Ametist blogja

Történelem
Ametist•  2010. március 19. 17:28

Egyiptomi álom...

Talán királynő voltam Egyiptomban
és te a férjem - szerelmem, Napom,
fivérem: szemembe loptad ezüstös
fényét csillagoknak, hajnalpírját
a Napnak, Ámon Ré őrködött
felettünk, mosolygott, amikor
egymásra nevettük: kezedbe adtam
virágzó hajtását egy lótusz-ágnak
fehér gyolccsal vetettem meg ágyad
s egy zizegő pergamenre verset
írtunk mi ketten - kezed kezemben - 
éjszaka együtt hajóztunk a Nílus
vizén, két éji vándor: te meg én...
mikor feljött a Hold, a szél is szerelemről
dúdolt - láttuk a Boldogság fénylő
sugarát egymás szemében, és
most itt e kőbe zárt pillanat:
- idők végezetéig őrzik a falak -
itt, ezen a képen...