Ametist blogja

Életmód
Ametist•  2020. június 11. 07:12

Versek ösvényein

Vers-ösvényeken dúdolva jártam,
térdig gázoltam hóban - sárban,
ha akadály tornyosult előttem,
ledöntöttem vagy megkerültem:
hegyes szögekből vert utat,
tiltó táblát, zárt kapukat.


Az élet labirintusában
bolyongtam, míg utat találtam,
s ha vihar zúgott át fölöttem,
csendben az út szélére ültem,
aztán fölkeltem, mentem tovább,
folyton kerestem a csodát…


Pedig végig ott volt előttem:
egy szál virágban, egy felhőben,
madár röptét, ha megcsodáltam,
vagy Hold fényét az éjszakában,
egy dallamot, egy szép mesét,
fejem fölött a Nap tüzét.


Most békés partokra jutottam,
mezítláb járok a homokban,
hullámok hátán ringatózva,
rábízom magamat a sorsra,
nem várok semmit, nem remélek,
s így is tudlak szeretni: ÉLET!


Ametist•  2019. január 9. 08:51

Mesevilág

A Fórumban megadott cím alapján:

Mesevilág a létem
- lét-elem  -
nem kértem,
mégis együtt
lélegzik velem,
kezemet fogja
el nem engedi,
látásmódom is
kissé gyermeki...

Szivárvánnyal
festem meg
az eget, tenyeremben
madárkát viszek,
míg ő ezüstös
hangon énekel,
mese-hajóm
soha nem süllyed el…


Ametist•  2018. január 14. 07:28

Furcsa

A Fórumban megadott téma alapján

Furcsa

egy magában motyogó ember,
verőfényes november,
egy szempár, mely igazat kutat,
egy lenge kiskabát a hóban
csipetnyi rossz a jóban, s
egy vonat, mely visszafelé halad…

Megszokott

aki mindig tudja a választ,
aki csak ész-érveket támaszt,
kételkedni csak ritkán szokott,
kinek célszerűség az elve,
kéket a zölddel sohasem keverne,
útja csak egy van: a kitaposott…

Nincsen kérdés, csak válasz:
rajtad áll: válassz!

Ametist•  2017. december 21. 15:24

Romantika

Megadott cím alapján:

Romantika

Színekbe kódolt álom:
galamb-szürke, akár egy
vár-rom, és rózsás, mint a
hajnal pírja, fehér lapon
sötétkék tinta - rég
megfakult, hullámzó
vers-sorok, párás reggelbe
tűnő alkonyok, ezüst
fénnyel ragyogó éjek,
- már régen levetted a képet,
sarokban áll, a polc
mögött, két összetört
cserép között -
nincs már varázslat,
nincs vita, kinek kell
a romantika?

A vászon új, ám régi
az ecset, most is
festesz – már
nem oly fényeset -
tisztább a kép,
s a kusza vonalak
között az arcok
jobban látszanak,
s míg új színekkel
fested át világod,
önmagadat is
valóságosnak látod,
tükörbe nézve,
ablakodban állva,
megérint a hétköznapok
romantikája…

Ametist•  2017. szeptember 30. 07:35

Vásott kölyök

Megadott szavak:  fénylő, igaz, botlik, csatorna, pelyhes, slampos, fordul, hiányol, vásott, part

Vásott kölyök, kicsit slampos,
fáradt, mit hiányol, mit akar
megmutatni a világnak?
Bárhová fordul, tett nincs,
csak ígéret, pelyhes állán
fénylő remények… Jár-kel,
botlik, de mégis feláll, lehet
bármennyi az akadály, a part
messze, talán elérhetetlen,
az igazság sokszor kegyetlen…
Egy mozdulat, s üvegszilánkok
hullanak a csatornába, tán győz
az ész, bár a tudat még kába…

Biztatnám őt: sikerülni fog,
ha nem adod fel, ha akarod!