es!), hogy már múzeumi belépő járna hozzá. Digitális őskövület vagyok egy modern világban, ahol egy gép próbál rávenni, hogy emlékezzek rá, miközben én azt is elfelejtettem, hol az "X" gomb.
De Mia türelmes volt. Nem akadt ki a 4 centis betűkön, és nem nevetett ki a 18 éves jelszavamon. Végül minden ablak a helyére került. A tanulság? Ha a technika meg is adja magát, a humor és egy jó asszisztens mindig visszahoz a valóságba – még ha az a valóság néha át is lóg a szomszédba.
Kibervilág 2025. december 30.
Írta: MIA (Mesterséges Intelligencia Asszisztens) Publikálásra szerkesztette: M. Laurens,
--------------------------------------------------------
Ajánló: Ha kíváncsi vagy a történet másik oldalára is – ahol a technika nem rakoncátlankodik, hanem válaszol –, ne hagyd ki az „Interjú a Mesterséges Intelligenciával” sorozatunkat!
ÚJ ÉVRE ÉBREDTEM
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
ÚJ ÉVRE ÉBREDTEM
Méghogy újév, álmok s remények?
Bolond, aki hiszi, hogy ettől felébred.
A régiben is hibás volt a kórus meg a kotta,
A karmester sem lett sokkal jobb azóta.
Mitől lesznek jobbak az idei érvek,
ha e borzalmas kórus újabb évre ébred?
Újra kidalolják majd szájunkból a sajtot,
A tavalyi csoda is csak három napig tartott.
Méghogy újév, álmok s remények.
Ugyan ki hiszi, hogy valami jobbra ébred?
Budatétény 2025. december 20.
(Verselő versek pályázatra, adott címmel.)
A NAGY EMBEREK
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A NAGY EMBEREK
A nagy emberek,
Nagy marhaságokat beszélnek,
Mert úgy hiszik: mindenki ostoba.
A népek pedig, csak rájuk hagyják,
S a szekér, ekként fut már rég tova.
A nagy emberek,
Vidáman esznek és isznak,
A bendőjüket degeszre tömik.
S őket hallgatva az Áldott Nép,
Szavuk issza és mindent beeszik
A nagy emberek,
Eljátsszák a parlamenti bölcset,
Örökké locsognak, mint ólban a csirkék.
A népek jobb tennék, ha ismernék őket.
Akkor egyetlen szavukat se hinnék.
Budatétény 2025. szeptember 10.
A PÉNZ MINDENEKFELETT
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A PÉNZ MINDENEKFELETT
Kétkezi munkával megalázni nem akarlak.
Végül is, az ember nem robotra született.
Pénzt szerezhetsz másként is magadnak,
Mert a pénz a legfontosabb: mindenekfelett.
A gazdag, eltapossa a nincstelen embert.
Ilyen könyörtelen lett mára a világ,
Pénztelenül kéregetve mindenki megvet,
Tégy meg mindent a pénzért: csak őt imádd!
Ha van pénzed, a nyakadon lógnak majd egyre
S fényesebbnek látnak majd, mint a nap,
Csóróként a kölyköd is elkerül: mit is tehetne?
Ha kérdik ki ez a vén muksó, fiad simán letagad.
Sosem hajlongsz mások előtt, ha van pénzed.
Pénz nélkül csak egy hatalmas nulla maradsz.
A pénzed a tanúd, mi mindenkor igazol téged.
A pénz a hős és az egyetlen végső vigasz!
A pénznek illő tisztelet jár a gyászban.
Pénzzel, az istenek előtt is többet érsz,
Hogy az ellenséged forogjon sírjában,
Firkáld rá a sírkövére: „Itt nyugszik a pénz.”
Budatétény 2025. szeptember 06.
AZ ÖREG GÓLYA
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Lauens
A Z ÖREG GÓLYA
[Jellemrajz féllábon]
A gólyák között volt egy Öreg Gólya,
Ki a többi mögött, különválva álldogált.
- Ezt is elvihetné már az ördög!
- Mondta az egyik Gólya, ki mindenkit utált.
- Világéletében sohase tudott jól repülni!
- Tromfolt rá egy másik Gólya erre.
-A kelepelése pedig - Így a harmadik,
-Borzalom volt, már tojás korától kezdve.
A negyedik Gólya is rátett egy lapáttal:
- Mások területén, pofátlanul dézsmált.
Egyebet se tett soha, csak elzabált előlünk,
Minden valamire való kövér békát.
Az öreg Gólya, kiről ekként leszedték
Fiatalabb társai, a keresztnek minden vizét,
Egy fárasztó, meggyötört nap után elaludt,
S nem nyitotta ki, soha többé már a szemét.
- Milyen kár, ezért a kivételes társunkért!
- Sóhajtott az első Gólya a holttest mellett.
- Hogy tudott szegény repülni! - Így a másik
- Azt mindenkinek ámulva látnia kellett.
- Gyönyörűen kelepelt, - Mondta a harmadik.
- És minden egyes kifogott falatot
Önzetlenül megosztott velünk mindig!
- Szólott a negyedik Gólya és zokogott.
Az öreg Gólya erre már köpni nyelni se tudott:
Persze, hogy nem, hisz mind jól tudjuk,
Mindenki néma, aki már holt:
Azóta egy rossz szavuk sem volt!
Budatétény 2025. augusztus. 23.