Ametist blogja
ÉletmódVersek ösvényein
Vers-ösvényeken dúdolva jártam,
térdig gázoltam hóban - sárban,
ha akadály tornyosult előttem,
ledöntöttem vagy megkerültem:
hegyes szögekből vert utat,
tiltó táblát, zárt kapukat.
Az élet labirintusában
bolyongtam, míg utat találtam,
s ha vihar zúgott át fölöttem,
csendben az út szélére ültem,
aztán fölkeltem, mentem tovább,
folyton kerestem a csodát…
Pedig végig ott volt előttem:
egy szál virágban, egy felhőben,
madár röptét, ha megcsodáltam,
vagy Hold fényét az éjszakában,
egy dallamot, egy szép mesét,
fejem fölött a Nap tüzét.
Most békés partokra jutottam,
mezítláb járok a homokban,
hullámok hátán ringatózva,
rábízom magamat a sorsra,
nem várok semmit, nem remélek,
s így is tudlak szeretni: ÉLET!
Mesevilág
A Fórumban megadott cím alapján: Szivárvánnyal
Mesevilág a létem
- lét-elem -
nem kértem,
mégis együtt
lélegzik velem,
kezemet fogja
el nem engedi,
látásmódom is
kissé gyermeki...
festem meg
az eget, tenyeremben
madárkát viszek,
míg ő ezüstös
hangon énekel,
mese-hajóm
soha nem süllyed el…
Furcsa
A Fórumban megadott téma alapján
Furcsa
egy magában motyogó ember,
verőfényes november,
egy szempár, mely igazat kutat,
egy lenge kiskabát a hóban
csipetnyi rossz a jóban, s
egy vonat, mely visszafelé halad…
Megszokott
aki mindig tudja a választ,
aki csak ész-érveket támaszt,
kételkedni csak ritkán szokott,
kinek célszerűség az elve,
kéket a zölddel sohasem keverne,
útja csak egy van: a kitaposott…
Nincsen kérdés, csak válasz:
rajtad áll: válassz!
Romantika
Megadott cím alapján:
Romantika
Színekbe kódolt álom:
galamb-szürke, akár egy
vár-rom, és rózsás, mint a
hajnal pírja, fehér lapon
sötétkék tinta - rég
megfakult, hullámzó
vers-sorok, párás reggelbe
tűnő alkonyok, ezüst
fénnyel ragyogó éjek,
- már régen levetted a képet,
sarokban áll, a polc
mögött, két összetört
cserép között -
nincs már varázslat,
nincs vita, kinek kell
a romantika?
A vászon új, ám régi
az ecset, most is
festesz – már
nem oly fényeset -
tisztább a kép,
s a kusza vonalak
között az arcok
jobban látszanak,
s míg új színekkel
fested át világod,
önmagadat is
valóságosnak látod,
tükörbe nézve,
ablakodban állva,
megérint a hétköznapok
romantikája…
Vásott kölyök
Megadott szavak: fénylő, igaz, botlik, csatorna, pelyhes, slampos, fordul, hiányol, vásott, part
Vásott kölyök, kicsit slampos,
fáradt, mit hiányol, mit akar
megmutatni a világnak?
Bárhová fordul, tett nincs,
csak ígéret, pelyhes állán
fénylő remények… Jár-kel,
botlik, de mégis feláll, lehet
bármennyi az akadály, a part
messze, talán elérhetetlen,
az igazság sokszor kegyetlen…
Egy mozdulat, s üvegszilánkok
hullanak a csatornába, tán győz
az ész, bár a tudat még kába…
Biztatnám őt: sikerülni fog,
ha nem adod fel, ha akarod!