M.Laurens • Blogja

HOGY ITYEG A FITYEG?

Gúnyvers önmagamnak.

No, hogy ityeg a fityeg

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ELŐRE MEGYÜNK S NEM HÁTRA

Előre megyünk mi s nem hátra,

A nyerget felkötjük a ló nyakára,

S a zablát, a farkára tesszük,

Hogy a nagy előre tolatást ne fékezzük.

S kurjantunk néki, ekképp: Hőőő!

Elindulni előre manapság, ekképp kő.

Mert a lovas nemzet s ki igaz Magyar,

A fejlődéshez Vármegyét s Ispánt akar!

Előre megyünk mi s nem hátra,

Ki nem tart velünk, deres várja!

S a zablát, pofájára tesszük,

Hogy a nagy tolatást ne fékezzük.

Budatétény 2022. november 20.

(Utóirat: Lassan már a franc sem tudja merre van az az előre).

SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA

Ti meggyilkolnátok a kis madárkát,

A láng torkú lényt, ki új hajnalt dalol.

Mezők hajnalkönnyeit magukba zárják:

S a fény, a fény kitör majd valahol.

A bánatos hattyút miért bántjátok

Magányában az elhagyott tavon?

Párjához szólna édeskés bús dala,

Mely két szerető szívet odavon.

És mit vártok, egy megtört dalnoktól,

Ki mocsokban is reményt énekel,

Ki vágyakozva a szépségre gondol,

Mi létezik: mert léteznie kell!

Budatétény 2022 október. 6.

M. Laurens 

A BÉKÁKNAK VEZÉRE

(Variáció: Ezopusz nyomán elkövetve)

Az embernek, bármily jól is legyen dolga,

Elunja, s hiszi, másképp még jobb volna.

Ekként lett a békáknak az egyenlőség nyűg,

A demokratikus brekegés káros tételük.

Össze vartyogták hát a béka-népgyületet

Senki sohasem látott még ily őrületet.

„Vezér kell minékünk!” Így a határozat,

S a vastaps túllépet minden határokat.

Az egekig érő kuruttyra felébredt az Isten,

És nagyot nevetett, ez őrületen itt lenn.

„Óh, ti ostoba békák! Vezér kell tinéktek?

Nesztek, itt van egy, fogjátok s vigyétek!”

Szólott a Teremtő nékik, nevetve legott,

s ledoba a béka-tóba, egy fafejű botot

Lett is menten, ének, tánc s lakoma,

A fafejű bot bezzeg, nem mozdult sehova.

Ez nagy sértés volt, észre is vevék:

A fafejű bizonyára megjátssza az eszét!

A büszke békanépség nem nyughatik ebbe,

Mondják is az Úrnak: „Jól rá lettünk szedve!”

Követeleik az Úrtól: ”Más vezér kell nekünk,

Ki vasmarokkal mondja, mit és hogyan tegyünk!”

Kacag a teremtő, most akkor mit tegyen?

Döntöttem mondá: "Vezéretek, a gólya legyen.”

„Végre egy igaz Vezér!” – Véli a béka sereg,

S a gólya beiktatási beszéde, az azonnali kelep.

Végül a vezér méltóságteljesen ellépdel,

A békák rajongása, az egekig ér fel.

Eljő a kihallgatás napja, a nagy mérlegeléssel,

Béka érdemekre való illő kitüntetéssel.

S sűrű sorokban toporogva vár a boldog békafalka,

Míg a vezér híveit, érdemei szerint, mind befalja.

*

S mi is lenne ebből a tanulság mára?

Vágyaival csak oda jut a legtöbb balga,

Hogy bekerül valamely „Vezér-Gólya" hasba.

Budatétény 2022 szept. 28

M. Laurens  

EMLÉKEZZ…

Bármit is mondanék,

Már hasztalan.

Te elmentél, s a csodánknak

Immár vége van.

Varázslatos soraidra,

Örökké emlékezünk,

És megfájdul szívünk,

Mert nem vagy velünk.

Kísérjen el szeretetünk,

Ha már menni kell,

Nyugodj békével ott fenn,

Hol terhet senki sem cipel.

Légy boldog mindörökre,

Hallgattassék meg imánk,

Folytasd odafenn verseid,

S olykor emlékezz miránk.

Kamarás Klára emlékére

(1932. december 18. - 2022. szeptember 8.)