Ametist blogja
ÉletmódUdvari bolond
Megadott cím alapján: Udvari bolond
Régen a király kegyeit kereste,néha kigúnyolta, de estemulattatta és dicsérte, hakellett, ágyához kísérte,s ha álmatlanság gyötörtehőstetteiről dalolt, eljövendőnagy csatákról szónokolt...
A ma bohóca más eset,öltönyt visel csörgősipka helyett, s míg nagy gonddalfelöltözött, azon agyalt, miképpdicsőítse a főnököt ma délutánaz értekezleten - elméjesohasem pihen - mertha azt tenné, megelőzi más,ilyen a modern kori versenyfutás…
A kutyám és én
Még mindig alszik,
ébresztő… gyorsan…
rohangálni akarok a hóban,
ezernyi dolgom volna
a kertben, tegnap fura
lábnyomokra leltem!
Morzsi a szomszédban
hangosan ugat:
már kergeti a varjakat,
én meg idebent vagyok,
engedj ki, sétálni akarok!
Hol van a póráz,
a számba veszem,
kelj fel végre,
és gyere velem…
Az ébresztő-óra már
kétszer is szólt,
na megállj, lehúzom
rólad a takarót!
Kirakat
Leárazott érzések tára:
„Kettőt kap, egyet fizet!”
ferdén lógó árcédulára
nyomtatott számjegyek.
Egy próba-bábu: vörös
szatén, démonnak öltözött,
üres tekintet, csáb-mosoly,
egy pénzes-zsák mögött.
Bársony kalapba tűzve
zöld strucc-toll lengedez,
alatta gőgös tekintet,
mind tudjuk, hogy ki ez.
Fontoskodóan csillog egy
szemüveg-keret, belőle a
nagyító már régen kiesett.
Gyűrött rongyok, olcsó ruhák,
és hamis ékszerek, mind
valódinak képzeli magát,
csupán a lényeget takarja el
a kirakat-üveg.
Magán(y)Hangzó
Magán(y)Hangzó - Gősi Vali feladványa alapján:
mély rezgésű dallam,
egyszer erősen szól,
máskor meg halkan…
Csellón a húr,
jajszó a fuvolán,
szaggatott futamok,
lehangolt zongorán…
Bánatos B-moll,
alt hangra írt szólam,
sötét lábnyomok a
puha, fehér hóban…
Remény - szoprán-
hangod a felhők
felett szárnyal,
te vagy, ki végül
megküzd a magánnyal…
Csavargó álmok
Csavargó álmok
mondenhová kísérnek,
mint hű ebek,
elfutnak, visszatérnek...
Cipő orráról
lepattanó kavics,
füttyszó: a szélben
messze száll az is,
fülemben zsongó,
visszatérő dallam,
egyszer erősen szól,
azután halkan,
fejem fölött
köröző madár:
tollat hullajt kezembe,
tovaszáll, s a
papír fölé hajolva
verseket írok,
újra meg újra...