M.Laurens • Blogja

Lőrincz Miklós (M. Laurens)


ELŐJEGYZÉS

A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jó-tanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg mi-egyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül, hogy ezredszer hallgatják, hogy: “Fáj a lábam!”

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, – bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: “Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk”. – No, ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot, amit a
22. kerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…,
Bip-bip-bip…, Bip-bip-bip..,. foglalt. Vagy mellé tették.
No, sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj, majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra alatt tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang “Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattanás és géphang:
“Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
– Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás – No, most kezdenek hallgatódzni! – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! – Gondoltam.
– Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
– Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést – röpke csend.
– Kihez szeretne menni?
– Nekem mindegy, mert most mennék először.
– Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
– Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
– Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
– Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
– Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
– Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer harmincra valamikor?
– Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a…

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat: “Bip-bip-bip, Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között.”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.

Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HATVANNYOLC ÉV

Gagyogj, Miki! Gagyogj másnak: zihálva.

Nyomja vállad mind a hatvannyolc év.

Hív a sír, s vaksötétben mindhiába

kiáltod: Hé! Sorsom csak ennyit ér?

2020. október 19.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

Osztják az észt itt lenn, hűvös halomba,

Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,

S magyarázzák, mitől fénylik a setét,

Bennem meg: két majom játssza az eszét.

Az egyik mondja: okosodj vén marha,

Lukas zsebedtől kinek hízik marka?

S ha ki is lóg feneked a gatyádból,

Legalább szellőzik sok jó-tanácstól.

S így szól a másik majom: ne hallgass rá!

Mindezzel, csupáncsak őt tennéd naggyá.

Aztán majd, imádhatnád éjjel s nappal,

Üres hasad tömné, sok hamis tannal.

És osztják az észt itt, hűvös halomba,

Gyomrom görcsbe rándul tőlük: marokra.

S magyarázzák, milyen fényes a setét,

Bennem, e két majom játssza az eszét.

Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded!

Előttem tükör, s a képembe réved!

2020. október 11.

(Azt kérdezted: néztem-e már tükörbe?)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

FELEDD AZT KI GYÁVA

Azt mondtad egykoron: én vagyok a csúcs.

Elérhetetlen, mi megmászásra vár.

Most ajtó van közöttünk és rajta zár,

Elveszett mára már a mennyei kulcs.

Féltem a léttől és a bűntől mi sújt,

Eldobtam mindazt, ami teherrel jár,

S elfeledtem örökre, mi hazavár.

Miattam gyertyát, soha többé ne gyújts.

Ne várj többé az ablakodnál állva,

Zárd be ajtód, hadd maradjon kint a múlt,

Feledd el azt, aki ennyire gyáva:

Kiért szíved, egykoron lángba borult.

Legyen hát ajtó közöttünk, s rajta zár,

Hadd feledjen örökre: ki hazavár.

Budatétény 2020. szeptember 24.

(szófeladvány nyomán)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

MOST A SENKIK JÖNNEK!

A sok hasztalan talpnyalónak,

Hízelgő, törtető, túlbuzgónak,

Bársonyszék jutott:

Én bezzeg, a béka segge alatt

Sem vagyok.

Itt lent, kavarog a Magyar Élet,

S már csak a hülyék remélnek.

Álmaikat kergetik,

s amit hazudnak nekik, azt mind

Beveszik.

A senkik csapatostól jönnek,

Mivel nincs mit, nem köszönnek.

S hangoskodnak Szabadon:

Azt kiabálják, hogy legyen övék

Mind, a haszon.

Mindent, amit egykor mondtam,

Vágyaimat is, elátkoztam,

S mit nem dobtam még szemétre,

Az ott bújik a sok seggnyaló

Zsebébe'.

Mert mi lennénk a jöttment népség,

Bolhacirkusz, sötét mélység,

Kit lekezelnek a „Nagyok”,

Szerintük veletek együtt is csak:

Nulla vagyok.

Budatétény 2020. augusztus 24.

Inspírációs alap: Ady Endre - Seregesen senkik jönnek