Ametist blogja

Zene
Ametist•  2009. október 13. 18:18

Gésa... (a "Kicsi" gitármuzsikája nyomán)

Apró lábak, tipegő léptek
- egy Gésa -
finoman, halkan lépked
fényes haj, titokzatos szemek
szelíden rebbenő kezek...
a tökéletes maszk alatt
kristály-csík: könny-patak, de
azt nem látja senki sem
ajka se' moccan, úgy üzen
- illatos teát töltöget -
halovány arca jéghideg
s mindent beleng, párás
ködbe burkolózik a Csend...
míg halkan peng egy gitár húrja
szelek szárnyán apró kis hangok
kelnek útra - üvegharangok
dallamán csendül lelkében a
magány, s a képzelet
fekete pillangó szárnyán
lebeg, bársony-kék, hűvös
hajnalon - és elpihen
egy csillagon...

Ametist•  2009. július 28. 12:11

" Neked írom a dalt "

http://www.youtube.com/watch?v=yA-KqxujZ74

 LGT - Neked írom a dalt...

Ametist•  2009. április 24. 07:02

"Túl a Varázshegyen"

Ametist•  2009. március 24. 11:02

Idő

Gottfried Keller: Idő   (ford: Szilas Ildikó - Ametist)

Az Idő nem megy, ő egy helyben áll,
az ember az, ki rajta áthalad, mint
zarándok vagy karavánszeráj,
és utazásunk csak egy pillanat....

Alaktalan és színtelen dolog,
formát, hitet csak tőlünk nyerehet ő,
mint árnyak bukkanunk fel partjain,
míg újra elnyel mindent az Idő...

Hajnali harmat villanása csak,
mely Napsugárnak fényében vakít,
egy pillanat is igazgyöngy lehet,
s egy évszázad is elenyészhetik...

S te egyetlen, csodálatos Világ,
végtelen szépség, meg nem unható,
"Örök szerelemem" - így írok neked,
e néhány sor most tisztán látható.

Mert oly öröm, boldogság nékem az,
hogy koszorúdban virág lehetek,
dicsérlek éjjel-nappal, boldogan,
s a tiszta forrást őrzöm, míg lehet...

Louis Armstrong:  What A Wonderful World
http://www.youtube.com/watch?v=c5IIXeR5OUI

 

Ametist•  2009. március 23. 12:16

ADAGIO

A. Wildgans verse  (Ford: Szilas Ildikó - Ametist) 

Az éjszakában elülnek a vágyak,
minden  nyugodt és csöndes, mint a
bánat, mint pókháló, körülfonják a
szálak a rózsafának fénylő ágait -
átsejlik ott a Hold ezüstös arca, és
lassacskán fölénk emelkedik...
finom szálakból selymet sző a rétre,
fátylat bocsát a patak hűs vizére,
mely álmosan mormolja énekét...
a szénakazlak néma óriások,
közöttük egy-egy kutya átszalad,
nyugtalan útjuk, kóbor vándolrlásuk
elnyeli most a fénylő zuhatag...

Debussy:  Clair De Lune

http://www.youtube.com/watch?v=-LXl4y6D-QI